IS-DOS

Felhasználói kézikönyv

Scan&OCR: Kiss László

Frissítve: 2006.06.01.

Tartalom

1. Hogyan dolgozzunk az IS-DOS-al?

1.1. Bevezetés

Az IS-DOS olyan mágneslemezes operációs rendszer, amellyel kitágíthatók az Enterprise számítógép lehetőségei. Nemcsak olyan hasznos segédprogramokat tartalmaz, mint a DISKCOPY, a BACKUP és az UNDELETE, hanem alkalmassá teszi a számítógépet a legtöbb CP/M operációs rendszer 2.2-es változatával futtatható felhasználói program alkalmazására is. Az EXOOS-ban már megismert kötegelt file feldolgozási képesség IS-DOS-ban tovább nőtt. Az IS-DOS és ugyanúgy az EXOOS file-felépítése azonos az MS-DOS-éval, így mindkét rendszer file-jai lehetnek ugyanazon a mágneslemezen.

(A CP/M a Digital Research, az MS-DOS pedig a Microsoft bejegyzett védjegye.)
Ha CP/M programot akar Enterprise számítógépen futtatni, akkor annak MS-DOS formátumban kell a mágneslemezen lennie. Erre később még részletesen kitérünk. Azonban ügyeljen arra, hogy üzembe helyezéskor néhány CP/M program módosítja az operációs rendszert. Az ilyen programokat nem tudja az IS-DOS végrehajtani. A kézikönyv végén található jegyzék tartalmazza azokat a CP/M programokat, amelyeket az Enterprise-on kipróbáltak. Ezt a jegyzéket a jövőben rendszeresen kiegészítjük, ás Münchenben az Enterprise Computers GmbH-nál megrendelhető. A piacon beszerezhető igen sok CP/M program miatt természetesen a jegyzék nem lehet hiánytalan. Amennyiben ön is sikerrel bevezetett és futtatott CP/M programot IS-DOS-ban, akkor nagyon kérjük, észrevételeit küldje be címünkre.
Ügyeljen arra, hogy az IS-DOS rendszer mágneslemeze felülírás ellen védett legyen. Erről bővebbet az EXDOS bevezetőben írunk. Az IS-DOS mágneslemezről ajánlatos azonnal a beszerzéskor másolatot készíteni és a későbbiek során csak a másolattal dolgozni.

1.2. AZ IS-DOS indítása

Amint az EXDOS bevezetőben leírtuk, kapcsolja be Enterprise-rendszerét. Feltételezzük, hogy számítógépe a Reset billentyű kétszeri lenyomásával már a kiindulási állapotba került. Válassza a BASIC-et, és helyezze be az IS-DOS mágneslemezt az A meghajtóba. Billentyűzze be:

:ISDOS

Ez betölti az IS-DOS-t. Az állapotjelző sorban, a képernyő felső peremén megjelenik az "IS-DOS" kiírás, és a Copyright figyelmeztetés után a várójel:

A>

Ezután már bármilyen IS-DOS utasítást adhat a számítógépnek. Ahogy az IS-DOS-t bevezette az Enterprise gépre, a szabványos szöveges képernyő átvált a 80 oszlopos formátumra. Ha monitorként televíziót használ, akkor ez a formátum nem olvasható valami jól. A 40 oszlopos formátumra a következő billentyűzéssel lehet átváltani:

MODE 40

A mágneslemez tartalomjegyzékének kiírásához a következő billentyűket kell lenyomni:

DIR

A megjelenő file-tartalomjegyzékben többek között a következő file-ok találhatók:

IS-DOS.SYS
BACKUP.COM
CHKDSK.COM
DISKCOPY.COM
UNDEL.COM
XDIR.COM

Az első az IS-DOS rendszer-file, amely tartalmazza a tulajdonképpeni operációs rendszert. Az IS-DOS operációs rendszer működtetéséhez ezt a file-t az indítás során be kell töltenie. Azok a file-ok, amelyeket COM-mal jelöltek, utasításfile-ok, és segédprogramokat tartalmaznak. Alkalmazásuk célja röviden a következő:
Az IS-DOS kétféle utasítást ismer: a belső, és az ún. tranziens utasítást (Transient Command: TC). A belső utasítások végrehajtásához nincs szükség kiegészítő, a rendszerlemezről származó adatokra. Példa erre az ATTR utasítás. Kivehetnénk a rendszerlemezt a meghajtóból, és egy másikat tehetnénk bele, ekkor a felülírás ellen valamennyi adatállomány megvédhető a következő utasítással:

ATTR A:*.* R+

A tranziens utasítás nem tartozik az IS-DOS utasítás állományához, inkább önálló program, amelyet lefuttatása előtt betöltenek a számítógépbe. A tranziens utasítás-file-okat a mágneslemezeken jellemzésül "COM" vagy "BAT" végződéssel kell ellátni. A rendszerlemezen található segédprogramok tranziens utasítási példák, és az utasítások magyarázatakor ennek megfelelten kezelhetők.
Az Útmutató a programozó számára c. fejezetben bemutatjuk, hogyan lehet tranziens utasításprogramot írni gépi nyelven.
A mágneslemezen található "BACKUP" segédprogramot máris felhasználhatjuk arra, hogy az IS-DOS rendszer c. lemezről másolatot készítsünk. Ehhez szükséges, hogy az eredeti az A: meghajtóban legyen. Ha több meghajtó is van, akkor helyezzen be a B: meghajtóba egy formázott mágneslemezt. Ezután billentyűzze be a következőt:

BACKUP A: B:

Az IS-DOS betölti a BACKUP programot, majd pedig végrehajtja azt. Látható, hogy a tulajdonképpeni tranziens utasítás a file-név a "COM" jelölés nélkül. Az utasításhoz csatlakoztatva, további paraméterek is megadhatók. Az IS-DOS olyan utasítás esetén, amely nincs a saját szabványos utasításkészletében, az utasításnév alapján kezdi keresni a file-t a főmeghajtóban lévő mágneslemezen. Egy meghajtós rendszer esetén a számítógép automatikusan ad felszólítást a lemezcserére.
Az IS-DOS-ból is át lehet térni más üzemeltetési programra, ehhez csak be kell billentyűzni pl. azt, hogy BASIC vagy WP. Végül az IS-DOS-ra való visszatéréshez - a már leírt módon - az operációs rendszert ismét be kell tölteni. Ez nemcsak az A:, hanem egy másik meghajtóról is lehetséges, pl. a következő módon:

:ISDOS B:

1.3. IS-DOS és a kötegelt file-ok

Amint láttuk, tranziens utasítás (TC) esetén az IS-OOS olyan megfelelő nevű lemez-file-t keres, amelynek a végződése "COM" vagy a "BAT". Ha "COM" jelet nem talál, de "BAT"-ot igen, akkor ezt kötegelt file-ként kezeli. A kötegelt file-ok egy sor szabványos DOS utasításból állnak. Ezeket az utasításokat a számítógép ugyanúgy hajtja végre, mintha sorban, egymás után a billentyűzeten ütöttük volna le. A kötegelt file-ok előállítását az EXDOS bevezetőben már leírtuk.
Minden indítási eljárás során először az "AUTOEXEC.BAT" file-t keresi az IS-DOS, és ha megtalálja, akkor ezt hajtja végre.
Az IS-DOS rendszerlemezén van egy "EXDOS.INI" file, amely felszólítja a felhasználót, hogy a dátumot és az időpontot adja meg, nincs azonban a lemezen "AUTOEXEC.BAT" file. Ezt egész egyszerűen magunk is előállíthatjuk. így oldhatd meg pl., hogy az IS-DOS indításkor automatikusan átvált a 40 oszlopos szöveges képernyőképre.
Az IS-DOS kötegelt file-jai tartalmazhatják más, további kötegelt file-ok végrehajtandó parancsait, ezenkívül - az "EXDOS.INI" file-okkal ellentétben - paramétereket is. Létrehozhatunk p1. egy "FVID.BAT" nevű olyan file-t, amely tartalmazza a következő utasítást:

VAR 90 %1

Ez a kötegelt program úgy hajtható végre, hogy a paraméterekre adjuk meg a tranziens utasítást:

FVID ON

Ez azonos hatású a VAR 90 ON bebillentyűzésével, amely bekapcsolja a gyors videóvezérlőt (a VAR utasítást l. az utasítások ismertetésénél). Az FVID ON egyszerűbb, mert nem kell megjegyezni a hozzá tartozó EXOS-változó számát. Az utasítás végrehajtása során az IS-DOS a "%1" helyett egyszerűen az ON paramétert helyettesíti be. Ha csak az FVID-et adnánk meg (a VAR 90-nek megfelelően), akkor az EXOS változónak, a 90-nek az aktuális állapota jelenne meg a képernyőn (0 = "ON", ill. 255="OFF").
Egy kötegelt file-nak legfeljebb 9 különböző paraméter adható át. Tételezzük fel, hogy a "MISC.BAT" nevű kötegelt file-nak megadjuk a nevét és három paramétert:

MISC 90 ON FRED

Ha a "%1" előfordul a kötegelt file-ban, akkor helyébe minden esetben a 90-es szám kerül (azaz a lista első változója). A "%2"-t az "ON", a "%3"-at pedig a "FRED" szót helyettesíti.
A "%0"-t maga a kötegelt file neve helyettesíti, beleértve minden, a meghajtóra és az ösvényre vonatkozó adatot is.
Ha a "%" után álló karakter nem számjegy (0...9), akkor azt a rendszer különleges jelentőség nélküli, normális karakterként kezeli, azaz semmivel sem helyettesíti.
Az IS-DOS kötegelt file más kötegelt file-ok végrehajtására vonatkozó utalásokat is tartalmazhat. Normális esetben ez az egymásba ágyazás egészen 10-ig folytatható. Mivel az IS-DOS-ban a verem korlátozott, az egymásba ágyazás mélysége a megadott változók számától is függ. Egy file feldolgozása után a program automatikusan az azt hívó file-lal folytatódik.

1.4. Az IS-DOS és a HELP-szöveget tartalmazó file-ok

A "HELP" utasításra a képernyőn rendszerint információk jelennek meg a rendszerről. Ha az utasítást magunk billentyűzzük be, akkor megkapjuk a rendszerbővítések listáját. Megfelelő bővítés alkalmazásával meghatározott programról is nyerhetünk információkat, p1. "HELP WP" vagy "HELP EXDOS". Az IS-DOS-ban olyan tájékoztató szöveget is megjeleníthetünk a képernyőn a "HELP" utasítással, amelyeket mi magunk állítottunk elő IS-DOS-szal. Tételezzünk fel egy olyan mágneslemezt, amelyen a következő lile-ok találhatók:

CONTROLL.COM
TEST.COM
PATZER.COM

Készítsen a lemezen egy "HELP" nevű altartalom-jegyzéket:

MKDIR A:!HELP

Ezután a rendszer szövegszerkesztőjével írjon HELP-szöveget p1. a "PATZER" TP-hez:

"A Patzer olyan sakkprogram, amely lehetővé teszi a játékos számára, hogy lépéseit az angol jelölésmód szerint közölje a géppel."

Az F3 "PRINT" funkcióbillentyűvel - az ösvény és a file-név, valamint a név után irt ".HLP" megadása után - ezt a szöveget írja fel a lemezre:

A:!HELP!PATZER.HLP

Ha az IS-DOS-ban bebillentyűzi, hogy:

HELP PATZER

akkor megjelenik a korábban szerkesztett HELP-szöveg a képernyőn. Az IS-DOS lemez HELP-file-okat tartalmaz az összes szokásos IS-DOS utasításokra vonatkozóan. A "HELP" utasításról bővebb magyarázat található az utasítások ismertetésénél.

2. Útmutató a felhasználó számára

2.1. Írásmód

A későbbiekben felsorolt utasítások részletes ismertetéséhez a következő írásmódot alkalmazzuk:

• Nagybetűkkel írt szavak: kulcsszavak, amelyeket a már eddig bemutatottak szerint kell megadni. Váltakozva nagy- és kisbetűket is alkalmazhatunk.
• Kisbetűkkel írt adatok: paraméterek, amelyeket itt egy utasítássoron belül adhatunk meg.
• Kerek zárójelben irt adatok: az ilyen adatok alkalmazása szabadon választható. A zárójeleket nem szabad kiírni.
• Adatok, amelyeket "'", azaz felső vessző választ el egymástól. Jelentése, hogy a lehetséges adatok közül egyet meg kell adni. A felső vesszőt nem szabad kiírni.

A következőkben felsorolunk minden olyan jelet és kifejezést, amely előfordulhat egy utasítássorban:

• d:. Jelentése, hogy meg kell adni egy meghajtónevet (A, B, C, ...). Ha nem adjuk meg a meghajtó nevét, akkor az IS-DOS az alapértelmezés szerintit választja (normál: A:). Érvényes meghajtójelölések a nagybetűk A:-tól Z:-ig. A meglévő gépkiépítés jelenleg csak az A: - D: meghajtókat, valamint az E: meghajtót mint RAM lemezt tudja kezelni.
• Ösvény. A jelzett helyen az IS-DOS-nak egy tartalomjegyzékbeli "ösvény"-re van szüksége. Az egyes ösvényadatokat egymástól "!" (felkiáltójel) választja el. Ha az "!" az ösvény elején van, akkor az ösvény a főtartalomjegyzékből indul. Ellenkező esetben az éppen érvényben levő tartalomjegyzékből kezdődik.
• Két, egymás után álló pont ".." jelenti a közvetlen fölérendelt tartalomjegyzéket az ösvényen. Az ösvényben a pontokat az "!" választja el a többi adattól, jelezve, hogy egy tartalomjegyzékre vonatkoznak. A tartalomjegyzéknévre vonatkozó szintaxis rendszere azonos a file-ok jelölésére alkalmazottal.
• File-név. Szükséges, hogy a file-oknak nevük legyen. Alkalmazhatók olyan általános helyettesítő karakterek is, mint a '?" vagy a "*" A teljes file-név a következő:
  file-név.toldalék
  ahol a "file-név" a file tényleges neve, és 8 betűből állhat. A "toldalék" névkiegészítés max. 3 karakter lehet. Ha megadjuk, a tényleges file-névtől ponttal kell elválasztani. File-nevekben a következő karakterek érvénytelenek:
  : ; . , = + ! " < > ( ) # '
  továbbá a vezérlőkódok a 00h ... 20h tartományban és a szóköz.
  A nagy- és a kisbetűk jelentése azonos. A kisbetűket a gép automatikusan nagybetűkké alakítja át.
  A file-név megadása előtt gyakran még meg kell adni a tartalomjegyzék-ösvényt. Ebben az esetben a file-nevet "!" választja el az ösvénytől.
• Mágneslemez. Jelentése, hogy meg kell adni egy mágneslemeznevet (volume), amely max. 11 betűből álló karakterlánc lettet. Valamennyi karaktert használhatjuk, kivéve a 00h...20h kontrollkódokat és a "!"-et. A vezető szóközöket a rendszer figyelmen kívül hagyja.
• Készülék. Meg kell nevezni az I/0 készülékeket, pl. az "LPT"-t, amely a sornyomtató neve.

2.2. Általános szabályok

Az utasítás paramétereit és a tényleges utasítást legalább egy üres hellyel vagy egy tabulátorjellel el kell választani egymástól. Ha paraméterként két file-név szükséges, akkor ezeket is el kell egymástól választani a fenti módon, tehát egy tabulátorjellel vagy egy szóközzel. Azok a bővítések, amelyek "/" jel után állnak, szóköz nélkül bevihetők.
Jóllehet valójában nem utasítás a

d:

de felhasználásával átválthatunk egy másik meghajtóra. Hatására pl. a D: meghajtó lesz a rendszer éppen érvényes tómeghajtója, amelyre már az összes olyan utasítás vonatkozik, amelyben nincs megadva a meghajtó.

2.3. Az egyes utasítások pontos leírása

3. Úmutató a programozó számára

3.1. Bevezetés

Ebben a fejezetben ismertetjük azokat a feltételeket, amelyeket az Enterprise számítógépeken működő IS-DOS a tranziens programokkal (TP-kal) szemben támaszt. Legyen vezérfonal az új IS-DOS programok írásához és segítség a meglévő CP/M programok átírásához.
A tranziens program mindenekelőtt a funkcióhívások során kerül kapcsolatba az operációs rendszerrel. Az IS-DOS-ban ezek a hívások négy különböző úton jöhetnek létre:

• EXOS-hívás az "RST 30H"-val,
• az EXDOS-Rom közvetlen hívása (FISH vagy DISKIO),
• IS-DOS funkcióhívás "CALL 5"-tel,
• CP/M kompatibilis "BIOS"-hívások.

Maga az IS-DOS az EXDOS alkalmazói programjának tekinthető, és egy TP úgy működik, mintha az IS-DOS alprogramja lenne. Ez azt jelenti, hogy valamennyi EXOS funkcióhívás a TP rendelkezésére áll. Ha a TP visszaadja a vezérlést az IS-DOS-nak, akkor ajánlatos az óvatosság.
A második funkcióhívási lehetőség (FISH vagy OISKIO) az EXDOS-ROM-on keresztül speciális TP-k számára van fenntartva (mint pl. a lemezek szolgáltató programjai).
Az ebben a fejezetben tárgyalt funkcióhívások nagy része a harmadik csoportba tartozik. Ezek a CP/M 2.2-vel és az MSX-DOS 1.0-val kompatibilisek. Néhány további hívás a speciális Enterprise EXOS konfigurációra vonatkozik.
A funkcióhívások negyedik kategóriáját (CP/M kompatibilis BIOS hívások) itt közelebbről nem ismertetjük, mert ezt rendszerint csak az átírt CP/M programokban használjuk. Ezek alkalmazásához néhány szempontot a 3.2.4. pontban is megemlítünk.

3.2. Tranziens Programterület (Transient Program Area, TPA)

3.2.1. Kilépés az IS-DOS-ból

A tranziens programot (TP) a 0100H címre töltjük be, az IS-DOS a CALL-lal hívja meg, miközben a veremmutató (stackpointer) egy IS-DOS-on belüli veremre mutat. Ez e belső verem elegendő ahhoz, hogy az IS-DOS az EXOS-hívásokat, valamint az IS-DOS megszakításokat lehetővé tegye. Ha több veremre van szükség (rendszerint ez az eset áll fenn), akkor a TPA-ban lévő programnak létre kell hozni a TPA-n belüli saját vermét. Ebben az időpontban a Z-80-as regiszter tartalma még nem meghatározott. Az első 256 RAM byte-ot a különböző paraméterek és programkódok már lefoglalták (1d. a 3.2.3. pontot). Ha a TPA-ba egy TP-t töltünk be, akkor a megszakítások általában véve megengedettek és nem szabad őket megállítani sem. IS-DOS funkcióhívás esetén a megszakítás esetleges megállítása hatástalan.

3.2.2. Visszatérés az IS-DOS-ba

A TP befejezési módjai a következők:

• visszatérés az eredeti veremmutatóval,
• visszaugrás a 000h címre,
• a 00h IS-DOS funkcióhívás révén,
• a 80h IS-DOS funkcióhívás révén.

Ami az IS-DOS-t illeti, az első három módszer hatása azonos. Azonkívül azok CP/M és MSX-DOS kompatibilisek. A negyedik lehetőség (80h funkcióhívás) járulékos implementáció. Segítségével a program hibaüzenetet adhat vissza az IS-DOS-nak. Az első három módszer mindig nulla hibaüzenetet ad.
A TP úgy is befejezhető, hogy a felhasználó bebillentyűzi a "CTRL-C"-t vagy úgy, hogy a lemezművelet "megszakítani / ismételni / figyelmen kívül hagyni" üzenetére a "megszakítás"-sal válaszol. Mindkét esetben hibaüzenet megy az IS-DOS-nak.
Egy TP maga is képes "megszakítás"-rutint megadni. Ezt a rutint vagy lemezhiba, vagy a 80h funkcióhívás hívja meg, amikor a programot "CTRL-C"-vel fejezzük be. A rutin megadási módját és alkalmazását ld. a 3.4.44. alfejezetben.

3.2.3. A nulláslap alkalmazása

Programbelépéskor a rendszer különböző paramétertartományokat alakít ki a rendelkezésre álló RAM első 256 byte-ján belül. Ezek a tartományok - az EXOS számára lefoglalt be- és visszalépési területtál eltekintve - kompatibilesek a CP/M-mel és a következők szerint alakulnak:
A 0000h címen egy olyan ugrásutasítás található, amivel befejezhető a TP. Az a cím, ahová ugrani kell, felhasználható a BIOS ugrásvektor helyének a meghatározására is (1d. a 3.2.4.pontot). Az ugrási cím kis értékű byte-ja - hogy a CP/M kompatibilitást megtartsuk - mindig 03h.
A 0004h és a 0005h címeken a két foglalt byte az I/O-t, valamint a CP/M-ben a pillanatnyi meghajtó / felhasználó-t jelző byte. Az IS-DOS mindig megtartja az éppen érvényes meghajtó byte legújabb értékét. A gép nem kezeli a felhasználó számát és az I/0 byte-ot, mivel az I/0 vezérlés elkülönített, és a felhasználok számának nincs külön adminisztrációja.
A 0005h címen található az - az IS-DOS állandóan tárban lévő részének kezdetét jelző - ugrási cím, amelyet az IS-DOS funkcióhívások használnak. Ennek az ugrásnak a címe határozza meg továbbá azt a legmagasabb határt a TPA-n belül, amelyet egy programnak még szabad használnia. A TPA nagysága a rendszerben lévő RAM kapacitástól és egy esetleg védett Command Line Interpreter-től (IS-DOS CLI) függ (ld. a 83-as EXDOS-változót). A maximális TPA nagyság 56 byte (0100h-E105h). A CP/M kompatibilitás kielégítésére az ugrás címének alacsony helyértékű byte-ja mindig 06h. A közvetlenül ez előtt álló hat byte tartalmazza a CP/M változat számát és egy sorszámot.
A 0008h-002Fh tartomány a TP-k számára rendelkezésre áll. Lehetséges, hogy a hibakeresők a töréspontok részére használják a 0008h címet. Szokásos körülmények között ezért ezt a tartományt szabadon kell hagyni.
A 0030h és a 005Bh közötti teljes tartomány foglalt az EXOS be- és visszalépési kódok, valamint a megszakítások részére. Ezért nem szabad, hogy egy TP ezt a tartományt megváltoztassa, eltekintve attól, amikor a program-megszakítási vektort a 003Dh címre írjuk. Ügyeljünk arra, hogy a legtöbb CP/M hibakereső (mint pl. a DDT vagy a ZSID) a 0030h címet a töréspontok számára használja. Ezeket a programokat használatuk előtt megfelelően módosítani kell IS-DOS-ban. Ajánlatos a 0030h helyett a 0028h címet használni.
A 005Ch és a 006Ch címen lévő mindkét FCB érvényes és még nem megnyitott. Ezek tartalmazzák az első két utasítássor-paramétert, amelyeket file-névként értelmez a rendszer. Ha mindkét file-nevet használni kell, akkor a másodikat a TPA valamelyik helyére, egy elkülönített FCB-be kell átmásolni, mert az első megnyitásakor felülíródik (ld. a 3.3. alfejezetet).
A szabványos disk transfer terület címére, a 0080h címre mindig teljes utasítássor kerül a kezdőutasítás nélkül. Az utasítássor kezdeteként ott egy hosszúság-byte áll, a végén egy nulla-byte következik (sem a hosszúság-byte-ot, sem a nulla-byte-ot nem tartalmazza a hossz). A lánc minden karaktere átalakul nagybetűkké, és a CP/M kompatibilitás elérésére a füzér vezető szóközöket tartalmaz. A CP/M-ben rendszerint nincs nulla-byte, de az IS-DOS járulékosan rendelkezésre bocsátja.

3.2.4. A BIOS ugrási táblázat

A 0000h címen léve ugrás mindig olyan címre ugrik, amelynek alacsony helyértéke byte-ja 03h. Ezen a címen további ugrási utasítás található egy olyan ugrási táblázat 2. bejegyzéséhez, amely tizenhét bejegyzést tartalmaz. Ez pontosan megfelel a CP/M 2.2 BIOS ugrási táblázatának. A táblázatban az első nyolc belépés a rendszer újraindítására és az I/O karakterek számára van fenntartva. Ezek a rutinok CP/M kompatibilisek. A fennmaradó ugrások egyszerű lemezkezelő CP/M eszközök, amelyeket az IS-DOS nem használ, mert abban a file-rendszer szervezettsége egészen más. Ezekben a rutinokban egyszerűen visszaugrik a hívó programhoz. A főregiszter megváltoztatásán kívül semmi hatásuk nincs.
BIOS híváskor belső veremmel dolgozik az IS-DOS. Ezért van csak 8 byte-re szükség a felhasználói veremnél.
Figyelembe veendő, hogy - bár ez az ugrási táblázat mindig egy 256 byte-os határon van - nem ez a megfelelő távolság a TPA-k felső határáig (amint ezt a 0006h cím tartalma meghatározza), hogy a CP/M 2.2-vel összhangban legyen. A legtöbb CP/M program esetében ez nem határozhatna meg semmit sem, de néhány program ráhagyatkozik a CP/M 2.2 BIOS-ának pontos nagyságára. Az ilyen programokat használatuk előtt IS-DOS-ban módosítani kell.
A BIOS-ugrásvektorban a következő belépések vannak:

3.2.5. Karakter be- és kiadása (I/0)

A TP a felhasználóval és az operációs rendszer más részeivel két, különböző jellegű kapcsolatteremtésre képes: a 255-ös számú szabványos csatornán át EXOS funkcióhívással vagy CP/M kompatibilis IS-DOS - vagy BIOS - hívással. Alapvetően csak az egyik lehetőséget használhatja egy program. A két módszert semmi esetre sem szabad vegyesen alkalmazni. Ez előre nem látható következményekkel járhat (pl. a rendszer összeomlásával).
A szabványos EXOS-csatorna rendszerint szerkesztőcsatorna. Ha azonban a "PRINTER ON"-t választottuk, akkor egy speciális IS-DOS programrész kiviteleit mind a szerkesztőcsatorna, mind a nyomtatócsatorna kiadja. Itt most olyan csatornáról van szó, amelyet rendszerint az IS-DOS CLI használ be- és kivitel céljára. Valamennyi, az IS-DOS rendszerlemezen lévő TP (DISKCOPY, BACKUP, CHKDSK, UNDEL és XDIR) ezt a csatornát használja.
Az IS-DOS ki- és bevitel funkciói közvetlenül az EXOS video- és billentyűzetcsatornákat használják, a szerkesztőcsatornán át vezető kerülő nélkül. Erre azért van szükség, mert a szerkesztő sororientáltan dolgozik, ezzel szemben a CP/M be-és kivitelei karakterorientáltak. A karakterkivitelre irányuló első funkcióhíváskor törlődik a képernyő, hogy régi szöveg ne fedje az új kivitelt. A program karakteres kivitelét ezután megjeleníti a képernyő, de az nem a szerkesztő-pufferben található. Éppen ezért egy programmegszakítás után a program szöveges kivitelei már nem szerkeszthetők meg visszagörgetés segítségével.
Ha a képernyő-megjelenítés szabványos IS-DOS funkcióhívással történik, akkor előbb át kell alakítani a karaktereket a VT-52 terminálformátumról az EXOS videovezérlő funkcióra. A VT-52 terminálra bevezetett CP/M programok csak ezután használhatók közvetlenül, azaz az üzembehelyezés megváltoztatása nélkül. Ezenkívül az IS-DOS-nak van egy speciális vezérlője, ami az EXOS videovezérlőt megkerülve közvetlenül hozzáférhet a képernyőtárhoz. Akkor válhat ez a speciális üzemmód érdekessé, ha egy programnál fontos a képernyő gyors elérése (pl. szövegfeldolgozó program). Ezek a programok úgy helyezhetők üzembe, hogy a rendszerindításkor automatikusan bekapcsolják a gyors videóvezérlőt. Az ehhez szükséges IS-DOS funkcióhíváshoz ld. a 3.4 pontot.
A TP-kbeli EXOS funkcióhívások azért előnyösek, mert az EXOS képernyőszerkesztő nyújtotta lehetőségeket a programok teljesen ki tudják használni, és ezáltal olyan felhasználói csatolóegységhez jutnak, amely úgy dolgozik, mint az IS-DOS utasítássor-interpreter (CLI) vagy mint egy másik Enterprise program. Hátrányos, hogy az EXOS hívások nem kompatibilisek a CP/M-mel, és hogy általában lassabb a kivitel. A gyorsaság növelése érdekében a programnak a kiviteli adatokat a megfelelt csatornára kell küldenie.
Az IS-DOS funkcióhívások alkalmazásának előnye a kompatibilitás a CP/M-mel, és az, hogy meglehetősen gyorsak. Mindenesetre nem viselkedik úgy a program, mint az IS-DOS CLI vagy mint egy másik Enterprise program, pl. az IS-BASIC. Egy IS-DOS funkcióhívást alkalmazó program indításakor törli a képernyőt, úgyhogy a már végrehajtott utasítások nem pörgethetők vissza.

3.3. File-vezérlőblokkok (File Control Blocks, FCB)

Minden IS-DOS funkcióhíváskor - ha az lemezen lévő file-ra vonatkozik - a DE regiszterben egy FCB-re kell mutatót átadni. Ezek az FCB-k azonosak a CP/M FCB-jeivel, eltekintve attól, hogy az egyébként fenntartott mezők némelyikét használjuk. Erről ismerhetjük fel azt, hogy az IS-DOS mégiscsak más lemezszervezése.
Egy szokásos FCB hosszúsága 33 byte. Felhasználható minden szokásos file-művelethez (DELETE, RENAME stb.), valamint szekvenciális olvasáshoz és íráshoz. Véletlenszerű olvasáshoz és íráshoz még további 3 byte-ot alkalmazunk az FCB végén, hogy ott rögzítsük a relatív rekordszámot. Az MSC-szel kompatibilis olvasási és írási műveletek szintén használják ezt a három (sőt néhány esetben négy) byte-ot az FCB végén (további részleteket ld. a 3.4 alfejezetben).
A pontos byte-kiosztást, valamint az egyes adatmezők általános ismertetését a következőkben adjuk meg. Az adatmezők pontos ismertetését, valamint alkalmazásukat - amennyiben az az összefüggésekből nem derül ki - később ismertetjük.

Azok a blokkműveletek, amelyek az MSX-DOS-ban előfordulnak, de a CP/M-ben nem, mind a négy byte-ot használják, ha az adatrekord hossza kisebb, mint 64 byte. Ha a byte-ok száma 64 vagy annál nagyobb, akkor csak az első három byte-ot használják. A relatív írási vagy olvasási műveletek csak az első három byte-ot használják (azzal a feltételezéssel, hogy a rekordhossz 128 byte). Ez kompatibilis a CP/M-mel és az MSX-DOS-szal.

3.4. IS-DOS funkcióhívások

Az IS-DOS funkciók hívása a következő: azt követően, hogy a C regiszter a funkciókódot, a többi regiszter pedig az egyéb paramétereket tárolja, a gép végrehajtja a "CALL 5" parancsot. A funkcióhívás eredményeképpen különböző - a választott funkciótól függő - visszajelzett értékek jelennek meg a főregiszterekben. Az IS-DOS funkcióhívás rendszerint valamennyi főregiszter (AF, BC, DE, HL) tartalmát megsemmisíti. Az indexregiszterek (IX, HL), valamint az alternatív regisztercsoport (AF', BC', DE', HL') mindig változatlanok maradnak. A TPA-hoz tartozó veremből csak 8 byte szükséges, mert hívásakor az IS-DOS átkapcsol egy belső veremre. A CP/M-ben is meglévő funkcióhívások esetében - kompatibilitási okokból - az A és L, valamint a B és H regiszterek ugyanazokat az értékeket tartalmazzák. Gyakran az A regiszterbe "sikerkód" kerül, azaz sikeres hívás után a regiszter tartalma 00h lesz, egyébként O1h vagy FFh. Az összes funkció az "OR A" parancs által beállított flag-gel tér vissza akkor is, ha a visszatérés időpontjában az A regiszter tartalma meghatározatlan.
A következőkben az összes IS-DOS funkcióhívást felsoroljuk. Azok a hívások, amelyeket itt nem tüntettünk fel, semmit nem eredményeznek, és úgy térnek vissza, hogy az A, B és a HL regiszterek tartalmát nullára állítják. A jegyzékben a "CP/M" azt jelenti, hogy a hívás messzemenően kompatibilis a CP/M-mel. Az "MSX" az "MSX"-szel való kompatibilitásra utal.

00h funkciókód - IS-DOS újraindítása
Paraméter: nincs
Hatása: IS-DOS újraindul
A funkció hívása egyértékű a 0000h címre ugrással. Visszaadja a rendszer vezérlését az IS-DOS parancsfeldolgozónak, amely szükség esetén lemezről újratöltődik. A korai programmegszakítás rutinjának hívása nélkül az IS-DOS 00h hibajelet kap vissza.

01h Funkciókód -bevitel konzolról
Paraméter: nincs
Hatása: L = A = billentyűzetről érkező jel
A billentyűzetről leolvasott jel a képernyőn is megjelenik. Ha nincs jel, a rendszer várakozik, amíg egy billentyűt meg nem nyomunk. "CTRL-S", "CTRL-P", "CTRL-C" karakter érkezése esetén bekövetkeznek a megfelelő CP/M funkciók: "programfutás felfüggesztése", "nyomtatás be/kikapcsolása", "programmegszakítás", de e jelek nem adódnak tovább a TP-nek. "CTRL-C" esetén a rendszerhez való visszatérési szándékot a képernyőn megjelent kérdés megválaszolásával kell megerősíteni.

02h Funkciókód - konzolkivitel
Paraméter: E, a kiviendő jel Hatása: nincs
Az E regiszterben lévő jel a képernyőre kerül. Ha "CTRL-"-lel a nyomtatást bekapcsoltuk, a jel a nyomtatón is megjelenik. A rendszer ellenőrzi, hogy a "CTRL-S"-t, "CTRL-P"-t vagy a "CTRL-C"-t megnyomtuk-e. Bizonyos vezérlőkarakterek és Escape-szekvenciák használhatók a képernyővezérlésre is. Ezek a VT-52 szabványon alapulnak, és a 3.5. alfejezetben bővebben olvashatunk róluk.

03h Funkciókód - bevitel külső eszközről
Paraméter: nincs
Hatása: L = A = beolvasott jel
A külső eszközről beolvasunk egy jelet. Amennyiben nem áll rendelkezésre azonnal ilyen jel, a rendszer vár az érkezésére. Az eszközt előzőleg a "MODE" utasítással elérhetővé kell tenni.

04h Funkciókód - kivitel külső eszközre
Paraméter: E = kiadandó jel Hatás : nincs
Az E regiszterben tárolt jel a külső eszközre íródik. Az eszközt előzőleg a "MODE" utasítással a rendszer számára elérhetővé kell tenne.

05h Funkciókód - listára
Paraméter: E = kiadandó jel
Hatása: nincs
Az E regiszterben tárolt jelet a rendszer a nyomtatóhoz küldi. A nyomtató csatornája a "PRINTER:"-hez nyílik meg, ez azonban a "MODE" paranccsal megváltoztatható. Ezáltal pl. soros nyomtató is használható. Ezenkívül ezt a funkciót arra is lehet használni, hogy nyomtatóra küldött adatokat lemezes file-ba átirányítsuk. Konzolkivitel esetén a rendszer ugyanazt a csatornát használja, amely a jeleket nyomtatára küldi. Ebben az esetben minden nyolcadik oszlopra kerülnek a tabulátorok.

06h Funkciókód - közvetlen konzol I/0
Paraméter:
E = 00h...FEh, kiadandó jel
E = FFh, várakozás bevitelre
Hatása: A = L bevitel - 00h, nem várakozik jel a bevitelre, egyébként pedig a bevitt jel nincs kivitelre értelmezve.
Ha a belépéskor az E regiszter tartalma FFh, a rendszer figyeli, hogy van-e megnyomott billentyű. Ha nem, 00h adódik vissza. Ha igen, úgy ez a jel kerül az A regiszterbe anélkül, hogy a képernyőn is megjelenne, és hogy a rendszer vizsgálná, hogy az érkező jel vezérlőjel-e.
Ha a belépéskor az E regiszter tartalma FFh, akkor a rendszer ellenőrzi a billentyűzetet, hogy érkezik-e onnan jel. 00h kerül vissza, ha egy billentyűt sem nyomtak le. Ha volt jel, akkor ez kerül vissza az A regiszterbe anélkül, hogy a képernyőn is megjelenne vagy hogy a rendszer a vezérlőkódot megvizsgálná.
Ha a belépéskor az E regiszter tartalma nem FFh, akkor a jel a konzolra kerül. A tabulálás nincs kiterjesztve, és nincs visszajelzés a nyomtatón keresztül.

07h funkciókód - közvetlen konzolbevitel
Paraméter: nincs
Hatása: L = A = beolvasott jel
Működési szempontból megegyezik a 06h funkció bevitelrészének mechanizmusával. Na nincs jel, a rendszer várakozik valamely billentyű megnyomására. A 06h funkcióhoz hasonlóan a vezérlőkaraktereket nem figyeli a rendszer, és nincs átvitel a nyomtatóra. E funkció lehetővé teszi az MSX-DOS-szal a kompatibilitást. Ez a CP/M-ben nincs, ott e funkció megfelelőjének neve: "Get I/0 Byte".

08h funkciókód - konzolbevitel visszhang nélkül
Paraméter: nincs
Hatása: L = A = beolvasott jel
Ez a funkció megegyezik a 01h funkcióval, azzal a különbséggel, hogy a beolvasott jel nem kerül a képernyőre. A vezérlőkaraktereket a rendszer figyeli. E funkciót az MSX-DOS-szal való kompatibilitás elérésére hozták létre. A CP/M-ben a 08h funkciójelet a "Set I/0 Byte"-hoz használják.

09h Funkciókód - karakterfűzér-kivitel
Paraméter: DE = a karakterfüzér címe Hatása: nincs
A DE regiszterben tárolt mutató által mutatott karakterlánc jelei a normál konzolkivitel-rutinnal (02h funkció) a képernyőre kerülnek. A karakterfüzért "$"-jel (ASCII 24h) zárja le.

0Ah Funkciókód - pufferezett sorbevitel
Paraméter: DE = bevitel-puffer címe
Hatása: nincs
A DE-beli mutató a bevitel pufferként használatos tárterület elejére mutat. A puffer első byte-ja a pufferben tárolható karakterek max. számát (0...255) szabja meg. A billentyűzetről beolvasott jelek a pufferbe íródnak (a DE+2 címtől kezdődően) az ENTER megnyomásáig. A beadott karakterek száma a záró CR nélkül a DE+1 címre kerül. Fia még van hely a pufferben, a CR karakter is - a karakterlánc mögé - a pufferbe íródik. Ez eléggé eltérő a CP/M-tól, de a funkciók hatásukban ennek ellenére kompatibilisek.
Ha a bevitel alatt megtelik a puffer, minden további karakter leütésére figyelmeztető hang szólal meg. A beadott szöveg egyszerűen javítható botkormánnyal, illetve az "INS", "DEL" és "ERASE" billentyűkkel. A begépelt karakterek a beütés sorrendjében a képernyőn is megjelennek. Ha a "PRINTER ON" állapot érvényes, az "ENTER" gomb megnyomása után a bevitt karakterfüzér nyomtatóra is kerül.

0Bh funkciókód - konzolállapot
Paraméter: nincs
Hatása:
L = A 00h, ha nem volt beadott jel
L = FFh, ha volt beadott jel
Az A regiszterbe kerülő érték jelzi, hogy volt-e beadott jel. A 02h funkcióhoz hasonlóan a rendszer figyeli a vezérlőkaraktereket.

0Ch funkciókód - CP/M változatszám közlése
Paraméter: nincs
Hatása:
L = A = 22h
H = B = 00h
Ez a funkció az éppen illesztett CP/M változatszámát adja vissza. A jelenleg létező rendszerben ez mindig 2.2. Az IS-DOS és az EXDOS verziószáma a 88h funkció segítségével kapható meg.

0Dh Funkciókód - disk reset
Paraméter: nincs hatása: nincs
A pufferekben lévő összes adat a lemezre íródik. Meghajtóváltáshoz - a CP/M-től eltérően - nem szükséges e funkciót aktivizálni. A "lenez transzfer" cím a 80h szabványos értékre állítódik vissza.

0Eh Funkciókód - meghajtó kiválasztása
Paraméter: E = meghajtószám 0=A, 1=B és így tovább
Hatása: L = A = a meghajtók száma (1...26)
E funkcióval az adott meghajtót a rendszer főmeghajtójának jelöljük ki, s címe a "DEF-UNIT" EXOS-rendszerváltozóba kerül (részletesebben ld. az EXDOS leírásban). A CP/M-mel való kompatibilitás elérésére a főmeghajtó címe a 0004h címre is fölíródik.
Az MSX-DOS kompatibilitás érdekében az A regiszterbe kerül a meghajtók száma. Ez a lehetőség nincs meg a CP/M-ben. A meghajtók száma a login vektor felkapcsolt bitjeinek számából határozható meg. Vegyük észre, hogy a rendszer nem tudja, hány meghajtót csatlakoztattunk, csak a rendelkezésre álló Unit-Handler-ek száma ismert. Ez azt jelenti, hagy a rendszer alapértelmezésben feltételezi, hogy öt meghajtó (négy lemez és egy RAMDISK) áll rendelkezésre.

0Fh Funkciókód - file megnyitása
Paraméter:
DE = mutató a meg nem nyitott FCB-re
L = A = 0FFh, ha a file nem találgató
L = A = 000h, ha a file megvan
A meg nem nyitott FCB-nek tartalmaznia kell egy meghajtót - ez lehet 0, ha a főmeghajtót rendeljük a file-hoz -, továbbá a file nevét, valamint a név toldalékát. Az általános helyettesítő karakterek használata megengedett. A rendszer az adott meghajtó éppen érvényben lévő könyvtárában megkeresi és - ha megtalálta - megnyitja a file-t. Az altartalomjegyzékre és a rendszerfile-okra vonatkozó bejegyzések a keresés során figyelmen kívül maradnak. Ha a file-név általános helyettesítő karaktert tartalmaz, a maszknak megfelelő, elsőnek talált file-t nyitja meg a rendszer.
A file-méret alacsony értéke byte-ját a funkció nem változtatja meg. A rendszer a file-t csak akkor nyitja meg, ha a megadotthoz képest a file-méret elegendően nagy. Rendszerint egy TP 00h-ra állítja be a file-méretet, mielőtt ezt a funkciót hívja. A file-méret magasabb értéke byte-ja 0-ra állítódik, a CP/M-mel való kompatibilitás érdekében.
A file-nevet és annak toldalékát az FCB-ben a rendszer a megnyitott file adatainak megfelelően állítja be. Ezt csak akkor figyelhetjük meg, ha a keresett file neve általános helyettesítő karaktereket vagy kisbetűket tartalmaz.
A rekordszám a file méretéből számítódik ki, a 128 byte-os rekordhossznak megfelelten. Kitöltődik a lemeznév-mező, és beállítódik a 8 foglalt byte is. Az aktuális rekordot tartalmazó, ill. a direkt hozzáférése mezőket a funkció nem változtatja meg. Ezeket az írási és olvasási műveletek előtt a TP-knek kell beállítani.

10h Funkciókód - file lezárása
Paraméter:
DE = mutató a megnyitott FCB-re
L = A = 0FFh, ha nem volt sikeres
L = A = 000h, ha sikeres volt
E funkció hívása előtt az FCB-nek nyitva kell lennie OPEN vagy CREATE hívás révén. Ha a file-t csak olvastuk, akkor a funkciónak semmiféle hatása nincs. Ha írtunk is a file-ba, a pufferben mén bent lévő minden adat a lemezre íródik, és a tartalomjegyzék karbantartása az új állapotnak megfelelt lesz. Minthogy a file lezárása után a file-hoz bármikor ismét hozzáférhetünk, e - lezárásból fakadt - nagyobb adatbiztonság érdekében elképzelhető, hogy a munka során ez a funkció többször is aktivizálódik.

11h Funkciókód - első bejegyzés keresése
Paraméter: DE = mutató a meg nem nyitott FCB-re
L = A = 0FFh, haa a file nem találgató
L = A = 000h, ha a file megvan
Ez a funkció megkeresi az adott meghajtó éppen érvényes tartalomjegyzékében az FCB-ben megadott nevű és toldalékú file-t. ha a file-név általános helyettesítő karaktereket tartalmaz, a keresés az első - a maszknak megfelelő - file megtalálásáig tart. A rendszer használja a file-méret alacsony értékű byte-ját, és a file-t csak akkor találja meg, ha a file-méret a megadotthoz képest elegendően nagy. E funkció hívása előtt a file-méret rendszerint 00h-ra állítódik. A rendszerfile-okra és az altartalomjegyzékekre vonatkozó bejegyzések a keresés során figyelmen kívül maradnak.
Ha a rendszer talál a keresésnek megfelelt file-t (A=00h), menteajtószámot és a tartalomjegyzékbeli bejegyzést a disk transfer címre másolja. Ezt a későbbi OPEN-hívások közvetlenül mint FCB-t használják. A file-méret az FCB-beli file-méret alacsony értékű byte-ja alapján lesz beállítva, és a rekordszám is ennek megfelelően kap kezdőértéket (akárcsak az OPEN-nél). Ez azt jelenti, hogy nincs tartalomjegyzékbeli jellemző byte-ja, hiszen azt a file-méret bejegyzés foglalja le. A tartalomjegyzék-bejegyzések felépítésének magyarázata az EXDOS leírásban található.
Ha a rendszer a file-t nem találja meg (A=0FFh), a DTA nem változik. A DE-ben tárolt mutatóval címzett FCB semmi esetre sem változik. A funkció minden szükséges információt "megjegyez" ahhoz, hogy a "következő file-bejegyzés megkeresése" funkció végrehajtható legyen.
A CP/M-ben, ha e funkció tartalomjegyzék-bejegyzésében "?" van, a rendszer foglaltságtól függetlenül az összes tartalomjegyzék-bejegyzést összehasonlítja. Ha a file-néret mezőt állítottuk "?"-re, akkor a lemez összes file-mérete lesz összehasonlítva. Ez utóbbi két lehetőséget rendszerint csak speciális CP/M programok használják, amelyek szorosan együttműködnek a CP/M file-kezelő rendszerével (pl. STAT). Egyik lehetőséget sem tartalmazza az MSX-DOS 1.0, habár a rendszerismertetők olykor az ellenkezőjét állítják. Ezek az IS-DOS-ban sem teljesülnek.

12h Funkciókód - következő bejegyzés keresése
Paraméter: nincs
Hatása:
L = A = 0FFh, ha a file nem található
L = A = 000h, ha a file megvan
E funkciót csak a 11h funkció meghívása és végrehajtása után szabad meghívni. Folytatja a keresést a következő megfelelő - a maszkra illeszkedő - bejegyzés után. A funkció által visszaadott értékek megegyeznek az "első bejegyzés keresése" (11h funkció) által visszaadottakéval. A keresés folytatásához szükséges adatokat az IS-DOS tárolja, így az eredeti FCB (llh funkció) megőrzése nem szükséges.

13h Funkciókód - file törlése
Paraméter:
DE = mutató a meg nem nyitott FCB-re
L = A = 0FFh, ha egyetlen file sem törlődött
L = A = 000h, ha legalább egy file törlődött
Az FCB-ben adott meghajtó érvényes tartalomjegyzékében található valamennyi file törlődik, amelynek neve az adott maszkra illeszkedik. Nem törlődnek az altartalomjegyzékekben lévő file-ok, a rendszerfile-ok és az írásvédett file-ok. Az A regiszterbe csak abban az esetben kerül 000h, ha legalább egy file-t törölt a rendszer. 0FFh azt jelenti, hogy file-törlés nem volt.

14h Funkciókód - szekvenciális olvasás
Paraméter: DE = mutató a meg nem nyitott FCB-re
Hatása:
L = A = 01h, file vége (EOF) esetén
L = A = 00h, sikeres olvasás esetén
E funkció kiolvassa a file következő 128 byte-os rekordját, és az aktuális DTA-ba írja. A rekordot a file-méret (high és low hyte) és a pillanatnyi rekordsorszám határozza meg. A rekordszámot a funkció minden sikeres olvasásnál eggyel növeli, a 080h érték elérésekor viszont nullázódik. Ekkor a file-méret értéke nő eggyel. A rekordszámláló karbantartása is folyamatos.
CP/M-ben és MSX-DOS-hon az A regiszterben a 01h hibakód mindig "file-vége"-t jelent. IS-DOS-ban e funkció lényegesen többféle hibakódot adhat vissza. Ez azonban rendszerint nem zavarja a TP további helyes móködését. Pontosabban úgy tekinthetjük, mintha a rendszer közönséges EOF-t jelezne. Az IS-DOS-ban a szekvenciális olvasás egy 2 kbyte-os pufferen keresztül történik. Ez a file gyorsabb olvasását teszi lehetővé, ugyanakkor nem zavarja a TP futását.
A CP/M-től eltérően akadhat olyan rekord is, amoly nem tölti ki mind a 128 byte-ot, hiszen a rekordok hossza nem feltétlenül a 128 többszöröse. Ez esetben a DTA-ra írásnál a hiányzó karakterek helyére nulla byte-ok kerülnek.

15h Funkciókód - szekvenciális írás
Paraméter:
DE = mutató a meg nem nyitott FCB-re
L = A = 01h, hiba esetén (ha a lemez betelt)
L = A = 00h, sikeres írás esetén
E funkció az aktuális DTA-ból 128 byte-ot a file-ba ír, mégpedig az aktuális rekordsorszám és a file-méret által meghatározott pozícióra. A rekordsorszám és a file-méret lépésről lépésre, minden írás után nő. A rekordsorszám byte minden íráskor, ill. a file-méret változásakor aktualizálódik. íráskor a file-méret az FCB-ben is állandóan módosul.
A CP/M-ben és MSX-DOS-ban az A regiszterben a 01h hibakód mindig azt jelzi, hogy a lemez betelt. Az IS-DOS most is többféle hibakódot adhat vissza, ez azonban a TP-oknál a legtöbb esetben nem lényeges.

16h Funkciókód - file létrehozása
Paraméter:
DE = mutató a meg nem nyitott FCB-re
L = A = 0FFh, ha sikertelen
L = A = 000h, ha sikeres
E funkció az adott meghajtó érvényben levő tartalomjegyzékében létrehoz egy új file-t és megnyitja azt. A meghajtót, a file-nevet és a file-méret alacsony értékű byte-ját az FCB-ben előzőleg be kell állítani. A file-név általános helyettesítő karaktert nem tartalmazhat. A rendszer ellenőrzi, hogy a file-névben nincsenek-e tiltott karakterek.
Ha a lemezen már van a megadott néven file, akkor a file-méret mezőtartalmától függ, hogy a továbbiakban mi következik. E mező tartalma általában nulla. Ebben az esetben a meglévő file törlődik, és egy új jön létre ugyanazon a néven. Ha a file-méret nem nulla, akkor a rendszer ezt a meglévő file-t nyitja meg. Ez a megoldás garantálja a régebbi CP/M-változatokkal a kompatibilitást, amelyek a file-méret mező- tartalmától függetlenül végrehajtják a megnyitást.
Az ebből a meghívásból keletkező file megnyitása minden esetben olyan, mintha azt egy "file nyitása" funkció hívásával végeztük volna el.

17h Funkciókód - file átnevezése
Paraméter:
DE = mutató a meg nem nyitott, megváltoztatott FCB-re
L = A = 0FFh, ha sikertelen
L = A = 000h, ha sikeres
A meg nem nyitott FCB-ben a szokásos módon megtalálható a meghajtó megjelölése és a file-név, továbbá a DE+17 címtől kezdődően egy második file-név. A megadott meghajtó érvényes tartalomjegyzékében minden file ezt a második új nevet kapja meg. Ha az új file-névben általános helyettesítő karakterek találhatók, akkor a file-nevek megfelelő betűi nem változnak. A funkció eközben ellenőrzi, hogy az átnevezés során azonos, ill. érvénytelen nevű file-ok nem keletkeznek-e. Az átnevezés az altartalomjegyzékekre és a rendszerfile-okra nem vonatkozik.

18h Funkciókód - login vektor behívása
Paraméter: nincs
Hatása: DE:HL = login vektor
E funkció egy 32 bites szót ad vissza a DE:HL regiszterekbe. A szóban minden felkapcsolt bit egy meglévő meghajtónak felel meg. A HL regiszter nullás bitje az A: meghajtónak felel meg. A CP/M-ber és MSX-DOS-ban a DE regiszterbeli érték nincs meghatározva, e rendszerek ugyanis legfeljebb 16 meghajtó használatát engedik meg.
Vegyük észre, hogy az IS-DOS számára a ténylegesen rákapcsolt meghajtók száma nem ismert. Csupán azt tudja megállapítani, hogy hány meghajtóhoz van Unit-Handler, miután a logikai meghajtószámokat a fizikailag meglévő meghajtókhoz rendelte. Ezért kapjuk állandóan az üzenetet, hogy az A:, B:, C:, D:, ill. E: meghajtók mint RAMDISK-ek csatlakoznak a rendszerhez. Ha valamely meghajtóhoz tartozó bit nincs felkapcsolva (azaz 0), akkor a meghajtó használatának kísérlete azonnal hibajelzéshez vezet. Ha a bitet felkapcsoltuk (azaz 1),az IS-DOS megkísérli a lemez elérését, és hiba észlelése esetén "megszakítás / ismétlés" kérdéssel fordul a felhasználóhoz.

19h Funkciókód - alapértelmezés szerinti meghajtó közlése
Paraméter: nincs
Hatása: L = A = alapértelmezés szerinti (0=A, 1+B, ...)
A funkció csak az aktuális főmeghajtó számát adja vissza.

1Ah Funkciókód - lemez transzfercím meghatározása
Paraméter: DE = szükséges lemez-transzfercím
Hatása: nincs
A funkció hatására a DE regiszterben megadott címet a rendszer DTA-ként kezeli. Ezt követen valamennyi olvasási és írási művelet, a keresőfunkciók és a tartalomjegyzék-funkciók e címet használják. A "disk reset" (0Dh funkció) állítja vissza ezt a címet 80h-ra.

1Bh Funkciókód - allokációs információ közlése
Paraméter: E = meghajtószám (1...26, 0 = alapértelmezés)
Hatása
A - szektorok száma blokkonként,
BC = szektorméret (mindig 512 byte)
DE = blokkok száma a lemezen
HL = a szabad blokkok száma a lemezen
A funkció a megadott meghajtóban lévő lemezről ad információkat. Kompatibilis az MSX-DOS-szal, eltér azonban a CP/M-től, ahol ez a funkció az allocation vektor címét adja vissza.

21h Funciókód - direkt (véletlenszerű) olvasás
Paraméter: DE = mutató a megnyitott FCB-re
Hatása:
L = A = 01h, ha az olvasás sikertelen
L = A = 00h, ha sikeres
A funkció az adott file-ból beolvas egy 128 byte-os rekordot, és az éppen érvényes DTA-ra írja. A file-on belül az olvasás helyét FCB-ben található 3 byte hosszú relatív rekordszám határozza meg (21h...23h) byte. A CP/M-mel ellentétben, az MSX-DOS-hoz hasonlóan a rendszer mindhárom byte-ot használja. A nem teljesen feltöltött rekordok az User DTA-ra írást megelőzően nulla byte-okkal 128 hosszúra egészülnek ki.
A relatív rekordsorszám az olvasás folyamán nem változik, így az újabb olvasással ugyanazt a rekordot érjük el. Magának a TP-nek kell gondoskodnia a relatív rekordsorszám beállításáról. Mellékhatásként az aktuális rekord és a file-méret úgy állítódik be, hogy az a relatív rekordsorszám által kijelölt rekordra vonatkozik. Ez azt jelenti, hogy egy relatív hozzáférést mindenkor követhet szekvenciális olvasás vagy írás, s ez utóbbi a relatív hozzáféréssel elért rekordtól indul. A rekordsorszám és a file-méret byte-ja is megfelelően módosul.

22h Funciókód - direkt (véletlenszerű) írás
Paraméter: DE = mutató a megnyitott FCB-re
Hatása:
L = A = 01h, hiba esetén (a lemez tele van)
L = A = 00h, ha nincs hiba
A funkció az aktuális DTA-ról 128 byte-ot a file-ba ír. A file-on belül az írás helyét a 3 byte hosszú relatív rekordsorszám szabja meg. A rendszer mindhárom byte-ot használja. Ha az írás helye a pillanatnyi file-végen túl van, a lemezen a szükségletnek megfelelően automatikusan újabb tárolóterületeket foglal le a rendszer.
Az érvényben lévő rekord- és a file-méret mező változik, a relatív rekordsorszám azonban nem. A rekordsorszámot abban az esetben is beállítja a rendszer, ha a file bővült, vagy ha a pillanatnyi file-méretet meghaladja.

23h Funkciókód - file-méret közlése
Oaraméter: DE = mutató a meg nem nyitott FCB-re
Hatása:
L = A = 0FFh, ha a file nem található
L = A = 000h, ha a file megvan
Ez a funkció akárcsak a "file megnyitása" a 0Fh) megkeresi az FCB-ben adott névnek megfelelő első file-t. A megtalált file méretét fölfelé kerekíti 128 többszörösére, és meghatározza a rekordok számát. Az FCB-beli rekordsorszám (3 byte) a file-ban lévő rekordok számának megfelelően állítódik be, úgy hogy értéke az első, már nem rendelkezésre álló rekordnak felel meg. A rekordsorszám negyedik byte-ja változatlan marad.

24h Funkciókód - véletlenszerű adatrekord beállítása
Paraméter: DE = mutató az FCB-re Hatása: nincs
A funkció a 3 byte hosszú rekordsorszámot állítja be a pillanatnyi rekord és file-méret által meghatározott értékre. A relatív rekordsorszám negyedik byte-ja nem változik. A rendszer nem ellenőrzi, hogy az adott rekord valóban létezik-e.

26h Funkciókód - blokk Írása
Paraméterek:
DE = mutató a megnyitott FCB-re
HL = a kiírandó rekordok száma
Hatása:
A = 01h, hiba esetén
A = 00h, sikeres írás esetén
E funkció a leginkább előnyben részesített módja az adatok file-ba írásának, ha a programnak nem feltétlenül kell CP/M-kompatibilisnek lennie. A funkció MSX-DOS kompatibilis. A CP/M-ben ennek megfelelő funkció nincs. A rendszer az adatokat nagy blokkokba írja, s ez lényegesen gyorsabb minden más CP/M-beli írási lehetőségnél.
Az adatok az érvényben levő DTA-ról a file-ba íródnak, mégpedig a relatív rekordsorszám által meghatározott helyre. A rekordméretet a rendszer az FCB-beli rekordméret mezőbál (0Eh és 0Fh byte) veszi, ezt viszont a file megnyitása után, de a tényleges írás előtt a felhasználónak kell beállítania. Ha a rekordméret 62 byte-nál kisebb, a relatív rekordsorszám mező mind a 4 byte-ját, egyébként csak az első 3 byte-ját használja a rendszer.
A felírandó rekordok száma a HL regiszterbe kerül, amely a rekordmérettel együtt megadja a kiírandó adatmennyiséget. Az A regiszterbe hibaüzenet íródik, ha az írást a 0FFFh felső blokkhatáron kívülre kíséreltük meg. Ily módon a blokkhossz max. 64 kbyte lehet.
Az adatok kiírása után a relatív rekordsorszám mező a file következő rekordjára áll (azaz a HL ehhez hozzáadódik). A pillanatnyi rekordszámot és a file-méretet a rendszer nem használja és nem is változtatja meg. A funkció hívása után a file-méret aktualizálódik.
A rekordhossz bármilyen 01h és FFFFh közötti értéket felvehet. Kis és nagy rekordhosszak egyaránt használhatók, a rekordhossz speciálisan egyre is beállítható, s ily mádon a rekordszámláló byte-számlálóvá válik. Mégis célszerűbb egyetlen funkcióhívással a lehető legtöbbet írni, minthogy egyetlen nagy blokk átvitele gyorsabb, mint több kisebb blokké.
E funkcióhívás MSX-DOS változatának van egy speciális esete: amikor a megadott rekordszám nulla. Ily módon a file-méret bármikor megváltoztatható, s ezáltal a lemezen szükség szerint hely foglalható le vagy szabadítható fel. Ezt a speciális esetet az IS-DOS nem támogatja.

27h Funkciókód - blokk olvasása
Paraméterek:
DE = mutató a megnyitott FCB-re
HL = az olvasandó rekordok száma
Hatása:
A = 01h, ha hiba van
A = 00h, ha az olvasás sikeres
HL = a beolvasott rekordok száma
E funkció messzemenően hasonlít a "blokk írása" (26h) funkcióra, így a használatára vonatkozó legtöbb utalás az arra vonatkozó pontból átvehető. Itt is érvényes: ha nagy blokkokat olvastatunk, az lényegesen gyorsabb a CP/M hozzáféréseknél. A beolvasott rekordok száma a HL regiszterbe kerül. E szám az eredetileg megadottnál kisebb is lehet, ha az olvasó- során elérjük a file végét. Ebben az esetben a töredékesen beolvasott rekord nulla byte-okkal egészül ki, mielőtt a DTA-ra íródna. A relatív rekordsorszám értéke az első már be nem olvasott rekord sorszáma lesz, azaz a HL regiszter tartalma a rekordsorszámhoz adódik.

28h Funkciókód - véletlenszerű írás nulla töltéssel
Paraméter: DE = mutató a megnyitott FCB-re Hatása:
L = A = 01h hiba esetén
L = A= 00h sikeres írás esetén
Ez a funkció megegyezik a "direkt írás"-sal. Az egyetlen különbség, hogy ha a file bővül, az újonnan lefoglalt blokkok az első írás előtt nulla-byte-okkal töltődnek fel.

2Ah Funkciókód - dátum közlése
Paraméter: nincs
Hatása:
HL = év (1980...2079)
D = hónap (1=jan... 12=dec)
E = nap (1...31)
A = a hét melyik napja (0 = vasárnap... 6 = szombat)
Ez a funkció visszaadja az EXOS naptárának pillanatnyi állapotát, az MSX-DOS-szal kompatíbilisan. Vegyük észre, hogy a dátum bináris formában és nem BCD-formában adódik vissza, mint az EXOS dátum- és időfunkciójának hívásakor.

2Bh Funkciókód - dátum beállítása
Paraméterek:
HL = év (1980 ... 2079)
D = hónap (1=Jan... 12=dec)
E = nap (1...31)
Hatása:
A = 00h, ha a dátum érvényes volt
A = FFh, ha a dátum érvénytelen volt
Ellenőrzi, hogy az átadott dátum a megengedett intervallumban van-e, majd ez lesz az új EXOS-dátum. Az ellenőrzéskor a rendszer tekintetbe veszi - a szökőévekről is tudva -, hogy az egyes hónapok hány naposak. Ha a dátum érvénytelen, a korábbi EXOS-dátum nem változik.

2Ch Funkciókód - időpont közlése
Paraméter: nincs
Hatása:
H = óra (0...23)
L = perc (0...59)
D = másodperc (0...59)
E = tized másodperc (mindig nulla)
Ez a funkció az EXOS belső órájának pillanatnyi állapotát adja vissza MSX-DOS kompatibilis formátumban. Az óra 1 Hz-es megszakítással működik, éjfélkor a dátum is módosul. Vegyük észre, hogy a tized másodpercek értéke mindig nulla, hiszen az EXOS-óra csak 1 másodperc felbontású.

2Dh Funkciókód - időpont beállítása
Paraméterek:
H = óra (0...23)
L = perc (0...59)
D = másodperc (0...59)
E = tized másodperc (figyelmen kívül marad)
Hatása:
A = 000h, ha az idő érvényes volt
A = FFh, ha nem volt érvényes
E funkció állítja be az EXOS belső óráját. Ha az időadat érvénytelen volt, az A regiszterbe FFh kerül, és a korábbi időadat változatlan marad. Az MSX-DOS kompatibilitás miatt a tized másodpercek is átadódnak, azonban figyelmen kívül maradnak, mert az EXOS-óra csak 1 másodperc felbontású.

2Eh Funkciókód - verify flaq be- / visszaállítása
Paraméterek:
E = 0 a verify kikapcsolása
E < > 0 a verify bekapcsolása
Hatása: nincs
E funkció lehetővé teszi a lemezekre írás automatikus ellenőrzésének be-, ill. kikapcsolását. Az IS-DOS betöltésekor a verify flag mindig le van kapcsolva.

2Fh Funkciókód - abszolút olvasás
Paraméterek:
DE = szektorszám
L = meghajtószám (1=A stb.)
H = az olvasandó szektorok száma
Hatása:
A = EXOS hibakód (0 = nincs hiba) DE = következő szektor száma FI = a beolvasott szektorok száma
Ez a funkció a lemezről közvetlenül olvassa a szektorokat, függetlenül attól, hogy a szektor része-e valamely file-nak vagy sem. A lemeznek a DOS által formázottnak kell lennie, hogy egy szektor fizikai helyének kiszámítása a lemezen helyes legyen.

30h Funkciókód - abszolút írás
Paraméterek:
DE = szektorszám
L = meghajtószám (1=A stb.)
H = az írandó szektorok száma
Hatása:
A = EXOS hibakód
DE = következő szektor száma
H = a felírt szektorok száma
Ez a funkció közvetlenül írja a szektorokat anélkül, hogy a szektornak valamely file-hoz kellene tartoznia. A lemeznek a DOS által formázottnak kell lennie, ez teszi lehetővé a lemezen a szektor fizikai helyének helyes kiszámítását.

80h Funkciókód - megszakítás hibajelzéssel
Paraméter: B = hibakód a megszakításhoz
Hatása: megszakítás a programhoz való visszatérés nélkül
Ez a funkció a B regiszterben adott hibajelzéssel megszakítja a TP-ot és visszatér az IS-DOS-hoz. Ha a B regiszter a 00h értéket tartalmazza, a TP nem szakad meg, végrehajtása folytatódik és lefut. A 20h...FFh intervallumbeli hibakódok esetén az IS-DOS hibaüzenetet küld a képernyőre. A 20h alatti hibakódokat nem kíséri hibaüzenet a képernyőn. Az EXOS és az EXOOS számos hibakódot határoz meg, a hozzájuk tartozó üzenetekkel együtt.
Jegyezzük meg: ha a felhasználó saját megszakítórutint használ, akkor a funkció hívásakor a vezérlés erre a rutinra adódik át. Ezt a rutint mindig JMP 0000h utasítással kell befejezni. A hibakód átmenetileg tárolódik, majd az IS-DOS-nak adódik át. A felhasználó által megadott megszakítás-kezelő rutinokról további információk a következő pontban találhatók.

81h Funkciókód - megszakításrutin megadása
Paraméter: DE = a megszakításrutin címe
Hatása: nincs
A DE regiszter tartalmazza a felhasználó által megadott megszakításrutin címét, azt a címet, amelyre mindig ugrik, ha egy TP-t meg kell szakítani. Az ugrás csak akkor következik be, ha a megszakítást a "CTRL-C" meónyomása, egy sikertelen lemezművelet vagy a 80h funkcióhívás váltotta ki. A CP/M-re jellemző visszaugrásoknál (00h funkcióhívás, vagy JMP 0000h) nem következik be az ugrás funkcióra. A megszakításrutin hívásakor, a megszakítási hibakód - amelyet az IS-DOS átvesz - az A regiszterben található Az összes többi regiszter tartalma határozatlan. Maga a megszakítás-rutin képes "tártakarítási munkákhoz" bármely tetszőleges IS-DOS funkció hívás végrehajtására. Az óvatosság mindenesetre ajánlatos: kerülni kell a megszakításrutin rekurzív hívását. A megszakítási rutinnak mindig JMP 0000h-val kell végződnie, hogy a vezérlés visszakerüljön az IS-DOS-ba.
A legtöbb programnak nincs szüksége megszakításrutinra. Ez a rutin olyan speciális EXOS programok számára szükséges, amelyek olyan csatornákat nyitottak meg, amelyeket természetesen az IS-DOS-ba való visszaugrás előtt ismét le kell zárni.

82h Funkciókód - szegmens lefoglalása
Paraméter: nincs
Hatása:
A = EXOS hibakód
C = szegmensszám
Ez a funkció azonos az "Allocate Segment" nevű EXOS hívással. Lefoglal és a felhasználó számára szabaddá tesz egy 16 kbyte-os tárolószegmenst. Ügyeljen rá: az IS-DOS minden, e funkcióhívás által lefoglalt szegmenst "megjegyez magának", és képes azokat programmegszakításkor ismét szabaddá tenni. Ezáltal mentesíti a TP-t a szegmensfoglalás feloldásával járó felelőség alól. Sokkal fontosabb azonban az, hogy a funkció abban az esetben is megszünteti a szegmensek foglaltságát, ha a programmegszakítást melegindítás okozta. Egyébként ugyanis a program többszöri hívása és a RESET gombbal kiváltott megszakítás azt okozná, hogy végül minden tárolószegmens foglalt lenne, és összeomlana a rendszer. Max. 32 szegmenst lehet ezzel a funkcióval lefoglalni.

83h Funkciókód - szegmens foglaltságának feloldása
Paraméter: C = a szabaddá teendő szegmens száma
Hatása: A = EXOS hibakód
A funkció azonos azzal a megfelelő EXOS hívással, amely a felszabadított szegmensek számát a lefoglalt szegmensek belső IS-DOS listájából is törli. Nem szükséges, hogy a TP szegmenseket szabadítson fel, mert az IS-DOS-ba való visszatéréskor a felszabadítás automatikus. Ennek ellenére néha hasznos lehet ez a funkcióhívás.

84h funkciókód utasítássor átvétele a kisbetűk nagybetűkké alakítása nélkül
Paraméter: nincs
Hatása: nincs
Az utasítássor, amelyet egy TP a 80h tárolócímre átvesz - lehetővé téve a CP/M-mel való kompatibilitást az IS-DOS feltételek miatt - rendszerint csak nagybetűket tartalmaz. Néhány TP azonban pontosan úgy igényli az átvett paramétereket, ahogy a felhasználó azokat beadta. A magunk által irt programtól elvárjuk pl., hogy szöveg megkeresése során a kisbetűs szövegrészeket is megtalálja. Ez a funkció a beadott utasítássort egyszerűen átmásolja - anélkül, hogy a betűket nagybetűkké alakítaná - egy szövegpufferbe, a 80h címre. Ennek következményeképpen pontosan úgy jelenik majd meg az utasítássor, ahogy azt programbelépéskor beadtuk.

85h Funkciókód - gyors videovezérlő bekapcsolása
Paraméter: nincs
Hatása: A = EXOS hibakód
Ez a funkció hívja a gyors IS-DOS videovezérlőt. A szokásos EXOS videocsatornák Helyett ezt használjuk majd a szöveg kiadásához a képernyőre. Speciálisan olyan programok számára hozták létre, amelyeket úgy lehet alkalmazni, hogy a gyors videovezérlőt használni tudják (pl. a WORDSTAR). Ezek a programok ezáltal a képernyőműveletek esetében jelentősen felgyorsulnak. A gyors videovezérlő ugyanazt a VT-52-es vezérlőkódot használja, mint a szokásos videovezérlő (ld. a 3.5. alfejezetet).

87h Funkciókód - FISH veremmutató közlése
Paraméter: nincs
Hatása: DE = a 2. szegmensbeli verem címe
Ez a funkció az EXOS rendszerszegmensben (a 0FFh szegmensben) lévő, IS-DOS belső verem címét átadja a Z80-as címterület 2-es szegmensébe. Olyan programokhoz szánták, amelyek a FISH-t vagy a DISKIO-t közvetlenül hívják, mert ezeknek a rutinoknak a hívásánál a veremnek a 2-es szegmensben kell lennie.

88h Funkciókód - IS-DOS változatok számának közlése
Paraméter: nincs
Hatása:
A = CP/M változat
B = EXDOS változat
C = IS-DOS változat
A funkció közli az összes pillanatnyilag szimulált, beépített vagy alkalmazott lemezoperációs rendszer változatainak számát. Minden változatszámot két helyértékű BCD-számként közöl, így a CP/M-változatról pl. mindig a 22h-t közli. Azért hasznos ez a funkció, mert így megállapítható, vajon CP/M vagy IS-DOS alatt fut-e a program, mert a CP/M sohasem ad vissza 22h-t az A regiszterbe.

3.5. Képernyőkivitelek

A következőkben közöljük azoknak a vezérlőkódoknak és Escape-szekvenciáknak a teljes listáját, amelyek felhasználhatók azIS-DOS vagy BIOS hívások képernyőkiviteleinél. A gyors videovezérlő alkalmazása a vezérlőkódok közvetlen feldolgozásával jár. A szokásos EXOS videovezérlőknél az IS-DOS először átalakítja a vezérlőkódot. Így elérhető, hogy az összes program mindkét videovezérlővel működik. A két vezérlő közti különbség a karaktermegjelenítés részben eltérő színkombinációjában, valamint a gyors videovezérlő villogó kurzorának használatában nyilvánul meg.
A képernyőnek 24 sora van, mindegyik sorban 80 karakter. Ha kiadunk egy karaktert a képernyőre, akkor a kurzor egy billentyűt elmozdul jobbra, a sor végéről pedig visszamegy a következő sor elejére. Ha eközben a képernyő jobb alsó sarkába ér a kurzor, akkor az egész képernyőkép egy sornyit felfelé gördül. Az Escape-szekvenciák egyes karaktereinél ügyelni kell a helyes, nagy- vagy kisbetűs írásra. A jobb olvashatóság érdekében a betűk közé szóközök vannak illesztve, ezek azonban nem minősülnek az Escape-szekvenciák alkotórészeinek. Az Escape-szekvenciákban a számadatokat (<n> -nel vagy <m> -mel vannak ábrázolva) megfelelő byte-okra kell kicserélni, miközben normális esetben 20h-s eltolást mindig hozzá kell számítani.

3.6. EXOS-rendszerváltozók

A következőkben közöljük azoknak az EXOS-rendszerváltozóknak a teljes listáját, amelyekre az IS-DOS hatással leltet:

4. Függelék

4.1. IS-DOS utasítások áttekintése

A következőkben közöljük az alkalmazható összes (hivatalos) IS-DOS utasítás listáját, az utasítások szintaxisát, valamint alkalmazási területüket.

4.2. Hibaüzenetek

Az EXDOS kézikönyv 7. függeléke feltünteti a hibaüzeneteket, amelyeket az EXOOS közöl. Ha azonban IS-DOS-szal dolgozunk, ezeken kívül megjelenhetnek még a következd üzenetek:

*** hibás utasítás
Kísérlet egy TP (transient program) indítására, jóllehet nincsenek jelen megfelelte *.COM- vagy *.BAT-file-ok.

*** túl nagy számú BAT-file van egymásba ágyazva
Egy kötegelt file mindenkor tartalmazhat olyan utasításokat, amelyek feladata más kötegelt file-ok indítása. Az egymásba ágyazás rendszerint egészen 10 tényezőig folytatható. Tekintettel arra, hogy az egymásba ágyazások száma a mindenkori megadott változóktól is függ, a fenti hibaüzenet lényegesen korábban is jöhet.

*** a program megszakítása
Sok tranziens programnál megvan a lehetőségünk arra, hogy a STOP gomb megnyomásával idő előtt megszakítsuk a futást és visszatérjünk az IS-DOS-ba. Ilyenkor többnyire megjelenik a "programot megszakítani (igen/nem)?" biztonsági kérdés. Ha a "nem"-mel válaszolunk, akkor a program futása normálisan folytatódik. Ha a válasz "igen", akkor megjelenik a fenti hibaüzenet, és visszajutunk az IS-DOS-parancs interpreterébe.

*** a STOP gomb megnyomása
Ha a "programot megszakítani (igen/nem)?" üzenetet küldő speciális megszakítási rutin nincs a tranziens programban, akkor közvetlenül a fenti hibaüzenettel fejeződik be a TP.

4.3. Futtatható CP/M programok jegyzéke

Valamennyi programnak CP/M 80 vagy CP/M 2.2 változatban, MS-DOS formátumban kell a lemezen lennie. Ezt a listát a további programok sikeres tesztelésének megfelelően kell kibővíteni.