A Spectrum fejlődésének fontos állomása volt 1984-ben a PLUS (+) megjelenése, amely a tasztatúra módosításában tért el elsődlegesen az alapváltozattól. Természetesen a hagyományos Spectrum panel a PLUS dobozba áthelyezhető. Időközben megjelent a QL is, amelynek ROM-ja 32K, RAM-ja pedig 128K memóriával rendelkezik (fejlettebb operációs rendszer), processzora MOTOROLA gyártmányú, és 2 db beépített microdrive kazetta maghajtót is tartalmaz. Sajnos a kompatibilitás teljes hiánya miatt a gép nem ért el jelentősebb sikereket. Emiatt tervbe vették egy - a Spectrum képességeinél többet tudó - az alapgéppel felülről kompatibilis számítógép kifejlesztését. 1985 végén megszületett a Spectrum + 128K. Közben - mint ahogy azt az előző számban olvashattuk - Sir Clive "befürdött" a C5 elektromos autóval, s az AMSTRAD felvásárolta a céget. Ettől kezdve a Sinclair gépek története kettéválik. Az AMSTRAD cég továbbfejlesztette a 128K Spectrumot. A Spectrum 128K +2 beépített adatmagnetofont, míg a Spectrum 128K- +3 egy (!) 3"-os hajlékony mágneslemezegységet tartalmaz. (Itt jegyezzük meg , hogy-a 128K-s géppel a későbbiekben meg részletesebben szeretnénk foglalkozni!)

A bukás után két évvel, 1987 áprilisában Sir Clive Sinclair a Cambridge Electronics Ltd.-n keresztül piacra dobta új találmányát, a Z-88-at. Ez a típus sajnos nem viselheti a Sinclair nevet, mivel azt az AMSTRAD jogilag megvette. A Z-88 szintén kis méretű, alapkiépítésben 128K ROM-mal és 32K RAM-mal (nem tévedés!) rendelkezik. Ikerprocesszoros, de Z-80 alapú gép. A memória bővítéséhez 3 kártya csatlakoztatási helyet alakítottak ki, 32K, 128K és 1M kártyákkal összesen 3Mbyte-ra bővíthető. IBM gépekre írt programok futtatására is alkalmas. Saját SUPERTWIST LCD kijelzővel, RS-232 kimenettel (pl. MODEM csatlakoztatásához), Z-80 csatlakozó sínnel, fő adapter csatlakozó aljzattal és képernyő kontraszt szabályzó potméterrel is rendelkezik. Billentyűzete szilikongumis, kopogásmentes. A gép 4 ceruzaelemmel 24 órán át üzemeltethető, kikapcsolt állapotban pedig kb. 1 évig megőrzi a RAM tartalmat. Nem tudni, hogy az új Sinclair gép menynyire hódítja meg a piacot, de az biztos hogy széleskörű felhasználási lehetősége és olcsó ára (1987. június: 235 Font) hamar magára irányítja a figyelmet!

K Ö Z Ö N S É G S Z A V A Z A T O K

A L A P J Á N

Ha valamelyik szobában csínyt követünk el, egy felnőtt azonnal hozzánk rohan és követ akárhova megyünk. Ez sok ütközést jelent, amitől az energiánk rohamosan fogy. Ilyenkor minél előbb távoznunk kell a szobából. A következő módon elkerülhetjük a nagyobb energiaveszteséget: ha a szoba kijárata - mondjuk - bal oldalon van és az ellenség felülről "ragadt ránk", haladjunk egy darabig balra, felfelé átlós irányban majd hirtelen irányváltoztatással lefelé átlós irányban. Ettől a manővertől az ellenség leszakad tőlünk (az energiánk nem fogy tovább) és elegendő időnk van ahhoz, hogy kijussunk a szobából. Egyes helyszíneken (pl. a temetőben) kísértetek tanyáznak, ezek közül az egyikmindig azonnal megtámad minket, mihelyt belépünk. Öt is a fent ismertetett módszerrel lehet félrevezetni.

A játék elején bejelentkező menüben a kívánt formulához tartozó szám megnyomásával kiválaszthatjuk a két játékos irányítási opcióit. Egyenlő képességű játékosoknál célszerű az 1. opciót választani, mivel a joystick/billentyűzet leosztás egyenlőtlenné teszi a küzdelmet. Az irányító billentyűk ebben az esetben a következők:

Fel:    'A'          illetve '0'

Le:     'CAPS SHIFT' illetve 'P'

Jobbra: 'Q'          illetve 'ENTER'

Balra:  '1'          illetve 'SPACE'

Tűz:    'S'          illetve '0'

A játékot a '0' billentyű megnyomásával indíthatjuk. A játék képernyőjén a következő információkat láthatjuk:

SCORE: A mérkőzés állása (ez nem a gólokat, hanem az azokért

       szerzett pontokat jelzi)

PWR:   A negyedből hátralévő idő

QTR:   Az aktuális negyed

PWR:   Itt két funkció is lát ható: pontrúgás(dobás)nál

       a rúgás  erőssége, illetve akció közben az indulás

       száma

A PWR jelző alatt lévő két kis képernyőn az akció közben történt események szimulációját láthatjuk. A képernyő jobb oldali része maga a pálya.

A képernyő bal felén (a szaggatott vonallal bekeretezett részben) az új indulások előtt az előző indulás eseményeit figyelhetjük meg, nagyban.

Az 1. játékos a fekete sisakos ("PATRIOTS") csapatot felülről lefelé, a 2. játékos a fehér sisakos csapatot ("BEARS") alulról felfelé irányítja. Az 1. játékos csapatát a pályán fekete, a 2. játékos csapatát fehér négyszögek jelzik. Minden csapatban az egyik négyszög be van keretezve, ez a csapatnak azt a játékosát jelzi, amelyet a labda játékba kerülése után irányítunk (ez változtatható). A többi játékos a stratégia alapján a gép által megszabott feladata szerint mozog.

A játék középkezdéssel kezdődik. A labdát az PATRIOTS csapat kapitánya indítja útjára. Az 1. játékosnak a jobbra-balra gombokkal be kell állítani a kezdőrúgás erősségét. Ez a 4. ablakban lévő, "POWER" feliratú skálán mérhető le. Ha beállítottuk, nyomjuk meg az 'ENTER' billentyűt. A pályán látható, hogy a labda játékba került és - látszólag - teljes kavalkád uralkodik. Igyekezzünk az általunk irányított játékossal a labda irányába. Közben az 5 - 6. ablakokban kövessük nyomon a játék mozgalmasságát, ahol 16 éven felüli filmekbe kívánkozó események zajlanak: a két csapat tagjainak találkozásakor érdekes történésekre kerül sor. Ez leginkább a "heveny verekedés" nevű jelenségre hasonlít. Ha valamelyik csapat megszerezte a labdát, a képernyő bal oldalán megjelenik a "NEW 1ST DOWN ... HAVE THE BALL" felirat, amely azt jelzi, hogy újakció kezdődik (a pontozott részen látható a labdát birtokló csapat neve). Az idő megáll és a játékosok kiválaszthatják az általuk alkalmazni kívánt stratégiát.

Támadónak minősül az a csapat, amelyik a labdát birtokolja. Feladatuk, hogy maximum 5 indulással az ellenfél kapujáig jussanak vagy gólt érjenek el. A támadó stratégia a pillanatnyi pozíció, illetve a játékos szeszélye alapján alakulhat ki. Minden induláskor a támadó áll fel először, ehhez alkalmazkodhat a védő. A támadó stratégiát egy menürendszerben állíthatjuk össze. A főmenüben eldönthetjük, hogy az indulás milyen formában zajlik. A következőkben nem ismertetjük az almenükben választható támadási stratégiák jelentőségét, ez próbálkozással tapasztalható ki.

LONG PASS (hosszú passz) játékrendszer: a labdát a dobó ember magasan, hosszan és erősen passzolja, így csak a kijelölt játékoshoz - vagy annak időközben történt elmozdulása esetén - a helyére érkezik.

- SHOT GUN (sörétes puska) forma:

A futóemberek az ékek mögött aszimmetrikusan helyezkednek el. Az indulás súlypontja látszólag a bal szélre tolódik, de a hosszúpasszos játékrendszerből következik, hogy a jobbszél is futtatható, viszont az ellenfél ezt egy jó védelem felállításával könnyen ellensúlyozhatja. A SHOT GUN-forma előnye, hogy a futóemberek az ékhez közel helyezkednek el, könnyen tért nyerhetnek.

- SPLIT RED (rajvonal) forma:

Csak a két szélső futóember használható a térnyerésre, de azok a labdát azonnal megkapják ( biztosan nem szerezheti meg az ellenfél ). Célszerű az irányított embernek valamelyik szélsőt választanunk, a hátsókkal és az ékekkel nemigen tudunk mit kezdeni. A szélsőkkel a pálya szélén végigtörhetünk, az ékek és a hátsó futók fedeznek bennünket.

- OPPOSITE BROWN (megosztott) forma:

Nem eredményez túl gyors támadást, de néhány esetben (pl. gólvonal előtt) szerencsés megoldás a jobbszélsőre alapozni, ugyanis jól irányítva, az ékek védelmében betörhet a gólterületre extra ponthoz juttatva ezzel csapatunkat. Célszerű irányított embernek is a jobbszélsőt választanunk.

SHORT PASS (rövid passz) játékrendszer: a labdát a dobóember alacsonyan és közepes erővel dobja. Így a labda átvételére kijelölt játékos és a dobóember közötti játékosok is elkaphatják a labdát. A játékrendszer nagyobb kombinációk kidolgozására is alkalmas, de hátránya, hogy az ellenfél labdára illetve emberre menő játékosai könnyen megállíthatják a futóembert, vagy - ne adj isten! - megszerezhetik a labdát.

- SPLIT (RED) forma:

Ugyanaz mint a LONG PASS játékrendszerben, de nem csak a kijelölt futó kaphatja meg a labdát, hanem más játékosok is.

- DOUBLE WING (dupla szárny) forma:

Széthúzott alakzat, a szélsők távol helyezkednek el az ékektől. A bal szélsőt megjátszva megtörténhet, hogy a közte és a dobóember között elhelyezkedő játékos veszi át a labdát. Ekkor az ellenfél emberfogó játékosai a jobb szélsőnkre támadnak, miközben az irányított emberünkkel a labda átvétele után a másik oldal felé vágtázva tért nyerhetünk.

- TRIPLE WING (három szárny) forma:

Az egyik léghatékonyabb támadási forma ebben a játékrendben. A két szélső a majdnem teljesen a szélre húzódva, az ékekkel egy vonalban várja a labdát. Ha a passz sikeres volt, majdnem biztos, hogy a gólterületig tudunk előretörni. A hátránya is az előnyében rejlik: az ékek túl távol állnak a futóktól, hogy fedezhessék őket, tehát egy jól felállított védelem könnyen keresztülhúzhatja számításainkat.

RUSH PLAY (rohamjáték) játékrendszer: a nevéből is kiderül, hogy a gólterület megrohamozása a játékrend célja. Az ellenfél kapujának közelében célszerű alkalmazni. Ebből általában igen tumultuózus, szívmelengető jelenetek kerekednek ki: az élőerőben jelentős kár keletkezik.

- I FORMATION (I-felállás) forma:

Az ékek csak közvetetten támogathatják a labdával megjátszott szélsőket, mivel túl messze vannak tőlük. A szélsők közül - pozíciójukból adódóan - egyenlő eséllyel indíthatjuk bármelyiket: a balszélső az ékek vonalában, de az ellenfél védőihez túl közel, a jobbszélső az ellenféltől távolabb, de 2 yarddal hátrább helyezkedik el.

- NEAR BLUE forma:

Hasonló az I-felálláshoz, csak a hátul elhelyezkedő futóemberek pozíciója változott. A szélsőkre is ugyanazok az instrukciók vonatkoznak. A két felállás különbsége csak ott jelentkezik, ha irányított embernek a hátsók közül választunk.

- NEAR BLUE SLOT forma:

A legjobb támadási forma ebben a játékrendben. Egyetlen szélső van csak, teljesen a jobb szélre húzódva, amelyre a védelembál legalább 2 embert kell állítani, hogy megakadályozzák az előretörésben. Irányított és megjátszott embernek is célszerű a szélsőt választani.

SPECIAL PLAY (speciális) játékrendszer: speciális esetekben illetve jobb ötlet híján alkalmazható formulák tartoznak ide.

- FIELO GOAL (kapuradobás) forma:

Ha a kapuhoz elég közel és szemben állunk, választhatjuk ezt a formát. A védők beállítása után a 4. ablakban egy középkezdéshez hasonló skála jelenik meg, amelyen a rádobás erősségét határozhatjuk meg. Itt célszerű a maximális értéket beállítani, mert ha gyengén dobunk a labda esetleg nem megy el a kapuig, vagy a betömörülő védők megszerzik.

PUNT (pontrúgás) forma:

Hasonló a FIELD GOAL formulához, de itt a labdát nem rádobjuk, hanem rárúgjuk a kapura. A többi instrukció megegyezik az előbbi formáéval.

- GOAL LINE RUSH (gólvonal megrohamozása) forma:

Elég suta egy támadási forma, csak akkor érdemes használni ha már semmi jobb nem jut eszünkbe. A futók és az ékek is egy kupacban helyezkednek el, a labda játékba hozásakor toronyiránt rohamoznak a gólterület felé. Ez általában semmit sem eredményez, rosszabb esetben a labda elvesztését.

Ha a labdát valamely játékossal a gólterületre sikerült juttatnunk, a kis ablakban láthatjuk, hogy a játékosunk előrevetődve feldobja a labdát. Az akció befejeződött, 6 pontot és egy extra lövést kapunk. Az extra lövés megegyezik a PUNT és FIELO GOAL formákkal, de - míg azoknál 3 - itt 1 pontot érhetünk el.

Ha a labda valamilyen módon (pontrúgásnál, rövid passznál stb.) "holt" játéktérbe jut, vagyis az egyik csapat sem tudja megszerezni, "SAFETY" állásba állnak fel a csapatik. Ez a kezdéshez hasonlóan zajlik, nem szükségszerűen a pálya középrészén.

A menük opciói között a fel-le billentyűkkel váltogathatunk és a tűz gombbal szelektálhatunk. Ha kiválasztottuk a kívánt támadási stratégiát, egy újabb menüt kapunk eredményül, amely a következő opciókat tartalmazza:

MAIN MENU - visszatérés a főmenühöz

PREVIOUS MENU - a támadási stratégia újraválasztása

NEXT FRAME - választásával azt szemlélhetjük, hogy a beállított stratégiából adódóan a játékosoknak elméletileg milyen lépéseket kellene tenniük

SETUP RECEIVER - a labdával megjátszani kívánt játékos kiválasztása. A jobbra-balra billentyűkkel váltogathatunk a játékosok között. Ha a keret az általunk kívánt játékoson van, nyomjuk meg a tűz billentyűt, amíg BEEP-zajt nem hallunk.

A menü alsó sorában látható a kiválasztott stratégia megnevezése.

Ha beállítottuk az összes általunk kívánt paramétert, térjünk vissza a főmenübe (MAIN MENU) és válasszuk a PLAY GAME opciót. A vezérlés ekkor átkerül a védőcsapat játékosának kezébe, aki kiválaszthatja a támadási stratégia ellen alkalmazni kívánt védelmi rendszert.

A játékban négyféle védelem között válogathatunk, alapértelmezésben a 3-4-4 védelem van beállítva. A védők főmenüjében valamely opciót választva, azonnal megjelenik a felállt védelem.

A védelmi rendszereknél nem nyújtunk bővebb instrukciókat a felállások előnyeinek és hátrányainak elemzésével, mert a támadó alakzatok ismertetéséből logikusan következik, hogy milyen védelem alkalmazandó ellene. Általános szabály, hogy az ellenfél futóembereit, megjátszott embereit és szélsőit emberfogásos rendszerrel kell fedezni. Ezt a védelem kiválasztása után megjelenő védelem-táblában állíthatjuk be. Itt a két csapat játékosainak számai láthatóak, a jobb oldali a támadókat, a bal oldali a védőket jelképezi. A védők között a le-fel billentyűkkel mozoghatunk. Az éppen aktuális védőnél az általa fogott ellenséges játékos, illetve a "BALL" felirat vált inverzre, ami azt jelenti, hogy a játékosunk nem embert fog, hanem a labdára megy. Ha nem vagyunk megelégedve az eredetileg beprogramozott védelmi rendszerrel, tetszés szerint megváltoztathatjuk. A változtatni kívánt játékos számánál megállva nyomjuk meg a tűz gombot a BEEP-zajig, majd a jobbra-balra és a tűz billentyűkkel válasszuk ki, hogy a védőnk melyik embert fogja. Ezt a pályán a bekeretezett ellenfél, a menüben a fogott játékos számának invertálódása jelzi. Egy ellenfélre (pl. a megjátszott szélsőre) akár több embert is ráállíthatunk. Ha azt akarjuk, hogy játékosunk ne embert fogjon, hanem a labda megszerzésére törekedjen, állítsuk a BALL rovatra az inverz fényt. A FREE rovatot választva a pályán bekeretezve láthatjuk az ellenfél általunk szabadon hagyott játékosait.

Ha beállítottuk a védelmet és az azon belül alkalmazni kívánt rendszert, térjünk vissza a menübe, ahol kiválaszthatjuk az általunk irányítani kívánt játékost (a támadókhoz hasonlóan történik). Ezután a RETURN TO PLAY opciót választva - az ellenfél által megnyomott tűz gomb hatására - a támadók dobóembere megjátssza a labdát, megkezdődik az akció.

Ha a támadás elakad, a gép "... YARD GAIN" illetve " YARD LOSS" felirattal jelzi, hogy a támadók hány yardot haladtak előre illetve szorultak vissza. A "...DOWN" felirat azt mutatja, hogy a támadó hányadszor indul. Ha az ötödik indulás sem jár sikerrel, a labdát a másik csapatnak kell átadni. A védő- és támadóstratégiák beállítása minden indulás után újra következik. Természetesen ezeket nem kötelező mindig újraállítani, csak akkor, ha új stratégiát kívánunk alkalmazni.

Az első feladatunk kiválasztani, hogy milyen színeket kívánunk használni (INK, PAPER és BRIGHT). Állítsuk be a kívánt kombinációt. Törlődik a rajztáblánk, megjelenik a kurzor, alul pedig a kurzor koordinátái és az üzemmódot jelző felirat (LINE MODE). A kurzort könnyedén és gyorsan pozícionálhatjuk a képernyő különböző pontjaiba, de ha túl gyorsnak tűnik a mozgása, a CAPS SHIFT billentyű nyomásával lelassíthatjuk. Rajzolás közben a következő eljárások állnak a rendelkezésünkre:

-PLOT: A 'Q' billentyű megnyomására a kurzor pillanatnyi pozíciójában megjelenik egy pixelpont.

-DRAW: Ha egy PLOT-pont megadása után a kurzort a képernyő egy más pontjára visszük és megnyomjuk a 'W' billentyűt, az előbbi PLOT-pont és az új kurzorpozíció között egy DRAW-vonal fog húzódni. Ha a kurzort továbbmozgatjuk és a billentyűt újból megnyomjuk, egy újabb vonal jelentkezik az előbbi vége és az új pozíció között. Szabályos geometriai ábrák (négyzet, téglalap stb.) rajzolását a kurzor pozícióját jelző számok segítik.

-FILL: Ha a kurzort egy zárt síkidom belsejébe állítjuk és megnyomjuk az 'F' billentyűt, a síkidom befestődik INK színnel.

-ERASE: Ha a FILL-eljárással kiszínezett síkidom nem nyerte meg tetszésünket vagy a síkidom nem volt lezárva és a tinta "kifolyt", az 'E' billentyűvel törölhető a kifestés. Megjegyzés: az ERASE csak az előző FILL hatását szünteti meg, a többit figyelmen kívül hagyja.

-CIRCLE: A 'H' billentyű megnyomásával lehetőségünk van kör rajzolására. A középpont a kurzor pillanatnyi pozíciójában lesz, mindössze a kör sugarát kell megadnunk. Túl nagy sugár megadása esetén a gép új érték megadását kéri.

Az idáig ismertetett opciók mind a LINE MODE-üzemmódban funkcionáltak. Az 'R' billentyű megnyomásával átállhatunk egy másik üzemmódba; a RADIAL MODE eljárásba. Ha ebben a 'Q' billentyűvel kijelölünk egy PLOT-pontot, akkor a később húzott vonalak mindegyike ebből a pozícióból fog kiindulni illetve ide fog visszatérni a 'W' billentyű minden megnyomása után. A visszatérés a '3' billentyű megnyomásával történik. A LINE MODE-ba való visszatérés után próbálkozzunk meg a következő lehetőségek használatával:

-ARC: Egy PLOT-pont meghatározása után pozícionáljuk a kurzort arra a helyre, ahol az általunk rajzolni kívánt ívnek be kellene fejeződnie. Ha ezután megnyomjuk az 'A' billentyűt, a gép egy kérdést tesz fel (CURVE OF ARC), amelyre az ív görbületét meghatározó számmal kell felelnünk (bármilyen szám a 0 kivételével). A szám egyaránt lehet pozitív és negatív, egész és tizedes, hatása a következő: minél kisebb a szám, annál nagyobb lesz az ív görbülete. Az 1 megadása félkör rajzolását eredményezi. Sajátos módon az ívek domború illetve homorú állagát az fogja meghatározni, hogy a PLOT-pont kijelölése után, milyen irányban mozgattuk a kurzort (pl. jobbra vitt kurzor esetén a negatív szám felfelé domború ívet eredményez). Megjegyzés: Az ívrajzolás még elvben sem lehet teljesen hibamentes. Ha hibaüzenetet kapnánk (NUMBER TOO LARGE: túl nagy az ívszám; OUT OF SCREEN: az ív kiment a képernyőről), RUN parancsot kell kiadnunk, visszatérni a PRECISION PLOTTER-hez és az 'E' billentyű (ERASE) megnyomásával törölhetjük a hibás vonalat.

-INK: Az 'X' billentyű megnyomásával hívhatjuk meg. Bemutatja az összes INK lehetőséget, beleértve a BRIGHT-árnyalatokat is. Az árnyalatok hívásánál a CAPS SHIFT billentyűt is használnunk kell.

-OVER: Az 'N' billentyű megnyomásával hívhatjuk meg. Alkalmazható a PLOT, DRAW, CIRCLE és ARC mellett, de a FILL esetén nem üzemel. Apróbb hibák is eltüntethetőek vele.

-CURSOR: Lehetőség van a kurzor alakjának megváltoztatására: a 'K' billentyű kereszt, az 'M' billentyű pont alakú kurzort ad.

-PERMANENT: Lehetőség van a készülő képek munkafázisait a memóriába raktározni, hogy valamilyen javíthatatlan hiba esetén ne kelljen a kép megrajzolását újrakezdeni. A 'P' billentyű megnyomására a rajztábIán pillanatnyilag fennálló állapot a memóriába kerül.

-GRAPHICS: A PERMANENT eljárással a memóriába kimentett kép a '9' gomb megnyomására visszakerül a rajztáblára.

-COPY: A 'COPY' billentyű megnyomására a kép kinyomtatódik a printeren.

-SAVE: Az 'S' billentyű megnyomásával képernyőként vagy memóriállományként szalagra menthetjük a képünket. A kimentett állomány neve max. 6 karakterből állhat.

-LOAD: A 'J' billentyű megnyomásával behívhatunk a magnóról egy SCREEN fokmában tárolt képernyő-állományt. Az eddig érvényben lévő PAPER és INK színek is tovább élnek.

Ha a főmenü LOAD-opcióját választjuk a SCREEN típusú állomány a Display file-ba töltődik, beolvasása után azonnal és automatikusan PERMANENT-állományként átíródik a memóriába. A későbbiekben BLANK SCREEN és GRAPHICS ('9') kell ahhoz, hogy a képernyőre hívjuk módosítás céljából.

A PAPER változtatása

Mivel a Spectrum felbontóképessége a színekre nézve korlátozott, a program tervezői szántszándékkal elhagyták a PAPER változtatásának lehetőségét. Ezenfelül azonban mégis van rá mód, hogy a korlátokat kikerüljük:

- a PRECISION PLOTTER-ben lévő, e szempontból érdekes terület koordinátáit feljegyezzük, majd visszatérünk a főmenübe. Itt újraválaszthatjuk a PAPER-színt, majd lépjünk be ismét a PRECISION PLOTTER-be. A pixel-kurzort állítsuk ugyanarra a koordinátára és hívjuk be a memóriából a képünket. Ezután a kurzor új színű rajzot ad anélkül, hogy az eredeti színek megváltoznának. Ha mégis valami hiba történne és a PERMANENT-memóriában tárolt képünk is elromlana, nem kell elkeserednünk, mert az ERASE-memóriában még van egy kópia az utolsó művelet előtti állapotról. Ha a főmenübe való visszatérés után megnyomjuk az 'E' billentyűt, a képünkön ismét dolgozhatunk.

- a másik módszer a főmenübe visszatérve a SCREEN PLANNER-t választani. Ezzel bármely karakterpozíció PAPER vagy INK hibája korrigálható.

MÁSOLÓPROGRAMOK

Zotyócopy

Hazai eredetű másolóprogram, ami indokolja azt is, hogy Magyarországon az egyik legelterjedtebb. Lehetőségei a COPIER FM-3-nál sokrétűbbek, viszont kezelése több figyelmet igényel. Talán ennek tudható be, hogy sokan maradtunk meg a jól bevált FM-3 mellett, persze ezzel gyakran "befürdünk".

A betöltött file-ra vonatkozó adatok megegyeznek a COPIER FM3 által használt jelölésekkel (a fejléc nélküli file-t a T rovatban H-val jelöli).

A képernyő jobb felső sarkában látható a még rendelkezésre álló memóriakapacitás (alapállapotban 41780 byte). Alatta láthatóak a program utasításai. Az utasítások közül fehérrel látszódnak azok, amelyek az adott helyzetben alkalmazhatóak. Választásuk a kezdőbetű megnyomásával történik.

A file-ok betöltése BREAK-kel szakítható meg. Ekkor az első utasításcsoportot használhatjuk:

-forget: kitörli a betöltött file-okat, alapállapotba hozza a programot

-load: a töltés indítása

-verify: a BASIC-parancsnak megfelelően ellenőrzi, hogy a kimentett file megegyezik a memóriában lévővel

-End (CAPS SHIFT+E): kilépés a programból

A save választásakor bekapcsolódik a második utasításcsoport, amelyben

-auto választásával folyamatosan kimenthetünk minden file-t, ami a memóriában van;

-hand választásával "kézi vezérlést" kérhetünk, bekapcsolódik a harmadik utasításcsoport:

-up: a file-ok között haladhatunk felfelé, a kurzor jelzi az aktuális file-t

-down: a file-ok között haladhatunk lefelé, a kurzor jelzi az aktuális file-t

-ENTER: a kiválasztott file kimentésének elindítása

Ha a memóriakapacitás nem elegendő, a CAPS SHIFT és az M billentyűk megnyomása után "max. byte" üzemmódba térhetünk át, amelyben 49076 byte-ot másolhatunk egyszerre. Ezzel az üzemmóddal azonban csak egyszer menthető ki a betöltött file (ENTER), ezután a program leáll, BREAK billentyűre rendszer-reset történik.

Hibás file betöltése esetén a töltés megáll és a jobb felső sarokban (a memóriakapacitás helyén) "TAPE ERROR" üzenetet láthatunk.

A betöltött file-ra vonatkozó adatok megegyeznek a hagyományos másolóprogramok által használt jelölésekkel. A file-ok nevei egy négy sor magasságú ablakban láthatóak, amelyet - négynél több file betöltése esetén - felülről lefelé görgethetünk. A file-okat egyenként vagy auto-save üzemmódban menthetjük ki.

A betöltés L billentyű megnyomására indul, BREAK-kel szakítható meg. A betöltött file-ok között az S (SKIP) billentyűvel mozoghatunk, az aktuális file inverzben látszik.

C (COPY) billentyűvel kimenthetjük az aktuális file-t, D-vel (DELETE) törölhetjük. Az A (ALL) billentyűt alkalmazva az előbbi két művelet előtt, az összes file-ra (mindegyik invertálódik) vonatkoztathatjuk a műveletet. A törlő és kimentő funkciókat ENTER-rel kell jóváhagyni. Az összes file kimentése tehát a következő billentyűkkel lehetséges: A; C; ENTER. Ezután a bal felső sarokban megjelenik a "Start tape..." felirat, újabb ENTER megnyomásra a kimentés megkezdődik.

V (VERIFY) billentyű megnyomása után a program VERIFY BASIC-utasítást hajt végre. Auto-save esetén a C billentyűvel beállított file-ok között egy másodperc, M (CP; COPY PAUSE) billentyűvel beállított file-ok között 3 másodperc szünet lesz. A betöltött file-ok kimentési ideje a jobb felső sarokban látszik.

Hibás utasítás kiadása után az X billentyűvel törölhetünk. H billentyűvel a kijelzést módját határozhatjuk meg (decimális/hexadecimális).

A program rendelkezik még egy érdekes funkcióval: a memóriába betöltött BASIC-programot a B billentyűvel kilistáztathatjuk és scrollozhatjuk, P betűvel kinyomtathatjuk printerre.

Hibás file betöltése esetén a töltés leáll és a file után egy kérdőjelet rajzol. A hibás file nem menthető ki, de törölhető és újabb L megnyomása után a töltés újra megkísérelhető. Néha előfordul, hogy a hibás file előtt - egyszer már hibátlanul betöltött - file-t is kérdőjellel jelöl, ilyenkor ezt is törölnünk kell.

Ezt a vezérlést illusztrálja a mintaprogram;; a ciklusok ágyazása jól megfigyelhető a 100., 110., 120., illetve a 160., 170. és a 180. sorokban. A vezérlés félautomata, hiszen a szalagok kikapcsolása már nem ebben a gazdaságos sorrendben, hanem egyszerre történik.

Az ilyen szerkezeteket azonban csak indokolt esetben célszerű használni, hiszen hanem kellően gondoljuk át, olyan programhibákhoz vezethet, amelyeket kideríteni és megszüntetni ingen nehéz.

    1 REM *** FORDITOTTAN AGYAZOT T CIKLUSOK ***

   10 PLOT 10,85: DRAW 60,20: DRAW 8,-16,-PI: DRAW -60,-20: DRAW -8,16,-PI

   20 PLOT 80,85: DRAW 60,20: DRAW B,-16,-PI: DRAW -60,-20: DRAW -8,16,-PI

   30 PLOT 150,85: DRAW 60,20; DRAW B,-16,-FI: DRAW -60,-20: DRAW -8,16,-PI

   40 PRINT AT 16,5;"I=";AT 16,14 "J=";AT 16,2 ;"K="

  100 FOR i=1 TO 10

  110 FOR j=1 TO 10

  120 FOR k=1 TO 10

  130 PRINT AT 16,7;i: GO SUB 1000

  140 PRINT AT 16,16;y: IF j>1 THEN GO SUB 1030

  150 PRINT AT 16,25;k: IF k>1 THEN GO SUB 1060

  160 NEXT i

  170 NEXT j

  180 NEXT k

  190 STOP

 1000 OVER 1: PRINT AT 10,2;" ";AT 11,9;" ": PAUSE 20: PRINT AT 10,2;" ";AT 11,9;" ";AT 9,5;" ";AT 12,6;" "

 1010 PAUSE 20: PRINT AT 9,5;" "; AT 12,6;" ";AT 8,8;" ";AT 13,3;" ": PAUSE 20: PRINT AT 8,8;" ";AT 13,3; " "

 1020 OVER 0: RETURN

 1030 OVER 1: PRINT AT 10,11;" ";AT 11,18: PAUSE 20 : PRINT AT 10,11;" ";AT 11,18;" ";AT 9,14; " ";AT 12,15;" "

 1040 PAUSE 20: PRINT AT 9,14;" " ;AT 12,15;" ";AT 8,17;" ";AT 13,12;" ": PAUSE 20: PRINT AT 8,17;" ";AT 13,12;" "

 1050 OVER 0: RETURN

 1060 OVER 1: PRINT AT 10,20;" "; AT 11,27;" ": PAUSE 20: PRINT AT 10,20;" ";AT 11,27;" ";AT 9,23;" ";AT 12,2.4;" "

 1070 PAUSE 20: PRINT AT 9,23;" " ;AT 12,24;" ";AT 8,26;" ";AT 13,21;" ": PAUSE 20: PRINT AT 8,26;" ",;AT 13,21;" "

A vezérlő rész a program elején található (40000-40160), és a BOX-nyitócímek valamint a méretek beállítását végzi el, illetve megfelelő sorrendben meghívja a scroll rutinokat. A scroll rutinok következnek ezután, az alábbi sorrendben:

Ezek természetesen külön-külön, önállóan is használhatók.

ADDR-rel jelöljük valamelyik scroll rutin kezdőcímét és az ADDR+01 és az ADDR+02 címeken kell beállítani:

- a box jobb alsó sarkának képernyőcímét (lefelé történő scroll esetén)

- a box bal felső sarkának képernyőcímét (lefelé és jobbra történő scroll esetén) - a box jobb felső sarkának képernyőcímét (balra történő scroll esetén)

Az ADDR+04 címen kell beállítani:

- a box szélességét karakterekben (felfelé és lefelé történő scroll esetén)

- a box magasságát képpontokban (balra és jobbra történő scroll esetén)

Az ADDR+05 címen pedig be kell állítani:

- a box szélességét karakterekben (balta és jobbra történő scroll esetén)

- a box magasságánál eggyel kevesebb képpontnyi értéket (felfelé és lefelé történő scroll esetén)

Először is helyezzük el a memóriában a rutint (kezdők a kódok alapján DATA sorban, képzettebbek assembler segítségével).

Ezután gépeljük be és futtassuk a következő BASIC programot, amely jól szemlélteti a rutin felhasználási lehetőségét:

    1 BORDER 1: PAPER 1: INK 6: CLS

   10 FOR I=1 TO 10: FOR J=11 TO 20: PRINT AT I,J: CHR$ (40+I+J): NEXT J: NEXT I

A Z80 mikroprocesszor egy bonyolult "agy", melynek részletes belső elektronikai felépítésére nem szeretnénk kitérni (ebben a témában számos mélyreható szakirodalom megjelent már). A gépi kódú programozás elsajátításához elsődlegesen a Z80 regisztereinek megismerésére van szükség.

A regiszterek tárgyalása előtt célszerű azok csoportjait megtekintenünk, ehhez egy kis szemléltető ábrát készítettünk:

A processzor saját műveleteihez is használ regisztereket (a processzor saját munkaterülete), de számunkra ezek a regiszterek elérhetetlenek. Itt hajtódnak végre különböző saját memóriamanipulációk, így az aritmetikai és logikai egység kisegítése, vagy tartalék tárolás (ld. később).

Szintén fontos regisztere a processzornak az ún. utasításregiszter, ez fontos állomása a gépi kódú program végrehajtásának is. A memória megfelelő terültéről az értelmezendő adat (feldolgozandó utasítás) legelőször mindig az utasításregiszterbe kerül.

Természetesen ezek a regiszterek minket "hidegen hagynak", hiszen ha nem tudunk kommunikálni velük, többet mélységében nem is érdemes róluk szólni.

Az. általános célú regiszterekkel fogunk találkozni a legtöbbet programjaink írása közben. Megkülönböztetünk aktív és vesszős (átmeneti) - általános célú - regisztereket. Az aktív és vesszős regiszterek tartalma megfelelő gépi kódú utasítás hatására felcserélhető, ez gyakran szükséges lehet pl. átmeneti tárolásra. Természetesen az adott gépi kódú utasításra ez a csere ismét elvégezhető.

Ha jól megnézzük a sematikus vázlatot, láthatjuk hogy a Z80 regiszterei is alapvetően 8 bites tárolókból épülnek fel, úgy mint a memóriacellák. Nos az általános célú regiszterek között a B-C, H-L és D-E regiszterek külön-külön (8 bitesként) vagy együtt mint regiszterpárok (16 bitesként) is kezelhetők. Az A és F regisztert együtt kezelhetjük (pl. veremműveletek - ld. később), de együtt sohasem értelmezzük őket 16 bites címként. Az A regiszter a Z80 egyik legfontosabb regisztere. Gyakran akkumulátornak is szokták nevezni, ez viszont a Z80 esetében tévedés. A régebbi típusú mikroprocesszorokban mindössze egy regiszter szolgált az eredmény összegyűjtésére (akkumulátor), innen a hasonlat. Az A regiszterben jelenik meg szinte az összes aritmetikai és logikai művelet eredménye és igen sok művelet van, amely csak az A regiszter felhasználásával hajtható végre.

Az F regiszter a FLAGS (jelzőbitek) szó rövidítéséből ered. Ennek a regiszternek mindegyik bitjét külön-külön kezeljük, így az F regiszter tartalma byte-ként nem értelmezhető lenne.

Az F regiszter felépítése a következő:

0. bit - átviteli jelzőbit (C)

1. bit - kivonás jelzőbit (N)

2. bit - paritás/túlcsordulás jelzőbit (P/V)

3. bit - üres - szabadon felhasználható

4. bit - félszó-átviteli bit (H)

5. bit - üres - szabadon felhasználható

6. bit - zérus jelzőbit (Z)

7. bit - előjelbit (S)

Ezek közül a 0. és a 6. bit a legfontosabb és a gépi kódú programokban is ezekkel találkozhatunk a leggyakrabban.

A speciális célú regiszterek már közvetlenül nem fordulnak elő olyan gyakran a gépi kódú programok szerkesztésekor, többségük magának a gépi kódú programnak a lefuttatásához nyújt segítséget.

Az I regiszter. a megszakítási-vektor regiszter, elsősorban a TV-képjelek előállításában vesz részt, de a színvonalasabb rutinok futtatásához is elengedhetetlen a használata (erről is lesz még a későbbiekben szó).

Az R regiszter a memóriafrissítő regiszter. Tartalma 0 és 255 között ciklikusan változik, értéke minden utasításlehívó ciklus alatt nő eggyel. Legfőbb jelentősége a dinamikus memóriák címgenerálásában való részvétel, a memóriák szükséges felfrissítése (de nem megvetendő a Fairlight c. játék betöltőjében való kavarása sem).

Az IX és IY regiszterek (nem regiszterpárok hanem 16 bites regiszterek) a memória közvetett címzését teszik lehetővé (ezt hívjuk indexelt címzésnek). Az IX-ben vagy IY-ban megadott báziscímhez képest, attól lejjebb vagy feljebb is történhet hivatkozás. A Spectrum bekapcsolásakor IY általában 23610 (HEX 5C3A) értéket vesz fel, ez jelzi a rendszerváltozók táblázatának báziscímét. Az IX regiszter főként a LOAD/SAVE műveletekben használatos, címmutatóként.

Az SP (Stack Pointer = verem-mutató) egy báziscím, amely a processzor verem területének tetejére mutat. A Z80 a "lefelé bővülő" verem-rendszer szerint működik, vagyis kiolvasásnál mindig az utoljára bevitt adat lesz a verem tetején (ld. az ábra mechanizmusát) és erre mutat az SP regiszter is:

A PC (Program Counter = Program-számláló) a gépi kódú program vezérlésében játszik nagy szerepet. A gépi kódú program futtatásakor értéke mindig a végrehajtás alatt álló utasítás memóriabeli címe. Az utasítások végrehajtása közben a PC mindig automatikusan továbblép.

Mi is lépjünk tovább...

Ahogy azt az előzőekben megismertük, egy memóriacímre egyidőben 0-255 közötti decimális (00-FF közötti hexadecimális) érték írható be.

A processzor ilyen, - a memóriában elhelyezett - számok megfelelő sorozatát képes csak értelmezni, így ha a memória tetszőleges területén több számot találunk egymás után, ez még koránt sem biztos, hogy értelmes gépi kód.

A memóriában található számok sorozata a gépi kód mellett sokféle lehet, ilyen pl. a BASIC program eltárolt kódja, változóterülete, egy tetszőleges képernyő-memória, vagy tetszőleges adattömb. Ezeket hiába futtatnánk gépi kódként, nem sok sikerrel járnánk, elénekelhetnénk az "Elszállt a hajó a szélben..." c. egykori KEX slágert.

Eltűnődhetünk rajta, mennyiben más a számítógép memóriájában a BASIC program tárolt kódja, mint a gépi kódé. Határozottan kijelenthetjük, teljesen más!

Mint már említettük, az operációs rendszer ill. az interpreter a BASIC utasítások, parancsok végrehajtásához szubrutinokat hív meg. Ezt akkor teszi meg amikor BASIC program futtatásához parancsot kap (RUN, GO TO vagy GO SUB). A begépelt BASIC program a PROG rendszerváltozó által meghatározott címtől (ez 23755, amennyiben nincs csatlakoztatva az Interface 1) folyamatosan eltárolódik a memóriában, de nem gépi kódként, hanem speciális szerkezettel. RUN után az operációs rendszer a BASIC interpreter mutatóját a 23755. címtől folyamatosan növeli, eközben a BASIC programot sorról-sorra, utasításról-utasításra végrehajtja, pontosabban az adott BASIC utasításnak a mindenkori gépi kódú megfelelőjét állítja elő. Ezt a munkaterületre teszi, ahonnan a Z80 processzor már "megérti".

A gépi kódú programok futtatását nem a RUN utasítással oldjuk meg, hanem a USR függvény alkalmazásával. A USR XXXX szerkezetben XXXX a futtatni kívánt gépi kódú program kezdőcímét jelöli.

A USR függvény csak ún. "előtaggal" együtt érvényesül, úgy mint más függvény. A három legismertebb forma:

RANDOMIZE USR XXXX

PRINT USR XXXX

LET Z = USR XXXX, ahol Z tetszőleges változó

Ez a három hivatkozás abban tér el egymástól, hogy a gépi kódú programból való visszatérés esetén a BC regiszterpár tartalmával más történik. Az első esetben a BC tartalma beíródik a SEED rendszerváltozóba, a második esetben kiíródik a képernyőre, míg a harmadik esetben értékét a Z változó veszi fel.

(folytatjuk)