ENTERPRISE-unk 128 kilobájtos RAM (olvasható és írható) memóriája nem mondható kevésnek a hasonló kategóriájú házi számítógépekhez viszonyítva. A Z80-as "szabvány" 64 kilobájtot használ, hiszen gépünk "agya" ennyi memóriát tud közvetlenül elérni. Az ENTERPRISE megalkotóit illeti a dicséret azért, hogy összesen négy megabájt lett a gépünk által címezhető tartomány. Elvileg tehát nincs akadálya a bővítésnek.

Bizony előadódhatnak olyan helyzetek hogy az alapmemória kevésnek bizonyul. Ha több EXOS-rendszerbővítőt töltünk be, egyenként lefoglalják a maguk tizenhat kilobájtját, és ezt egészen a gép kikapcsolásáig, vagy hidegindításig teszik. Nem is beszélve az olyan ötletekről, amikor RAMDISK-nek, azaz látszólagos lemezegységnek akarjuk használni a memória egy részét. Ennek nagy előnye hogy egy piszok gyors "floppy-meghajtóhoz" jutunk programok és adatok átmeneti tárolására, hátránya hogy "zabálja" a memóriát.

A következőkben az ENTERPRISE belső memóriájának 320 kilobájtra bővítését ismertetjük. A működés végigkövetéséhez nem árt ha kéznél van a gép kapcsolási rajza. Az átalakítás lényege, hogy az eredetileg 2*64 kilobájtos RAM-csoport közül az egyiket 256K-ra cseréljük. Így jön ki a 64+256=320K! Az alappanelon lévő 64 kilobájtot nem bántjuk, hanem csak a beépített bővítőpanelba forrasztott nyolc darab 4164 típusú 64K* 1 bites chipet cseréljük ki szintén nyolc darab 41256 típusúra. Ezek 256K* 1 bitesek, tehát négyszer akkora kapacitásúak. Kapcsolásuk az 1. ábrán látható.

A dinamikus RAM-okra jellemző multiplexelt címzés (egy lábon időben eltolva, azaz egymás után kettő címet kap az IC) következtében a 4164-es 2*8=16 címbitet igényel. Az egyes láb nincs bekötve. A 41256-nál 2*9=18 címbit aktív. A többi kivezetés megegyezik. Az első probléma a megnövekedett címtartománynak megfelelő címkiválasztás biztosítása.

Ezt a feladatot oldja meg az 1. ábra bal oldalán lévő kapcsolás. A 74LS151-es multiplexerre kell vezetni az A16, A17, A18 címeket. Kimenete a szintén címszelektálást végző U110 2. lábára megy a bővítőpanelon.

Átalakítások: U112 (LS00) 2. lábáról lekötni A16-ot, mert oda föld kerül. U110 1. lábáról lekötni A17-et, mert oda +5V kerül. 2. lábról pedig lekötni A18-at, mert oda az említett multiplexer 5. lába kerül. Az SW-vel jelölt kapcsoló bekapcsolt állapotában a hagyományos 128 kilobájt áll rendelkezésre, kikapcsolva pedig 320K, mégpedig folyamatosan elfoglalva az ECh-FFh szegmenseket.

További átalakítások: A beépített RAM-ok 1-es lábait összekötjük egymással, valamint az U109 (74F157) címmultiplexer 12. lábával. Ez utóbbit viszont lekötjük a RAM-ok 9. lábáról (A7).

Az IC cserével felmerülő másik gond a RAM-frissítés megoldása. Ismert a tény, hogy a sor-oszlop szervezésű dinamikus RAM-nál legalább 2 millisecundumonként minden sort meg kell címezni, azaz frissíteni kell, mert különben elveszhet a tartalom. A Z80 processzor a 64K-s DRAM-okig észrevétlenül megoldja ezt a feladatot héthites frissítőregiszterével, a 41256-nak viszont eggyel több frissítő-bitre van szüksége! Ezért egy trükkhöz kell folyamodnunk. A frissítésenként eggyel növekvő tartalmú frissítőregisztert kell megtoldani egy bittel. A 2. ábra kapcsolása azt eredményezi, hogy a legnagyobb helyértéket képviselő A6 frissítőbit alacsonyra váltásakor (persze csak aktív RFSH jelnél) átbillen a jobboldali flip-flop A7'-vel jelölt kimenete. Frissítési ciklus alatt ez a jel kerül az LS151 multiplexer jóvoltából a RAM-ok 9-es (A7) lábára. Egyébként az A16/A17-et kapják multiplexelve. Hogy mikor melyiket, az a MUX jeltől függ, amely időben a -RAS és a -CAS közötti van. A bővítőpanelon lévő U108 (vagy U109) multiplexer 1. lábáról vehető le a MUX jel.

A beépítendő három TTL IC a bővítőpanelon Iévőkre építhető rá. A RAM-okat viszont a régiek eltávolítása (kicsipdesése) után foglalatba ajánlatos ültetni. Még éppen el fognak férni a gép burkolata alatt. Az átalakítást csak keIIően felkészült és bátor EP-rajongóknak ajánlom, hiszen mélyen bele kell nyúlnunk kedvelt gépünk "lelki világába", ehhez pedig jól kell ismerni a "pácienst".

Megjegyzem hogy találkoztam már olyan memóriabővítéssel, amelyik nem foglalkozott az utóbb ismertetett frissítés megoldásával, és csodák-csodájára működött is! Ám feIeIősségem teljes tudatában kijelentem, hogy ez csak a véletlen (és a néha kifürkészhetetlen elektronika) műve volt. Ugyanaz a kapcsolás másik gépen - kellő idejű bemelegedés után - rendszeres "elszállást" produkált!

Ennyi lett volna a bővítés elvének Ieírása, ami nem annyira gyakorlati útmutató, hanem inkább gondolatébresztő akart Ienni a hardver terén jártas "márkatársak" számára, hogy még jobban megismerjék gépüket.

Bozai Gábor

Enterpress III. évfolyam 5-6. szám 1992. szeptember-december