• Az alapértelmezés szerint a lefordított program az operatív tárban foglal helyet. Ha az O parancs után a C alparancsot adtuk ki, akkor a tárgykód egy .COM kiterjesztésű mágneslemezes állományba kerül. Az előző alapértelmezés az M alparanccsal visszaállítható.
• A H alparancs hatására a tárgykód egy .CHN kiterjesztésű mágneslemezes állományba kerül. A .COM és a .CHN kiterjesztésű állományok közötti különbség az, hogy a .CHN kiterjesztésű állomány nem tartalmazza a standard szubrutinkönyvtárat, emiatt kizárólag egy másik programból hívható a Chain eljárással.
• A P alparanccsal paramétereket adhatunk meg az operatív tárban levő program számára. E paramétereket ugyanúgy adja át a rendszer, mint a mágneslemezről betöltött programokban.
• Az F paranccsal a hiba helyét határozhatjuk meg azokban a programokban, amelyek a .COM és a .CHN kiterjesztésű állományokban kaptak helyet. Az operatív tárban levő programokban a rendszer a forrásprogramban megjelöli a hiba helyét; a mágneslemezen tárolt programokban viszont a feltárt futásidejű hibák helye kódoltan (a hiba sorszáma és az utasításszámláló értéke) áll rendelkezésre. Ha az F alparancs hívásával megadjuk az utasításszámláló értékét, akkor a rendszer a forrásprogramban megjelöli a futásidejű hiba helyét.
• A O alparancs az O parancs utolsó opciója. Hatására befejeződik az O parancs végrehajtása, és a vezérlés a Turbo Pascal főmenüjéhez kerül vissza.

A fenti leírásból látható, hogy a Turbo Pascal rendszer parancsainak és alparancsainak használata nem túlságosan bonyolult. Egyszerű a forrásprogram írása és javítása is (az E paranccsal vagy automatikusan, a fordítási hibák fellépésekor).
A Turbo Pascal rendszer szövegszerkesztője nagymértékben hasonlít az ismert WordStar programhoz. A függelékben megtalálható a szövegszerkesztő teljes leírása; itt csak a forrásszövegek alapvető feldolgozására alkalmas, minimális parancskészletet mutatjuk be.
Megjegyzés: ha nem követünk el hibákat, akkor közvetlenül a szövegszerkesztő behívása után (E parancs) begépelhetjük a program szövegét karaktersorok formájában, amelyeket az Enter billentyűvel zárunk le. A szöveg begépelése után a 'CTRL+KD' paranccsal befejezzük a szerkesztést, és visszatérünk a főmenühöz.
A Turbo Pascal rendszer szövegszerkesztőjének többi parancsához hasonlóan - szükség van még a CTRL billentyűre, amelyet lenyomva kell tartanunk a vezérlő-billentyű leütésekor. A képernyőn megjelenített szövegrészen belül fontos szerepe van a kurzor feletti karakternek. A szövegmanipulációk mindig e karakterre (vagy az őt tartalmazó szóra, ill. sorra) vonatkoznak. A kurzor mozgatása egy pozícióval balra, jobbra, felfelé vagy lefelé a CTRL-S, CTRL-D, CTRL-E vagy CTRL-X parancsokkal lehetséges. E parancsok S, D, E és X billentyűi négyzetet alkotnak. Így könnyű megjegyezni, hogy a Ctrl-E parancs egy pozícióval felfelé, a Ctrl-X egy pozícióval lefelé, a Ctrl-S egy pozícióval balra, s végül a Ctrl-D egy pozícióval jobbra mozgatja a kurzort. A kurzormozgató parancsok ilyen hozzárendelése nem az egyes betűkhöz kapcsolódik, hanem a négy billentyű síkbeli elrendezésén alapul.
Karaktertörlésre a billentyű (Backspace) használható, amely törli a kurzortól balra eső karaktert. Új karakterek beszúrásához (akár szavakon belül, akár szavak közt) nincs szükség semmilyen különleges műveletre; a begépelt karakterek a kurzor fölötti karakter elé szúródnak be, ugyanakkor a sor többi karaktere egy pozícióval jobbra tolódik. Egész sorok törlésére a CTL-Y parancs, szavak törlésére a CTRL T parancs, új sorok beszúrására a CTRL-N parancs alkalmas. A szövegszerkesztő számos más parancsát és lehetőségét a függelék írja le. E fejezet tartalmát összegezve elmondhatjuk, hogy a fejezet elején bemutatott 1. program futtatható változatának előállítása a következő műveletek elvégzését igényli:

• Indítsuk el a Turbo Pascal rendszert! (TURBO)
• Csatoljuk a rendszerhez a hibaüzenetek szövegét! (Y)
• Adjuk meg a munkaállomány nevét! (W)
• Kezdjük el a forrásprogram gépelését! (E)
• Fordítsuk le a forrásprogramot! (C)
• Futtassuk le a tárgyprogramot! (R)

E tevékenységek befejezése után a Q paranccsal visszatérhetünk az operációs rendszerhez.
Ha a tárgyprogramot szeretnénk megőrizni egy mágneslemezes állományban (.COM kiterjesztéssel), akkor a fordítás előtt adjuk ki az 0 parancsot, utána pedig a C és a Q alparancsokat. A fordítás és az operációs rendszerhez való visszatérés után a példaprogram már a Turbo Pascal rendszer felügyelete nélkül, önállóan is futtatható.

2. Lexikális elemek, elválasztók, megjegyzesek
A Turbo Pascal programozási nyelv részletes leírását lexikális (szótári) elemeinek felsorolásával kezdjük. A többi programozási nyelvhez hasonlóan ezek a következők: kulcsszavak, azonosítók, konstansok és határolók: A szóközök, tabulátorjelek, sorvégjelek és megjegyzések (kommentárok) nem lexikális elemek; e karakterek és a megjegyzések tetszőleges sorozata (a továbbiakban elválasztó szintaktikai elem) a fordító szempontjából - egy szóköznek tekinthető. Az elválasztó elem használata csak akkor nélkülözhetetlen, ha a forrásprogramban szomszédos azonosítók vagy kulcsszavak szerepelnek.
Az osztályozásnak megfelelően egy Turbo Pascal nyelvű program lexikális és elválasztó elemekből tevődik össze. A program lexikális elemzésekor különíthetjük el az egyes elemeket. Az elemzés természetes sorrendben megy végbe, vagyis balról jobbra, ill. felülről lefelé. A fordító az adott karaktersorozatot akkor tekinti lexikális elemnek, ha nem tartalmaz elválasztót.
A lexikális elemek és megjegyzések a következő alapszimbólumokból épülnek fel:

• az angol ábécé kis- és nagybetűi, valamint az aláhúzás-jel
  _,a, b, c, d, e, f, g, h, i, j, k, l, m, n, o, p, q, r, s, t, u, v, w, x, y, z, A, B, C, D, E, F, G, H, I, J, K, L, M, N, O, P, Q, R, S, T, U, V, W, X, Y, Z
• decimális számjegyek
  0,1,2,3,4,5,6,7,8,9
• különleges szimbólumok
  + - * / = { } ( ) [ ] ^ . , : ; ' # $
• összetett szimbólumok
  értékadás: :=
  relációk: < > <= >=
  intervallum: ..
  zárójelek: (* *) (. .)
  (A "csillagos" zárójelek kapcsos zárójelet, a "pontos" zárójelek pedig szögletes zárójelet helyettesítenek.)

A nagy- és kisbetűket az azonosítókban és a kulcsszavakban azonosnak tekinti a nyelvi definíció. Emiatt pl. a filename és a FileName azonosító nem különbözik egymástól.

2.1. Kulcsszavak
A felsorolt, kötött jelentésű, összefüggő betűsorozatok a kulcsszavak:

Példa
A Turbo Pascal nyelven megírt legrövidebb program a következő:
Begin
end.
A program két kulcsszóból és egy határolóból áll. A program lefuttatása semmilyen következménnyel sem jár.

2.2. Azonosítók
A betűvel kezdődő, betűkből és / vagy számjegyekből álló karaktersorozatot (feltéve, hogy nem azonos egyetlen kulcsszóval sem) azonosítónak nevezzük. A "betű" alatt az angol ábécé tetszőleges kis- vagy nagybetűje, ill. az aláhúzásjel értendő. Az azonosító karaktereinek száma nem lépheti túl a 127-et, minden karakter szignifikáns.
Számos azonosító előre definiált; ezek konstansokat, függvényeket és eljárásokat képviselnek. E csoportba a következő azonosítók tartoznak:

• elemi
  • skalár
    • rendezett
    • valós
  • mutató
• összetett
  • karakterlánc
  • tömb
  • rekord
  • halmaz
  • file

Number -integer;
Color = (Red,Green,Blue,Orange);
RGB = Red..Blue;
Name = string[20];
Matrix = array(1.. 5,1.. 5) of real;
Person = record

FirstName : string[6];
LastName : Name;
Salary : real;
end;

Digits = set of 0. . 9;
DataFile = file of Person;
Ref = Matrix;

...
procedure second; forward;
procedure first;
begin

...
second;

end;
procedure second;
begin

...
first;
end;

begin ;

...

end.

• Egyargumentumú előjelváltó operátor: -
• Egyargumentumú tagadó operátor (negáció): not
• Kétargumentumú, szorzás jellegű operátor: * / div mod and shl shr
• Kétargumentumú, összeadás jellegű operátor: + - or xor
• Kétargumentumú relációs operátor: = < > <> <= >= in

Ha egy alkifejezésben két, azonos elsőbbségű operátor van, akkor a megfelelő műveletek balról jobbra hajtódnak végre. Legelőször a kerek zárójelekkel körülvett alkifejezések értékelődnek ki. Ilyen értelemben a kerek zárójelek egyargumentumú, legnagyobb precedenciájú operátornak tekinthetők.
Ha a szorzás, ill. az összeadás jellegű műveletek argumentumai integer vagy real típusú adatokat képviselő kifejezések, akkor a művelet eredménye csak akkor integer típusú, ha mindkét argumentum integer típusú és a művelet nem osztás. Egyébként a művelet eredménye real típusú.

Példa
A 2 + 3 / 4 kifejezés által képviselt adat kiértékelése:

• Mivel az osztás elsőbbsége nagyobb az összeadásénál, a kifejezés azonos
  a 2 + (3 / 4) kifejezéssel, de nem azonos a
  (2 + 3) / 4 kifejezéssel.
• A 3/4 kifejezés kiértékelésének eredménye egy real típusú adat, amelynek értéke - közelítőleg - azonos a 0.75 konstans értékével.
• A teljes kifejezés egy real típusú adatot képvisel, amelynek értéke - közelítőleg - azonos a 2.75 konstans értékével.

5.2. Előjelváltó operátor
Az egyargumentumú - (mínusz) művelet végrehajtása ellenkezőjére változtatja meg az adat előjelét. Ha az adat értéke 0, akkor a művelet eredménye szintén 0 értékű adat. A - (mínusz) művelet argumentumai csak real és integer típusú adatok lehetnek.

Példa
-(-4) = 4
-3/2 = -1.5

5.3. Negációs operátor
Az egyargumentumú not művelet végrehajtása kizárólag a boolean és az integer típusú adatokra vonatkozik. Az első esetben egy false értékű adat true eredményt ad és fordítva; a második esetben az adatreprezentáció minden bitje ellenkező értékűre változik.

Példák
not false = true
not 0 = -1
not $FFFF = 0
not -32768 = 32767

5.4. Szorzás jellegű operátorok
A kétargumentumú *(szorzás) és / (osztás) operátor a real és az integer típusú adatokra vonatkozik, a kétargumentumú and operátor a boolean és az integer típusú adatokra, a többi, szorzás jellegű operátor pedig kizárólag az integer típusú adatokra. E követelményeket és az eredmény típusát az alábbi táblázat foglalja össze. A * és a / műveletek végrehajtását nem szükséges magyarázni. Jegyezzük meg, hogy az osztás eredménye mindig real típusú adat.

A div művelet eredménye integer típusú adat, melynek értéke egyenlő a két argumentum osztási eredményének egészrészével. A mod művelet definíciója a következő:
A mod b = a-((adivb)*b)

Példák
25 div 7 = 3
-25 div 7 = -3
25 mod 7 = 4
-25 mod 7 = -4

Az and művelet eredménye két boolean típusú adaton az argumentumok logikai szorzata:

a:= 6;
b:=6

1. Először a kifejezés értékelődik ki.
2. Ha a kifejezés értéke false, akkor az utasítás végrehajtása befejeződött.
3. Ha a kifejezés értéke true, akkor a do kulcsszó utáni utasítás hajtódik végre; ezután a leírt tevékenységek az 1. ponttól kezdve ismétlődnek.

1. Először a repeat kulcsszó utáni utasítások hajtódnak végre.
2. Kiértékelődik az until kulcsszó utáni kifejezés.
3. Ha a kifejezés értéke true, akkor az utasítás végrehajtása befejeződött.
4. Ha a kifejezés értéke false, akkor a leírt tevékenységek az 1. ponttól kezdve ismétlődnek.

Példák
Repeat
Writeln(i);
i:=i-1
until i = 0

repeat until KeyPressed

7. Felsorolási és intervallumtípusok
A Turbo Pascal elemi adattípusai a skalártípusok, ezen belül pedig a rendezett típusok. A rendezett típusok mindegyikének fontos tulajdonsága, hogy az őt definiáló halmaz megszámlálható.
Megjegyzés: a real típus - annak ellenére, hogy skalártípus - nem rendezett típus. Ez az oka annak, hogy a case utasítás szelektorkifejezése és címkéi, valamint a vezérlőkifejezések, íll. a for utasításban szereplő kifejezések nem lehetnek real típusúak.

7.1. Felsorolási típusok
A rendezett típusok közül az egyik legfontosabb a felsorolási típus. A felsorolási típusok mindegyike kis elemszámú halmazhoz kapcsolódik, amelynek elemein nem hajtunk végre aritmetikai műveleteket. E halmazok egyes elemeit egyedi azonosítókkal jelöljük, rendezettségük a felsorolási típus leírásában szereplő azonosítók sorrendjén alapul. A felsorolási típus leírása az adott típus elemazonosítóinak listájából és az azt körülvevő kerek zárójelekből áll. Az azonosítók mindegyike egyben az adott típus konstansa is. Lényeges a lista azonosítóinak felsorolási sorrendje.

Példák
Type
Day = (Mon,Tue,Wed,Thu,Fri,Sat,Sun);
Color = (Heart,Diamond,Spade,Club);
RGB = (Red,Green,Blue);

• A Day típusú adatokat a hét napját jelölő hárombetűs nevek;
• a Color típusú adatokat a kártyaszín szimbolikus nevei (Heart, Diamond, Spade és Club);
• az RGB típusú adatokat pedig az alapszínek szimbolikus nevei (Red, Green, Blue) azonosítják.

A felsorolási típus érvényességi tartományán belül nem megengedett egy másik felsorolási típus használata, amely az első típusban szereplő szimbólumok (konstansok) bármelyikére hivatkozik. Ez a korlátozás nem vonatkozik az előre definiált boolean felsorolási típusra; tehát megengedett pl. a (false, true) típusleírás.

Példa
type
Day=(Mon,Tue,Wed,Thu,Fri,Sat,Sun);
WeekEnd=(Sat,Sun);

• Ez a típusdefiníció hibás, mert a Day és a WeekEnd szimbólumlista metszete nem üres halmaz.

Mivel a felsorolási típusok megszámlálható halmazokhoz kapcsolódnak, az ilyen halmaz minden eleméhez egy nem negatív egész szám rendelhető hozzá. Ez a szám meghatározza a felsorolási típus azonosító-listáján az elem helyét. Ilyen értelemben a
type
Direction=(North,South,East,West)
definícióban a North azonosítóhoz a 0-t, a South-hoz az 1-et, az East-hez a 2-t, ill. a West-hez a 3-at rendelhetjük hozzá. A hozzárendelt számok értékeit az előre definiált ord függvény adja meg. E függvény argumentuma a felsorolási típusú adatot képviselő kifejezés, értéke pedig az az inieger típusú nem negatív szám, amely megadja az argumentum 0-tól számított pozícióját (sorszámát) az adatot tartalmazó, rendezett halmazon belül.
A felsorolási típusú adatokon értelmezett két további függvény a pred és a succ. A ered függvény argumentuma egy tetszőleges, rendezett típusú kifejezés, amely a rendezett halmaz egyik elemét képviseli. A függvény értéke a halmaz azon eleme, amely közvetlenül megelőzi az argumentum képviselte elemet.
A pred függvény argumentuma nem képviselheti a halmaz első elemét, mivel ezt az elemet nem előzi meg más elem.
A pred függvényhez hasonló a succ függvény. A függvény argumentuma egy tetszőleges, rendezett típusú kifejezés, amely a rendezett halmaz egyik elemét képviseli. A függvény értéke a halmaz azon eleme, amely közvetlenül követi az argumentum képviselte elemet. A succ függvény argumentuma nem képviselheti a halmaz utolsó elemét, mivel ezt az elemet nem követi más elem.
Az ord, a pred és a succ függvény argumentuma lehet integer, ill. byte típusú adatokat képviselő kifejezés. Ilyen esetben, ha a függvény használata szabályos, érvényesek a következő összefüggések:
ord(n)=n
pred(n)=n-1
succ(n)=n+1

Példák
Az előre definiált boolean típus és a nyntan definiált Color típus
type Color = (Heart,Diamond,Spade,Club);
érvényességi tartományán belül érvényesek a következő állítások:
ord(false) = 0
pred(true) = false
ord(Club) = 3
succ(Diamond) = Spade

7.2. Intervallumtípusok
Az intervallumtípus a rendezett típusok másik fajtája. Minden ilyen típus egy tetszőleges rendezett halmaz olyan részhalmaza, amelynek elemeit az ord függvény egy 1-es különbségű számtani sorozatra képezi le. Az intervallumtípus leírása az intervallum alsó határát jelölő konstansból, a .. szimbólumból (pont párból) és a felső határt jelölő konstansból áll. Az itt felsorolt konstansok által meghatározott intervallum nem lehet üres halmaz.

Példák
type Quadrant=0..90;
Upper=A'..'Z';
Logical=false . . true;
Colour=(Red,Blue,Green,Yellow,Orange);
Hue=B1ue..Yellow;

• A Quadrant típusú adatok a 0 és 90 közötti (beleértve a két határértéket is) integer típusú (egész) számok.
• Az Upper típusú adatok az 'A' és 'Z' közötti char típusú (karakteres) konstansok.
• A Logical típusú adatok a false és a true konstans (mindkettő boolean típusú).
• A Hue típusú adatok a Blue, a Green és a Yellow felsorolási konstansok (mindegyik Colour típusú).

Megjegyzés: az előre definiált byte adattípus - bizonyos korlátozásokkal - az integer alaptípusból származtatott intervallumtípus, vagyis érvényes rá a következő "rejtett" definíció:
Type
byte = 0..255;
Az intervallum típusú adatokra is alkalmazható az ord, a pred és a succ függvény. E függvények értékképzése az alaptípuson belül megy végbe.
Hangsúlyoznunk kell, hogy a felsorolási intervallumtípusok használata megnöveli a programok áttekinthetőségét és megkönnyíti "belövésüket", mert lehetővé teszi az adatok értéktartományának automatikus vizsgálatát. Ezekkel az adattípusokkal operatívtár-helyeket is megtakarítunk, ugyanis ha az alaptípus halmazelemeinek száma nem haladja meg a 255-öt, akkor a Turbo Pascal az adat tárolására csak egy bájtot használ fel. Hasonlóan takarékos az adatábrázolás, ha integer az alaptípus, és a két tartományhatár a [0,255] zárt intervallumba tartozik.

7.3. Típuskonverzió
A Turbo Pascal nyelvben bővítették az ord függvény koncepcióját (ez a függvény egy tetszőleges, rendezett típusú adatot integer típusú adattá konvertál). Bevezették ui. az egyparaméteres operátorok családját (nevük megegyezik a rendezett típusokéval), ezért adatkonverzióra ny1ik lehetőség tetszőleges, rendezett típusok között.
A konverziós operátor opr(arg) alakú, ahol az opr egy rendezett típus azonosítója, az arg pedig bármilyen rendezett típusú kifejezés. A konverzió eredménye egy olyan opr típusú adat, amelyre igaz az orda) = ord(opr(a)) reláció.

Példák
Az előre definiált, rendezett típusok és a Color nyílt típusdefiníció
Type
Color = (Heart,Diamond,Spade,Club);
érvényességi tartományán belül érvényesek a következő összefüggések:
integer(Club) = 3
Color(2) = Spade
char(65) = 'A'
integer('A') = 65
boolean(Heart) = false
byte(true) = 1

7.4. Értéktartomány-ellenőrzés
A Turbo Pascal nyelv fordítóprogramja lehetővé teszi, hogy a lefordított forrásprogram végrehajtása közben megtörténjék a skalár típusú adatok értéktartomány-ellenőrzése. Mivel ezek az ellenőrzések lelassítják a program futását, az alapértelmezés szerint ki vannak kapcsolva, de a {$R+} direktívával bekapcsolhatók. A forrásprogram azon részeiben, ahol ezek az ellenőrzések feleslegesek, a {$R-} direktívával kikapcsolhatók. Az értéktartomány-ellenőrzés csak a fordítóprogramnak szóló direktívák között álló értékadó utasítás idejére marad bekapcsolva.

8. Karakterlánc-típusok
A karakterlánc-típusok mindegyike összetett típus. Egy karakterlánc-típus definiálásakor meghatározzuk az e típushoz tartozó változó maximális karakterszámát. Minden karakterlánc-típushoz karaktersorozatok halmaza kapcsolódik. A halmaz elemei az üres karakterlánc és mindazok a karaktersorozatok, amelyek hosszúsága nem lépi túl a (definícióban meghatározott) maximális karakterszámot.
A karakterlánc-típus leírása a string kulcsszóból és az azt követő, szögletes zárójelekbe foglalt maximális karakterszámból áll. E szám kifejezhető egy integer típusú konstanssal vagy egy ilyen konstanssal egyenértékű konstansnévvel.

Szintaxis
string [méret]

Példák
type
Cities=string [20];
Names=string [12];

A karakterlánc típusú adatok az adott típus maximális karakterszámánál eggyel több bájtot foglalnak le a tárban. Ez a plusz bájt tartalmazza a karakterlánc pillanatnyi hosszát. Ebből következik, hogy egy karakterlánc 255 karakternél hosszabb nem lehet.

8.1. Karakterláncok összefűzése
Két karakterlánc a konkatenáció-operátorral egy lánccá fűzhető össze. Az operátor jele a + karakter, amely tetszőleges típusú karakterlánc-párokat fűzhet össze. A művelet eredménye olyan karakterlánc, amely az első karakterlánc összes karakteréből és az utána következő második lánc összes karakteréből áll. Követelmény, hogy az összefűzés eredményeképpen keletkező karakterlánc ne legyen hosszabb 255 karakternél.

Példa
'jan'+'ewa' = 'janewa'

8.2. Relációk
Két karakterlánc a relációs operátorokkal hasonlítható össze. A relációs operátorok a következők: = (egyenlő), < > (nem egyenlő), > (nagyobb),< (kisebb), >= (nagyobb vagy egyenlő), <= (kisebb vagy egyenlő). A relációs operátorok elsőbbsége kisebb az összefűző operátor elsőbbségénél. Ez teszi lehetővé olyan kifejezések szerkesztését, mint pl. jan'= j'+ 'an'- zárójelek használata nélkül.
Két karakterlánc akkor egyenlő, ha azonos a hosszúságuk és azonos karakterekből állnak. Ha nem egyenlőek, akkor a karakterlánc-összehasonlítás helyett az első egymásnak megfelelő, de eltérő karaktereket hasonlítjuk össze. Ha nincs ilyen karakterpár, mert az egyik karakterlánc a másiknak a kezdőrésze, akkor az a karakterlánc kisebb, amelyik rövidebb.

Példák
A'>'B' = false
'jan'>'Jan' = true
''<char(0) = true
'Jan'<='Jane' = true
'2599'<'270' = true

8.3. Értékadás
Egy karakterlánc típusú változó az értékadó utasítással kaphat értéket. Az értékadó szimbólum jobb oldalán tetszőleges; karakterlánc típusú kifejezés áll, a szimbólum bal oldalán pedig egy karakterlánc típusú változó neve. Ha a kifejezés által képviselt karakterlánc hosszabb, mint a változóban ábrázolható lánc, akkor az értékadás balról jobbra megy végbe, a többletkarakterek elhagyásával.

8.4. Karakterlánc-függvények és -eljárások
A karakterláncokon végezhető műveleteket bővítik a karakterlánc-függvények és -efárások. Használatuk nagyban megkönnyíti a karakterlánc típusú adatok kezelését.

A Length függvény
Hívása: Length(Str)
A Str egy karaktersorozatot képviselő karakterlánc típusú kifejezés. A Length függvény eredménye e karaktersorozat hosszát (karaktereinek számát) jelentő, integertípusú adat.

Példa
Length('jb') = 2

A Str eljárás
Hívása: Str (Val,Var)
A Val aritmetikai kifejezés, a Var pedig egy karakterlánc típusú változó neve. Az Str eljárás végrehajtásakor a Var változó új értéket kap, mégpedig a Val kifejezés által képviselt adat számértékét, karakterlánc formájában. Ha a Val kifejezés integer típusú, akkor a keletkező karaktersorozat olyan egész számot ábrázol, amely a legkevesebb számjegyet tartalmazza.
Ha közvetlenül a Val kifejezés után :m alakú módosító tag is van, ahol az m integer típusú kifejezés, akkor a Val képviselte adat átalakításából kapott karakterlánc m hosszúságú lesz. A keletkező számjegysorozat jobbra igazítottan jelenik meg a karakterláncban. Ha a számérték nem ábrázolható m számú karakterben, akkor az m értéke automatikusan annyival nő, amennyi a szám ábrázolásához kell.

Példák (Feltételezzük, hogy a StrVar típusa string[4].)

Ha a Val kifejezés real típusú, akkor a mintasorozat a következő alakú:
bsd.ddddddddddEsdd
ahol b egy szóköz (space karakter), s a mantissza vagy az exponens (kitevő) előjele és d a számjegy. A mantissza előjelét egy szóköz vagy egy - (mínusz) karakter, az exponens előjelét pedig egy + vagy - (mínusz) karakter ábrázolja.
Ha közvetlenül a Val kifejezés után :m alakú módosító tag is van, ahol az m integer típusú kifejezés, akkor a Val képviselte adat átalakításából kapott karakterlánc m hosszúságú lesz. A keletkező számjegysorozat jobbra igazítottan jelenik meg a karakterláncban. Ha a számérték nem ábrázolható m számú karakterben, akkor a bemutatott mintasorozatból elmaradnak a vezető szóközök; ha ez nem elegendő, akkor csökken a mantissza számjegyeinek száma (legfeljebb két számjegyig). Ekkor az eredmény kerekítve jelenik meg.

Példák (Feltételezzük, hogy az Exp értéke 45.678E1, a StrVar típusa pedig string[10].)

Ha közvetlenül a Val kifejezés után :m:n alakú módosító tag is van, ahol m és n integer típusú kifejezés, akkor a keletkező karakterlánc - jobbra igazítva - m hosszúságú lesz, és az m értékétől függetlenül egy n hosszúságú törtrésszel rendelkező, fixpontos, kerekített számkonstansként jelenik meg. Ha a számérték nem ábrázolható m számú karakterben, akkor az m értéke automatikusan annyival nő, amennyi a szám ábrázolásához kell.

A Val eljárás
Hívása: Val(Str,Var,Rep)
Az Str karakterlánc típusú kifejezés, a Var integer vagy real típusú változó, a Rep pedig integer típusú változó. A Val eljárás végrehajtásakor a Var változó új értéket kap, mégpedig a Str kifejezés által képviselt, karakterlánc típusú adat számértékét. Ez az adat nem kezdődhet és nem végződhet szóközökkel. Ha a Var változó integer típusú, akkor a konvertálandó számnak is integer típusúnak kell lennie. Ha a konverzió elvégezhető, akkor a Rep változó 0 értéket kap, különben az új értéke olyan pozitív szám, amely sorszáma annak a karakternek (a konvertálandó karakterláncban), amelyik leállította a konverziót. Ekkor a Var változó nem kap új értéket.

Példák (Feltételezzük, hogy az IntVar és az IntRep integer típusú változó.)

A Copy függvény
Hívása: Copy(Str,Pos,Num)
A Str karakterlánc típusú kifejezés, a Pos és a Num pedig integer típusú változó. A Copy függvény eredménye olyan karakterlánc típusú adat, amely az Str karakterlánc Pos pozíciójától kezdve Num számú karakterből áll. Ha Pos > Length(Str), akkor a függvény eredménye egy üres karakterlánc. Ha (Pos+Num) > Length(Str), akkor az eredmény úgy alakul, mintha a Num értéke csak Length(Str)-Pos+1 lenne. Pos értéke nem lehet 1-nél kisebb és 255-nél nagyobb.

Példák
Copy('Pascal',3,4) = 'scal'
Copy('Pascal',5,3) = 'al'
Copy('Pascal',7,2) = ''
Copy('Pascal'2,1) = 'a'

A Concat függvény
Hívása: Concat (St2, . . ., Stk)
A St,St2,...,Stk karakterlánc típusú kifejezés. A Concat függvény eredménye a St,+St2+...+Stk karakterlánc típusú adat. A függvény argumentumainak teljes hossza nem lépheti túl a 255-öt.

Példák
Concat('j','a','n') = 'jan'
Concat('j','','b') = 'jb'
Concat('jan',' ','b') = 'jan b'

A Pos függvény
Hívása: Pos (Src, Trg)
Az Src és a Trg karakterlánc típusú kifejezés. A Pos függvény eredménye egy integer típusú adat, amely a Trg karakterláncban azt a karakterpozíciót határozza meg, amelytől kezdve az Src tartalmával azonos karakterek következnek. Ha az Src karakterlánc nem fordul elő a Trg-ben, akkor a függvény eredménye 0.

Példák
Pos('23','123123') = 2
Pos('21','123123') = 0
Pos('c','abcabc') = 3
Pos(",'Pascal') = 0

Az Insert eljárás
Hívása: Insert (Src, Trg, Pos)
Az Src karakterlánc típusú kifejezés, a Trg karakterlánc típusú változó, a Pos pedig egy integer típusú kifejezés. Az Insert eljárás beszúrja a Trg képviselte karaktersorozatba - a Pos pozíciójú karakter elé - az Src karakterlánc tartalmát. Ha Pos > Length( Trg), akkor feltételezzük, hogy Pos:= Length(Trg)+1. Pos értéke nem lehet 1-nél kisebb és 255-nél nagyobb. Ha a karakterek beszúrása a Trg változó maximális méretének túllépését okozná, akkor a jobb oldali többletkarakterek elvesznek.

Példák
(Feltételezzük, hogy a Trg változó típusa string[5], értéke pedig - az Insert eljárás mindenkori hívása előtt - jb'.)
Insert('an',Trg,2) = 'janb'
Insert('jb',Trg,4) = 'jbjb'
Insert('Janek',Trg,l) = 'Janek'

A Delete eljárás
Hívása: Delete (Str,Pos,Num)
A Str karakterlánc típusú változó, a Pos és a Num pedig integer típusú változó. A Delete eljárás a Pos pozíciójú karaktertől kezdve Num számú karaktert töröl a Str képviselte karaktersorozatból. Ha Pos > Length(Str), akkor nem történik semmi. Ha Pos+Num-1 > Length (Str), akkor az eredmény úgy alakul, mintha a Num értéke Length(Str)-Pos+1 lenne. Pos értéke nem lehet 1-nél kisebb és 255-nél nagyobb.

Példák
(Feltételezzük, hogy a Trg változó típusa string[5], értéke pedig - az Insert eljárás mindenkori hívása előtt - 'janek'.)
Delete(Trg,4,2) = 'jan'
Delete(Trg,6,1) = 'janek'
Delete(Trg,5,3) = 'jane'

8.5. Karakterlánc- és karaktertípusok
Valamennyi karakterlánctípus megfelel a rendezett char típusnak. Ez azt jelenti, hogy a program mindazon helyein, ahol megengedett a karakterlánc típusú kifejezés használata, használható a char típusú adat, és fordítva. Csak az a követelmény, hogy amikor egy char típusú változónak értéket adunk, az értékadó szimbólum jobb oldalán álló karakterlánc típusú adat 1 karakter hosszúságú legyen. A karakterlánc típusú változó egyes karaktereihez nemcsak az előre definiált Copy függvénnyel férhetünk hozzá, hanem - sokkal egyszerűbben - indexeléssel is. Az indexelés definíciójának elfogadhatjuk a következő azonosságot:
St[i]=Copy(St,i,1)
Ez az azonosság csak akkor igaz, ha teljesül az 1 <= i < Length(St) feltétel. Ezen az intervallumon kívül megengedett az operatív tár szomszédos bájtjainak elérése, különösen az ord(St[0]) kifejezés esetén, amely megadja az St által képviselt karakterlánc hosszúságát.
Megjegyzés: a {$R+} direktíva használata csak kismértékben teszi lehetővé a helytelen indexeléssel kapcsolatos hibák kiderítését. Ez abból ered, hogy a direktíva bekapcsolja ugyan a - deklarációból ismert - maximális index túllépésének vizsgálatát, de nem vezeti be a pillanatnyi mérettúllépés ellenőrzését.

Példa
Var
Name: string[5];
...
Name :='Jan';
{$R+}
Name[0]:=chr[5];
Name[4]:='e';
Name[5] :='k';

• Az értékadások végrehajtása után a Name változó értéke 'Janek'.
• A {$R+} direktíva használata felesleges, mert nem befolyásolja az értékadások végrehajtását.
• Ha a direktíva hatáskörén belül olyan értékadás fordulna elő, mint pl. a Name[6]:='B' ; akkor a program "a maximális index túllépése" hibajelzéssel állna le

9. Tömbtípusok
A tömbtípusok mindegyike összetett típus. A tömb meghatározott számú, azonos típusú komponensből (elemből) áll. A komponensek akár elemi, akár összetett típusúak lehetnek. A tömbelemek indexeléssel érhetők el. Az index szögletes zárójelekkel körülvett, tetszőleges skalárkifejezés, melynek megengedett értéktartományát a tömbtípus leírása határozza meg.
A tömbtípus leírása az array kulcsszóból, az azt követő, szögeletes zárójelekbe foglalt indexleírásból, az of kulcsszóból és a komponensek típusleírásából áll.

Szintaxis
array [indextípus] of elemtípus

Példák
Type
Color = (Red,Green,Blue);
TruthTable = array[boolean] of boolean;
Height = 0. . 200;
Var
Square : array [Color] of Height;
Matrix : array [2.. 8] of array [2..8] of integer;
Table : TruthTable;

• A TruthTable típus a boolean típusú indexekkel és elemekkel rendelkező tömbök halmazához kapcsolódik.
• A Square változó olyan tömb, amelynek indexei Color, elemei pedig Height típusúak.
• A Matrix változó olyan tömb, amelynek indexei 2..8 típusúak és elemei is tömbök, 2..8 típusú indexekkel, ill. integer típusú elemekkel.
• A Table változó TrufhTable típusú tömb, boolean típusú indexekkel.

A tömbelemeket a programokban tömbelem-nevek képviselik. A tömbelem neve a tömbnévből és az azt követő, szögletes zárójelekkel körülvett indexkifejezésből áll. Az indexkifejezés tetszőleges rendezett típusú kifejezés, típusa a tömbtípus leírásában szereplő "indextípus"-sal egyezik meg.
A ($R+} direktíva használata olyan kódgenerálást eredményez, mely lehetővé teszi az indexkifejezések helyességének vizsgálatát. A vizsgálat során a rendszer ellenőrzi, hogy az indexkifejezés értéke a tömbtípus leírásában szereplő indextípus értéktartományán belül van-e.

Példa
Type
Color = (Red,Green,Blue);
var
Matrix : array [Color] of boolean;

• A Matrix változó olyan tömb, amelynek indexei Color, elemei pedig boolean típusúak.
• A Matrix tömb helyes nevű elemei a következők:
  Matrix [Green]
  Matrix [pred (Blue)]
  Matrix [ Color(ord(true))]
• A ($R+} direktíva hatáskörén belül pl. a Matrix [succ(Blue)] tömbelem-név hibásnak minősül.

9.1. Többdimenziós tömbök
Mivel egy tömbelem tömb is lehet, könnyű létrehozni két- és többdimenziós tömböket. A szintaxisnak megfelelően, egy kétdimenziós tömböt leíró típus definíciója a következő alakú:

Type
TwoDim= array[2. . 5] of array [boolean] of real:

Ezt a definíciót egyszerűsítve is felírhatjuk:
Type
TwoDim=array[2. . 5,boolean] of real;

vagyis az indextípusok leírása szögletes zárójellel körülvett listát alkothat. Hasonló egyszerűsítéssel élhetünk a tömbelem-nevek esetén; pl. a

Var
Matrix : TwoDim;
deklaráció érvényességi körén belül helyesek és egyenértékűek a következő nevek (amelyek a Mátrix tömb elemei): Mafrix[3][true] és Matrix[3,true].

Példa
type Pupils = string[20];
Class=array[l.. 30] of Pupils;
var
School : array (1..20) of Class;

• A Class típus olyan halmazhoz kapcsolódik, amelynek elemei egy osztály tanulóinak neveiből álló tömbök.
• A School változó olyan kétdimenziós tömb, amelynek típusa: array [1..20] of array[1..30] of string [20] és tartalmazza az iskola 20 osztályában a tanulók névsorát.
• A School [3][25] név a 3. osztály névsorában a 25. pozícióban szereplő tanulóra vonatkozik. E név egyenértékű az egyszerűsített School [3,25] névvel.

9.2. Karaktertömbök
A karaktertömb olyan egydimenziós tömb, amelynek indexe integer típusú, elemei pedig standard char típusúak. A karaktertömbök olyan karakterlánc típusú változónak tekinthetők, amelyek állandó hosszúságú karaktersorozatokat képviselnek. Ennek az értelmezésnek köszönhetően a karaktertömbök és az elemek neve a karakterlánc típusú kifejezésekben mindazon helyeken előfordulhat, ahol egyébként karakterlánc típusú változók állnak. Ez különösen a relációkra érvényes.

Példa
Type
Number=2..5;
StrTyp=string[5];
ArrTyp=array[Number] of char;
var
StrVar : StrTyp;
ArrVar : ArrTyp;
i : byte;
begin
for i:=2 to 5 do
ArrVar(i):=chr(63+i);
StrVar:='98765';
StrVar:=Copy(StrVar,2,2)+ArrVar+'/'+ArrVar[4];
end;

• A második értékadás után a StrVar tartalma '87ABC'.
• Ugyanakkor az ArrVar > StrVar reláció értéke true.

9.3. Értékadások
Összhangban azzal a szabállyal, miszerint tetszőleges típusú változó egyetlen utasítással megkaphatja az azonos típusú adat értékét, egyetlen utasítással egy teljes tömb értékét is átadhatjuk a tömbváltozónak. Megengedett egy karakterkonstans értékének átadása is, de csak akkor, ha a konstans karaktereinek száma egyenlő a tömb méretével. A tömböknek más karakter típusú kifejezés értéke nem adható át. A karakterlánc típusú változók viszont értéket kaphatnak karakterlánc típusú kifejezésektől és karaktertömböktől egyaránt.

Példa
Type
Line = string(60);
Page = array[1..30] of Line;
Chapter = array [1..50] of Page;
Word = array(1..5) of char;
Var
Bookl,Book2 : array[1..6] of Chapter;
Arr : Word;
Brr : array[1..5] of char;
Str : string [5];

• A példában bemutatott definíciók és deklarációk érvényességi körén belül helyesek a következő értékadások:
  Book1 :=Book2
  Arr:='Janek'
  Str:=Arr
• Hibásak viszont a következők:
  Arr:='Jan' - mert a karakterlánc túl rövid;
  Arr:=Str - mert a Str egy karakterlánc típusú kifejezés;
  Arr:=Brr - mert az Arr Word típusú, a Brr pedig nem az.

9.4. Előre definiált tömbök
A Turbo Pascal nyelvben a 8 bites mikroszámítógépek számára előre definiáltak két tömböt, amelyek byte típusú elemekből állnak. E tömbök segítségével hozzáférhetünk az operatív tárhoz és a bemeneti, ill. kimeneti portokhoz.

A Mem tömb
A Mem tömbbel hozzáférhetünk az operatív tár bájtjaihoz. A tömbhivatkozásban szereplő index integer típusú kifejezés, amely meghatározza a bájt tárcímét.

Példa
ByteVar := Mem[200]
Mem[300]:=$FF

• Az első utasítás végrehajtása után a ByteVar nevű változó új értéke a 200-as tárcímen levő bájt értéke lesz.
• A második értékadás végrehajtása után a 300-as tárcímre a $FF értékű bájt kerül.

A Port tömb
A Port tömbbel hozzáférhetünk a bemeneti, ill. kimeneti portokhoz. A tömbhivatkozásban szereplő index integer típusú kifejezés, amely meghatározza a port címét. A Port tömb elemei nem lehetnek alprogram-paraméterek; de előfordulhatnak kifejezésekben és az értékadó szimbólum bal oldalán. A kifejezésben a megadott portról származó adatokat jelentik, az értékadó szimbólum bal oldalán pedig azt eredményezik, hogy az adat a megadott portra íródik.

Példa
Port[34] :=$5F
PortStatus:=Port[35]

• Az első utasítás a 34-es című portra a $5F konstans által képviselt adatot írja.
• A második utasítás adatot olvas be a 35-ös című portról, és elhelyezi azt a PortStatus nevű változóban.

10. Rekordtípusok
A rekordtípusok mindegyike összetett típus. A rekord meghatározott számú, nem feltétlenül azonos típusú komponensből áll. A komponensek akár elemi, akár összetett típusúak lehetnek. A rekordelemek, melyeket mezőknek is nevezünk, szelekcióval (kiválasztással) érhetők el. Kiválasztáskor megadjuk a rekord nevét, a . (pont) karaktert és a rekordmező azonosítóját.
A rekordtípus leírása a record kulcsszóból, a rekordmezők listájából és az end kulcsszóból áll. A lista minden eleme egy-egy meződeklaráció. A meződeklarációkat pontosvessző választja el egymástól; a lista utolsó eleme lehet a változó rekordrész. A változó rekordrész a case kulcsszóból, az azt követő vezérlőmező-deklarációból (vagy vezérlőtípus-leírásból), az of kulcsszóból és a változatlistából áll. A változatlista minden eleme a kiválasztási címkék listájából (melyet kettőspont követ), valamint a kerek zárójelekkel körülvett változatmezők listájából áll. A változatlista egyes elemeit pontosvessző választja el egymástól.

Példák
type Days = 1.. 31;

Date = record

Day : Days;
Month : 1..12;
Year : 1900..1999

end;

Person = record

Name : string[20];
BirthPlace : string[30];
case Sex : (male,female,alien) of
male,female : (BirthDate : Date);
alien : (BirthDate : real;

BodyData : record

H : integer;
W : real

end)

end;

var
MyBirthDay : Date;
EarthMan,Galaxian : Person;

• A Date típus olyan rekordok halmazához kapcsolódik, amelyek mezői Days, 1..12 és1900..1999 típusúak.
• A Person típusú változó résszel rendelkező rekordok halmazához kapcsolódik. A vezérlőmező neve Sex, típusa (male, female, alien). Ha a Sex vezérlőmező értéke male vagy female, akkor a Person típusú rekord mezőinek típusa rendre: string[20], string[30], (male, female, alien), 1..31, 1..12 és 1900..1999. Ha a Sex vezérlőmező értéke alien, akkor a Person típusú rekord mezőinek típusa rendre: string[20], string[30], (male, female, alien), real, integer és real.
• A MyBirthDay változó olyan rekord, amelynek Day, Month és Year mezői vannak.
• Az EarthMan és a Galaxian változó Person típusú rekord. A változó rekordrész kiválasztásakor a vezérlőmezőnek a (male, female, alien) típusú adattal értéket adunk.
• Az EarthMan változó vezérlőmezője EarthMan.Sex, a Galaxian változóé pedig Galaxian. Sex alakú.
• A Galaxian.Sex:=alien értékadás végrehajtása után hozzáférhetünk az alien változat komponenseihez. A legjobb a
  Galaxian.BodyData.H:=20
  értékadás, amelyben a kiválasztás operátorát (a pontot) először a Galaxian rekord komponenseire alkalmazzuk, később pedig a Galaxian.BodyData rekord komponenseire is.

10.1. A with utasítás
A rekordkomponensekre hivatkozás nemcsak a mezőnév megadását igényli, hanem a rekordnévét is. Mivel ez bizonyos esetekben számottevően meghosszabbítja a program szövegét, kényelmes a with összekötő utasítás, amely mintegy "kitakarja" a rekordtípus-definíció belsejét.
Általános esetben a with utasítás a with kulcsszóból, az azt követő rekordnévlistából, a do kulcsszóból és egy tetszőleges utasításból áll. Az utasításon belül a listában szereplő rekord mezőinek kiválasztása a mezőnévvel helyettesíthető. Definíciószerűen elfogadjuk, hogy a
with a,b, . . ., z do i
alakú utasítás egyenértékű a
with a do
with b do
...
with z do i
utasítással.

Példa
Var
Alfa : record
Beta : record
Gamma : char;
Delta : real
end;
Gamma : integer
end;
Beta : array[boolean] of record
Chi,Tau : real
end;

• A példában bemutatott deklaráció érvényességi körén belül helyes a
  with AIfa.Beta,Beta[true] do
  Delta :=Tau
  utasítás, amely ugyanúgy hajtódik végre, mint az
  AIfa.Beta.Delta:=Beta[true].Tau
  értékadás.

10.2. Változatok (unionok)
Ha a rekordban változatok vannak, akkor a Turbo Pascalban elfogadott belső ábrázolás szerint minden változat első mezője ugyanazon a memóriacímen kezdődik. Mivel a vezérlőmező deklarációja típusleírássá egyszerűsíthető, a rekordleírást könnyű átalakítani olyan szerkezet leírásává, amelyet a C nyelvben unionnak hívnak. Tudnunk, kell azonban, hogy a rekordokon végzett műveletektől eltérően az unionokon végrehajtott műveletek megkövetelik a komponensek ábrázolásának - vagy legalább tárolásának és méretének - ismeretét.

Példa
Var
Word : record
case boolean of
false : (LowByte,HighByte : byte);
true : (FullWord : integer)
end

• A példában bemutatott deklaráció érvényességi körén belül megengedett, hogy a
  with Word do
  FuIIWord:=FullWord and $FF00
  utasítás helyett a
  with Word do
  LowByte := 0
  utasítást használjuk.
• A példa helyessége azon a tényen alapszik, hogy az integer típusú adat alacsonyabb helyi értékű bájtja kisebb tárcímen található, mint a magasabb helyi értékű bájt, ill. hogy a szerkezet mezői ugyanolyan sorrendben helyezkednek el a tárban, mint amilyen sorrendben deklaráltuk őket (vagyis a LowByte megelőzi HighByte-ot).

10.3. Rekordértékadás
A tömbváltozókhoz hasonlóan megengedett, hogy egy rekord típusú változó az egész rekord értékét megkapja egy utasítással. Egyetlen követelmény, hogy a rekordváltozó típusa azonos legyen az értékadó rekord típusával.

Példa
Type
Name = record
LastName : string[32];
Names : array[(fst,snd,trd)] of string[8]
end;
var
JohnName,EwaName : Name;
…
EwaName:=JohnName;

11. Halmaztípusok
A halmaztípusok mindegyike összetett típus. A halmazváltozó olyan változó, amely egy hatványhalmaz részhalmazától kaphat értéket. A hatványhalmaz alaphalmaza rendezett típusú elemek tetszőleges halmaza. A halmazváltozó elemeinek mindegyike ilyen elem.
Két halmaz típusú adat akkor és csak akkor egyenlő, ha azonos elemekből áll. Ha az egyik halmazváltozó minden eleme egyben eleme a másik halmazváltozónak, akkor azt mondjuk, hogy az első változó részváltozója a másiknak.
A halmaztípus leírása a set kulcsszóból, az azt követő of kulcsszóból és az alaptípus leírásából áll. Az alaptípusként felfogható rendezett típus nem tartalmazhat 256 elemnél többet, és az elemek mindegyikére alkalmazott ord függvény értékének a ]0,255] zárt intervallumhoz kell tartoznia.

Példák
type
DaysOfWeek = set of (Mon,Tue,Wed,Thu,Fri,Sat,Sun);
Chars = set of char;
SmallLetters= set of 'a'..'z';
DayNumbers = set of 1. .31;

• A DaysOfWeek típusú adat értéke a hét napjainak neveiből alkotott halmaz tetszőleges részhalmaza (beleértve az üres halmazt is).
• A Chars típusú adat értéke az ASCII kódkészlet karaktereiből alkotott halmaz tetszőleges részhalmaza.
• A SmaIILetters típusú adat értéke az ASCII kódkészlethez tartozó, kisbetűkből alkotott halmaz tetszőleges részhalmaza.
• A DayNumbers típusú adat értéke az [1,31] zárt intervallumhoz tartozó egész számokból alkotott halmaz tetszőleges részhalmaza.

11.1. Halmazkonstansok
Egy halmazkonstans szögletes zárójelekkel körülvett, azonos (rendezett) típusú konstansok listájából áll. A lista lehet üres, tartalmazhat ismétlődő elemeket, ill. min. . max alakú szerkezeteket, ahol a min és a max azonos típusú konstans. Ekkor a min.. max egyenértékű a min-től a max-ig terjedő összes konstanssal, a határértékeket is beleértve. Ha min> max, akkor üres részhalmazról van szó.
Megjegyzés: a halmazkonstans értéke nem függ az őt alkotó alap típusú konstansok sorrendjétől; többszörös fellépésük nem befolyásolja a halmazkonstans értékét.

Példa

• Helyes halmazkonstansok:
  ['P','a','s','c','a','l']
  [4,9,5,0,8,6]
  [true,false]
  []
  [20 . . 30,50,70 . . 80]
• Hibás halmazkonstans:
  [true,2] - eltérőek az alaptípusok;
  [200..300] -ord(300)> 255
  [4.0,5.0] - az alaptípus nem rendezett típus.

11.2. Kifejezések
A halmazkifejezések a következő alkotóelemekből tevődnek össze: halmazváltozókra, -konstansokra, -szerkezetekre való hivatkozások, valamint az unió, a különbség és a metszet operátorai.
A halmazszerkezetek a halmazkonstansokhoz hasonló alakúak, azzal a különbséggel, hogy a listájukon szereplő elemek nemcsak az alaptípus konstansai, hanem ilyen típusú tetszőleges kifejezések is lehetnek. A halmazunió-operátor jelölésére a + karaktert, a különbségoperátor jelölésére a - (mínusz) karaktert, a metszetoperátor jelölésére pedig a * karaktert használjuk.
A halmazok uniója olyan halmaz, amely mindkét összetevő összes elemét tartalmazza. A halmazok különbsége olyan halmaz, amely a kisebbítendő halmaz azon elemeiből áll, melyek nem elemei a kivonandónak. A halmazok metszete olyan halmaz, amely mindkét tényező közös elemeiből áll. A halmazműveleteken kívül a következő relációkban fordulhatnak elő halmaz típusú adatok:

Példák
A SetVar változódeklaráció érvényességi körén belül (feltételezve, hogy a változó jelenlegi értéke a [Red,Green] konstans által képviselt halinaz típusú adat)
Type
Colors=(Red,Green,Blue);
Paint = set of Colors;
Var
SetVar : Paint;
…
SetVar:=[Red,Green];

igazak a következők kifejezések:
SetVar = [Red..Blue]-[Blue]
SetVar<>[]
SetVar<=[Red..succ(Green)]
SetVar>=[B1ue..Green]
SetVar*[Red]=[Red]
Green in SetVar

11.3. Halmazértékadás
A tömbváltozókhoz és a rekordokhoz hasonlóan megengedett, hogy egy halmaz típusú változó egy utasítással az egész halmaz értékét megkapja, de a halmazváltozó típusának azonosnak kell lennie az értékadó halmaz típusával.

Példa
Var
SetVar : array[2..5, boolean] of set of 20..30;
SetVar[3,false]:=[5 *5 ... pred(29)];

• Az értékadó utasítás jobb oldalán egy halmazszerkezet áll, amely egyenértékű a [25,26,27,28] halmazkonstanssal.

12. File-típusok
A fájltípusok mindegyike összetett típus. A fájl komponensekből áll, melyek azonos típusúak. A fájl komponenseit elemeknek nevezzük. A tömbtípusoktól eltérően egy fájl elemeinek számát nem határozzuk meg a fájldeklarációban, hanem a program futásának eredményétől tesszük függővé (elsősorban attól, hogy a fájlt milyen adatállományhoz rendeljük hozzá).
Hangsúlyozni kell, hogy a fájlnak nevezett objektum csupán elvont logikai modellje annak a fizikai adatállománynak, amely leggyakrabban a programon kívül létezik. A fizikai adatállományok -itt röviden állományok - helyet foglalhatnak a számítógép háttértárában vagy operatív memóriájában, de azonosíthatók a külső berendezések segítségével be- és kivihető adatfolyamokkal is.
A programozás szempontjából nagy egyszerűsítést jelent, hogy különböző állományok ugyanazzal a fájllal dolgozhatók fel, ha hozzárendeltük őket egymáshoz. Így a programozónak nem kell ismernie a konkrét operációs rendszer tulajdonságait, sem a háttértárak adatszervezési és -tárolási megoldásait. Ezért a fájl szintű programozás többnyire a fájl megnyitását, a fájl elemein végrehajtandó műveleteket és a fájl lezárását jelenti.
A fájltípus leírása a file kulcsszóból, az azt követő of kulcsszóból és az elemtípus leírásából áll. A fájlelemek tetszőleges elemi típusúak, ill. összetett típusúak lehetnek (kivéve a fájltípust).

Példák
Type
Measurements = file of real;
Persons = file of
Record
Name : string[20];
Sex : (male,female);
Age : 18..65
end;
Var
Experiment : Measurements;
Population : Persons;
Complexes : file of record
Re,Im : real
end;
Arrays : file of array[2..6,4..8,boolean] of byte;

• A Measurements típus a real típusú adatok sorozatához kapcsolódik.
• a A Persons típus olyan rekordok sorozatát írja le, amelyeknek összetevői rendre: string[20], (male,female) és 18..65.
• Az Experiment változó egy Measurements típusú fájlváltozó.
• A Complexes változó olyan fájlváltozó, amely real típusú adatpárok sorozatához kapcsolódik.
• Az Arrays változó olyan tömbök sorozatát írja le, amelyek típusa array [2..6,4..8,boolean] of byte.

12.1. Alprogramok
A fájlokon végezhető műveletek kizárólag függvényekkel és eljárásokkal valósíthatók meg. E műveletek végrehajtását meg kell előznie a fájl és az adatállomány egymáshoz rendelésének, ha a művelet a fájl elemeire vonatkozik, akkor előzőleg a fájlt meg kell nyitni. A fájlt és az adatállományt az Assign eljárás rendeli egymáshoz; a fájlt a Reset és a Rewrite eljárás nyitja meg. A Reset eljárás használata nem jelenti azt, hogy a fájlt csak olvasásra nyitjuk meg; a Rewrite eljárás sem csak írásra nyitja meg a fájlt. A program befejezése előtt minden fájlt le kell zárni: erre való a Close eljárás. A programfutás befejezése nem jelenti a nyitott fájlok lezárását!
Közvetlenül a megnyitás után a fájl kezdeti pozícióban (az elején) áll. A fájlpozíciót a Seek eljárással változtathatjuk. A fájl aktuális mérete a FileSize függvénnyel, pozíciója pedig a FilePos függvénnyel határozható meg. Ha a fájl közbenső pozícióban van (azaz a kezdeti és a végpozíció között), akkor minden Write eljáráshívás a legközelebbi fájlelemet írja felül. Ez a felülírás nincs hatással a fájl többi elemére, ezért az adott típusú elemekből álló fájlok szekvenciális szervezésű adatállományokat képviselhetnek.

Az Assign eljárás
Hívása: Assign (FileVar,StrExp)
A FileVar egy fájlváltozó neve, a StrExp pedig egy karakterlánc típusú kifejezés. A FileVar névvel azonosított fájl nem lehet nyitva. Az Assign eljárás végrehajtása hozzárendeli a FileVar névvel azonosított fájlt a StrExp kifejezéssel meghatározott adatállományhoz.

Példa
var Results : file of real;
...
Assign(Results,A:TEST,DAT');

• A Results fájlváltozó egy real típusú adatokból álló fájlt képvisel.
• Az Assign eljárás végrehajtása hozzárendeli a Results változóval azonosított fájlt a TEST.DAT nevű adatállományhoz, amely az A: meghajtóban levő hajlékony mágneslemezen található.
• Az Assign eljárás végrehajtása nem nyitja meg a Results változóval azonosított fájlt.

A Reset eljárás
Hívása: Reset ( FileVar)
A FileVar egy fájlváltozó neve. Az eljárás hívása előtt a FileVar névvel azonosított fájlt egy létező adatállományhoz kell hozzárendelni. A Reset eljárás megnyitja a FileVar névvel azonosított fájlt. A megnyitás kezdeti pozícióba (az első elem elé) állítja a fájlt.

Példa
Var
InpFile : file of record
Name : string[30];
Income : real
end;
...
Assign(InpFile,'INCOME.DOC');
Reset(InpFile);

• Az Assign eljárás végrehajtása hozzárendeli az InpFile változóval azonosított fájlt az INCOME.DOC nevű adatállományhoz, amely az aktuális meghajtó aktuális könyvtárában található.
• A Reset eljárás végrehajtása megnyitja az InpFile változóval azonosított fájlt. Ha a fájl nem létezik, hibajelzést kapunk.
• A fájl Reset eljárással való megnyitása nem zárja ki a rajta végezhető későbbi Seek és Write műveleteket.

A Rewrite eljárás
Hívása: Rewrite (FileVar)
A FileVar egy fájlváltozó neve. Az eljárás hívása előtt a FileVar által képviselt fájlt egy adatállományhoz kell hozzárendelni. A Rewrite eljárás megnyitja a FileVar által képviselt fájlt. A megnyitás kezdeti pozícióba (az első elem elé) állítja a fájlt. Ha a Rewrite hívása előtt a fájlhoz hozzárendelt állomány nem létezett, akkor az eljárás végrehajtásakor létrejön. Ha pedig volt már ilyen állomány, akkor törlődik és újra létrejön. Mindkét esetben egy üres adatállomány keletkezik.

Példa
Var
OutFile : file of array[1..20] of byte;
...
Assign(OutFile,'B:TESTS.OUT');
Rewrite(OutFile);

• Az Assign eljárás végrehajtása hozzárendeli az OutFile változóval azonosított fájlt a TESTS.OUT nevű adatállományhoz, amely a B: meghajtóban levő hajlékony mágneslemezen található.
• A Rewrite étjárás végrehajtása megnyitja az OutFile változóval azonosított fájlt. A megnyitás után a fájl üres lesz.
• A fájl Rewrite eljárással való megnyitása nem zárja ki a rajta végezhető későbbi Seek és Read műveleteket.

A Read eljárás
Hívása: Read(FileVar,VarList)
A FileVar egy fájlváltozó neve, a VarList pedig egy változónév vagy változónév-lista. A FileVar névvel azonosított fájlnak nyitottnak kell lennie. A VarL.ist változó(k) csak a fájltípussal azonos típusú(ak) lehet(nek). A változónév-listát tartalmazó Read eljárás egyenértékű a változóneveket tartalmazó Read eljárások sorozatával. Egy változónévvel hívott Read eljárás beolvas egy elemet a fájlból, és ennek értékét a megadott nevű változónak adja át.

Példa
Type
ElmType = record
Re,Im : real
end;
var
InpFile : file of ElmType;
ArrVar : array[boolean,2..4] of ElmType;
Assign(InpFile,'COMPLEX.DAT');
Reset(InpFile);
Read(InpFile,Arr,Var[true,3]);

• Az Assign eljárás végrehajtása hozzárendeli az InpFile változóval azonosított fájlt a COMPLEX.DAT nevű adatállományhoz.
• A Reset eljárás végrehajtása megnyitja az InpFile változóval azonosított fájlt.
• A Read eljárás beolvas egy elemet az InpFile változóval azonosított fájlból, és ennek értékét átadja az ArrVar tömb ArrVar[true,3] elemének.

A Write eljárás
Hívása: Write (FileVar,VarList)
A FileVar egy fájlváltozó neve, a VarList pedig egy változónév vagy változóné-vlista. A FileVar névvel azonosított fájlnak nyitottnak kell lennie. A VarList változó(ak) csak a fájltípussal azonos típusú(ak) lehet(nek). A változónév-listát tartalmazó Write eljárás egyenértékű a változóneveket tartalmazó Write eljárások sorozatával. Egy változónévvel hívott Write eljárás a megadott nevű változó értékét beírja a FileVar változóval azonosított fájlba.

Példa
Type
ElmType = record
Re,Im : real
end;
var
OutFile : file of ElmType;
ArrVar : array[boolean] of ElmType;
Assign(OutFile,'COMPLEX.RES');
Rewrite(OutFile);
Write(OutFile,ArrVar[false]ArrVar[true] );

• Az Assign eljárás végrehajtása hozzárendeli az OutFile változóval azonosított fájlt a COMPLEX.RES nevű adatállományhoz.
• A Rewrite eljárás végrehajtása megnyitja az OutFile változóval azonosított fájlt.
• A Write eljárás beírja az OutFile változóval azonosított fájlba az ArrVar tömb ArrVar[false] és ArrVar[true] elemeinek értékét.
• A fenti Write utasítás helyettesítése a
  Write( OutFile,ArrVar);
  utasítással hibás lenne, mert a tömb neve nem jelenti a tömb elemeinek felsorolását.

A Seek eljárás
Hívása: Seek(FileVar,PostExp)
A FileVar egy fájlváltozó neve, a PosExp pedig egy integer típusú kifejezés. A FileVar névvel azonosított fájlnak nyitottnak kell lennie. A PosExp kifejezés értékének a [0FileSize(FileVar}] zárt intervallumon belül kell lennie. (A FileSize függvény értelmezését 1. később, ugyanebben a szakaszban.) A Seek eljárás a PosExp kifejezés értékének megfelelő sorszámú elem elé állítja a fájlt: Ha a kifejezés értéke 0, akkor a Seek eljárás a fájlt a kezdeti pozícióba állítja, ha ez az érték FileSize(FileVar), akkor pedig a végpozícióba.

Példa
Type
Name = string[5];
var
FileVar : file of Name;
ElmVarl,ElmVar2 : Name;
Len,Pos : integer;
Begin

Assign(FileVar,'FAMILY');
Reset(FileVar);
Len := FileSize(FileVar)-1;
for Pos:= 0 to Len shr 1 do begin

Seek(FileVar,Pos);
Read(FileVar,ElmVar1);
Seek(FileVar,Len-Pos);
Read(FileVar,ElmVar2);
Seek(FileVar,Pos);
Write(File,ElmVar2);
Seek(FileVar,Len-Pos);
Write(FileVar,ElmVar1)

end;
Close(FileVar)

end.

• A program végrehajtása megfordítja a FAMILY adatállomány elemeinek sorrendjét.
• A FileVar névvel azonosított fájlt a Reset eljárással nyitottuk meg, mivel a Rewrite eljárás hívása következtében elveszne a FAMILY adatállomány tartalma.

A Close eljárás
Hívása: Close (FileVar)
A FileVar egy fájlváltozó neve. A FIIeVar névvel azonosított fájlnak nem kötelező nyitva lennie. A Close eljárás lezárja a FileVar névvel azonosított fájlt. Ha az eljárás hívása előtt a fájl nem volt nyitva, akkor állapota nem változik.
Megjegyzés: a programfutás befejezése nem jelenti a Close eljárás(ok) automatikus hívását!

Példa
Var
NewFile : file of boolean;
begin
ssign(NewFile,'EMP'TY');
Rewrite(NewFiIe);
Close(NewFile)
end.

• A program végrehajtása után az aktuális lemezmeghajtóban levő mágneslemezen egy EMPTY nevű, üres állomány keletkezik.
• A későbbiekben ezt az állományt boolean típusú elemekkel tölthetjük fel.

Az Erase eljárás
Hívása: Erase (FileVar)
A FileVar egy fájlváltozó neve. Ajánlott, hogy a FileVar névvel azonosított fájt ne legyen nyitva. Az Erase eljárás törli azt az állományt, amelyet hozzárendeltünk a FileVar névvel azonosított fájlhoz.

Példa
Var
KillFile : file of byte;
begin
Assign(KillFile,'SECRET.DOC');
Erase(KillFile)
end.

• A program végrehajtása az aktuális meghajtóban levő mágneslemezről törli a SECRET.DOC nevű állományt.
• Ez a művelet olyan fájlra vonatkozik, amelyet hozzárendeltünk az adatállományhoz, de nem nyitottunk meg.
• A KillFile változóval azonosított fájl elemeinek típusa közömbös.

A Rename eljárás
Hívása: Rename ( FileVar, StrEpx)
A FileVar egy fájlváltozó neve, a StrExp pedig egy karakterlánc típusú kifejezés. A FileVar névvel azonosított fájl nem lehet nyitva. A Rename eljárás átnevezi azt az állományt, amelyet hozzárendeltünk a FileVar névvel azonosított fájlhoz. Az állomány nevét a StrExp karakterlánc-kifejezés határozza meg. Az új név nem tartalmazhatja a lemezmeghajtó kijelölését, és ilyen nevű állomány nem létezhet.

Példa
Var
RenFile : file of byte
begin
Assign(RenFile,'SECRET.DOC');
Rename(RenFile,'SECRET.BAK')
end.

• A program a SECRET.DOC állomány nevét SECRET.BAK-ra változtatja.
• A RenFile változóval azonosított fájl elemeinek típusa közömbös.

Az Eof függvény
Hívása: Eof(FileVar)
A FileVar egy fájlváltozó neve. A FileVar névvel azonosított fájlnak nyitottnak kell lennie. Az Eof függvény értéke true, ha a FileVar névvel azonosított fájl végpozícióban van, egyébként false.

A FileSize függvény
Hívása: FileSize (FileVar)
A FileVar egy fájlváltozó neve. A FileVar névvel azonosított fájlnak nyitottnak kell lennie. A FileSize függvény értéke integer típusú adat, amely a FileVar változóval azonosított fájl pozícióját adja meg. A kezdeti fájlpozíció sorszáma 0, a végpozícióé pedig FileSize (FileVar).

12.2. Szövegfájlok
A többi fájltípustól eltérően a szövegfájlok nem azonos típusú elemekből, hanem karakterekből összetett sorokból állnak. A szövegfájl minden sora CR/LF (carriage return / line feed, "kocsi vissza" / soremelés) karakterpárral zárul. A fájl utolsó sorát egy Ctrl-Z karakter követi. Mivel a fájl sorai különböző hosszúságúak lehetnek, feldolgozni csak szekvenciálisan tudjuk; a fájl csak olvasásra (Reset), ill. írásra (Rewrite) nyitható meg. A szövegfájl-típust az előre definiált text azonosítóval írhatjuk le.

Példa
Type
TextType = text;
var
OutFile : TextType;
InpFile : text;

• A TextType típusú adatokat karakterekből álló sorok alkotják; a sorok CR/LF karakterpárral zárulnak.
• Az OutFile és az InpFile fájlváltozó szövegfájlokat azonosít.

A Turbo Pascal nyelvben külső berendezéseken - konzolon, terminálon, nyomtatón és modemen - keresztül szövegfájlokkal lehet adatokat átvinni. Ezek a szövegfájlok tehát az e berendezéseken át elérhető fizikai állományok modelljei. A külső berendezéseket három betűből és egy kettőspontból álló szimbolikus névvel (logikai eszköznévvel) jelöljük.

CON: konzol
A konzol beviteli, ill. kiviteli berendezés, amelynek beviteli eleme a billentyűzet, kiviteli eleme pedig a képernyő. A konzolról bevitt adat pufferelt, azaz teljes sorok formájában olvashatjuk be. Mivel minden sor CR ("kocsi vissza") karakterrel végződik, bevihetünk a konzolról egy karaktersorozatot, s mielőtt lezárnánk CR karakterrel, átszerkeszthetjük. A következő karakterekkel szerkeszthetünk:

• Ctrl-H, Backspace:
  Törli a kurzor bal oldalán álló karaktert, és a kurzor egy pozícióval balra ugrik.
• Ctrl-X:
  Törli a kurzor bal oldalán álló összes karaktert, és a kurzor a sor első pozíciójára ugrik.
• Ctrl-D:
  Bemásolja a kurzor pozíciójába az előző sor megfelelő karaktereit, és a kurzor egy pozícióval jobbra ugrik.
• Ctrl-R:
  A kurzor pozíciójától kezdve bemásolja az előző sor megfelelő karaktereit, és a kurzor jobbra ugrik, az utolsó átmásolt karakter mögé.
• CR, Ctrl-M:
  Befejezi a sorbeírást, és a beviteli pufferbe elhelyezi a CR/LF karakterpárt.
• Ctrl-Z:
  Befejezi a sorbeírást, és a beviteli pufferbe elhelyezi a Ctrl-Z karaktert.

Megjegyzés: a konzol beviteli pufferének méretét az előre definiált BufLen változó határozza meg. E változó max. és alapértelmezés szerinti (default) értéke 127. Ha a BufLen változónak értéket adunk, akkor az csak a legközelebbi beviteli utasításig lesz érvényben; a bevitel után a BufLen újból a 127-es értéket veszi fel.

TRM: terminál
A terminál beviteli, ill. kiviteli berendezés, amelynek beviteli eleme a billentyűzet, kiviteli eleme pedig a képernyő. A konzoltól eltérően az adatbevitel nem pufferelt, ami azt jelenti, hogy minden bevitt karaktert azonnal feldolgoz, és ki is ír a képernyőre. A vezérlőkarakterek közül ez csak a CR karakterre vonatkozik, amely CR/LF karakterpórként íródik ki.

KBD: billentyűzet
A billentyűzet beviteli berendezés. A bevitt karakterek a konzol beviteli eleméből származnak, nem pufferoltak, és nem íródnak ki a képernyőre.

LST: nyomtató
A nyomtató kiviteli berendezés. A kivitt karaktereket a rendszer nem pufferoja, ami azonban megoldható a nyomtatóban. A szövegfájlt az Assign eljárással rendelhetjük hozzá egy logikai eszközhöz. Hívásakor meg kell adni a fájlváltozó nevét, és a logikai eszköz nevét meghatározó karakterlánc-kifejezést. A fájl-adatállomány jellegű hozzárendeléstől eltérően a szövegfájl hozzárendelése egy logikai eszközhöz automatikusan meg is nyitja a szövegfájlt. Ekkor felesleges a Reset és a Rewrite eljárás használata; végrehajtásuk - a Close eljáráshoz hasonlóan - nem jár semmilyen következménnyel. Hibás azonban pl. az Erase vagy a Rename eljárás használata, mivel ezek csak a mágneslemezes háttértárban található állományokon értelmezhetők.

Példa
Var
Console : text;
...
Assign(Console,'CON:');

• Az Assign eljárás végrehajtása hozzárendeli a Console fájlváltozóval azonosított szövegfájlt a CON: logikai eszközhöz, azaz a konzolhoz, ugyanakkor meg is nyitja a fájlt.
• Mivel egy logikai eszközhöz hozzárendelt fájl lezárása nem jár következménnyel, a példában bemutatott szövegfájlt csak egy újabb Assign eljárással - pl. Assign (Console,'KBD:') - lehet lezárni.

A logikai eszközhöz hozzárendelt szövegfájlok esetén - az egyszerűsítésre törekedve - a Turbo Pascal nyelvben több előre definiált fájlváltozót vezettek be, amelyek szövegfájlokat azonosítanak.
Szövegfájlok és logikái eszközök egymáshoz rendelése:

Mint a táblázatból kiderül, a konkrét logikai eszközök hozzákapcsolódnak az előre definiált fájlváltozók nevéhez. E szabály alól kivétel az Input és az Output fájlváltozó: mindegyikük akár a CON:, akár a TRM: logikai eszközhöz hozzárendelt fájlt azonosíthatja.
A CON: és a TRM: közötti választást a fordítóprogram {$B+} és {$B-} direktívái befolyásolják. Alapértelmezés szerint a {$B+} van érvényben; ekkor az Input és Output fájlváltozóval azonosított fájlok a CON: logikai eszközhöz kapcsolódnak. A {$B-} direktíva viszont a TRM: eszközt választja a CON: helyett.
A felsorolt fájlváltozókkal (Input, Output, Con, Trm, Kbd és Lst) azonosított szövegfájlok mindig nyitottak, és a rajtuk végezhető műveletek a konkrét logikai eszközökre vonatkoznak (CON:, TRM:, KBD: és LST:).

Példa
Begin
Writeln(Con,'-Hello world-')
end.

• A Con előre definiált fájlváltozó a konzolhoz hozzárendelt fájlt jelent.
• A program kiírja a konzolra a "-Hello World-" feliratot.

12.3. Szövegfájlokon értelmezett műveletek
A szövegfájlokat karakterekből álló sorok alkotják. A szövegfájl minden sora CR/LF karakterpárral zárul, a fájl utolsó karaktere pedig Ctrl-Z. Ez a karakter a fájl lezárásakor kerül az írásra vagy bővítésre megnyitott fájlba.
A szövegfájlok adatállományokhoz vagy logikai eszközökhöz rendelhetők hozzá. Az első esetben a fájlban tárolt adatok feldolgozását meg kell előznie az Assign és a Reset vagy a Rewrite eljárás hívásának. A feldolgozás végét a Close eljárás jelenti. A második esetben (vagyis fájl és eszköz társításakor) használhatjuk az előre definiált fájlváltozót. Ekkor nem megengedett az ilyen változóra vonatkozó Assign, Reset, Rewrite és Close eljárás hívása. Jó megoldás az is, hogy az eszközt egy szimbolikus nevet viselő adatállománynak tekintjük, és az Assign eljárással társítjuk a szövegfájllal (utána már kezelhetjük).

Az Assign eljárás
Hívása: Assign (TextVar,StrExp)
A TextVar egy text típusú fájlváltozó neve, a StrExp pedig karakterlánc típusú kifejezés. A TextVar névvel azonosított fájl nem lehet nyitva. A TextVar nem lehet egy előre definiált fájlváltozó. Az Assign eljárás végrehajtása hozzárendeli a TextVar névvel azonosított fájlt a StrExp kifejezéssel meghatározott adatállományhoz vagy logikai eszközhöz.

Példa
var
Device : text;
...
Assign(Device,'CON:');

• A Device fájlváltozó egy szövegfájlt jelöl.
• Az Assign eljárás végrehajtása hozzárendeli a Device változóval azonosított fájlt a konzolhoz.
• Az Assign eljárás végrehajtása megnyitja a Device változóval azonosított fájlt.

A Reset eljárás
Hívása: Reset (TextVar)
A TextVar egy text típusú fájlváltozó neve. Az eljárás hívása előtt a TextVar névvel azonosított fájlt egy létező adatállományhoz vagy logikai eszközhöz hozzá kell rendelni. A Reset eljárás megnyitja a TextVar névvel azonosított fájlt. Ha ez a fájl egy logikai eszközhöz kapcsolódik, akkor már megnyitottnak tekinthető, és a Reset eljárás hívása nem jár következménnyel.

Példa
var
InpFile : text;
Assign(InpFile,'OLDBOOK');
...
Reset(InpFile);

• Az Assign eljárás végrehajtása hozzárendeli az InpFile változóval azonosított fájlt az OLDBOOK nevű adatállományhoz.
• A Reset eljárás végrehajtása olvasásra nyitja meg az InpFile változóval azonosított szövegfájlt.

A Rewrite eljárás
Hívása: Rewrite (TextVar)
A TextVar egy text típusú fájlváltozó neve. Az eljárás hívása előtt a TextVar által képviselt fájlt egy adatállományhoz vagy egy logikai eszközhöz kell hozzárendelni. A Rewrite eljárás megnyitja a TextVar által képviselt fájlt. Ha ez a fájl egy logikai eszközhöz kapcsolódik, akkor már megnyitottnak tekinthető, és a Rewrite eljárás hívása nem jár következménnyel. Ha a Rewrite hívása előtt a fájlhoz hozzárendelt állomány nem létezett, akkor az eljárás végrehajtásakor létrejön. Ha pedig volt már ilyen állomány, akkor törlődik és újra létrejön. Mindkét esetben egy üres adatállomány keletkezik.

Példa
var
OutFile : text;
...
Assign(OutFile,'NEWBOOK');
Rewrite(OutFile);

• Az Assign eljárás végrehajtása hozzárendeli az OutFile változóval azonosított szövegfájlt a NEWBOOK nevű adatállományhoz.
• A Rewrite eljárás végrehajtása írásra nyitja meg az OutFile változóval azonosított fájlt. A megnyitás után ez a fájl üres lesz.

A Read eljárás
Hívása: Read (TextVar,VarList)
A TextVar egy text típusú fájlváltozó neve, a VarList pedig egy változónév, ill. char, síring, integer vagy real típusú változónevek listája. Ha a TextVar értéke Input, akkor a hívás Read(VarList) alakra egyszerűsíthető. Ha a hívás explicit vagy "rejtett" Input paramétert tartalmaz, és a {$B+} direktíva van érvényben, akkor a TextVar nevet a fordítóprogram Con névnek tekinti; ha a {$B-} érvényes, akkor pedig Trm névnek. A TextVar névvel azonosított fájlnak mindig nyitottnak kell lennie. A Read eljárás a TextVar változóval azonosított fájlból karakterláncot olvas be, melyet - megállapodás szerinti - adat(ok)nak értelmez; értékét a VarList-ben szereplő változó(k)nak adja át.
Megjegyzés: ha a bevitel a CON: logikai eszközről megy végbe, akkor a Read mindenkori hívása egy új sor beolvasását jelenti, még akkor is, ha a konzol pufferében maradt(ak) még be nem olvasott karakter(ek). Ekkor a pufferben található karakterek csak a CR karakteres sorlezárás után értelmezhetők; az esetleg korábban bevitt Ctrl-Z karakter figyelmen kívül marad. Ez a karakter egyébként mindig a puffer végére kerül, de csak a CR bevitele után.
A TextVar változóval azonosított fájl karaktereinek értelmezése függ a VarList-beli változó(k) típusától:

1. A char típusú változók
   A rendszer beolvas egy karaktert, és átadja a változónak.
2. A string típusú változók
   A rendszer beolvassa a lehetséges leghosszabb karakterláncot, és átadja a változónak. A bevitt karakterek száma nem lépheti túl a karakterlánc-változó max. hosszát, és nem lehet több az aktuális sor karakterszámánál.
3. Az integer, ill. a real típusú változók
   A rendszer beolvas egy egész, ill. valós számot ábrázoló karakterláncot, amely után a következő karakterek valamelyike következik: szóköz, tabulátor, CR vagy Ctrl-Z. A beolvasandó számot megelőző szóközök, tabulátorok, Cr és LF karakterek figyelmen kívül maradnak. A soron következő VarList beli változó a maradó karakterekkel ábrázolt következő egész, ill. valós számot kapja értékül stb. Ha a beolvasott karakterlánc a leírástól eltérő alakú, akkor beviteli vagy kiviteli hiba keletkezik.

Példa
Var
IntVar : integer;
Fixvar : real;
TextVar : text;
Ter1,Ter2 : char;
Str : string[8];
begin
Assign(TextVar,'ONELINE.DAT');
Reset(TextVar);
Read(TextVar,IntVar,Terl,FixVar,Ter2,Str);
end.

• Tegyük fel, hogy az ONELINE.DAT állomány első sora a következő alakú:
  12-13.8 Izabela
• Ekkor az IntVar változó új értéke 12, a Fixvar változóé -13.8, a Str változóé pedig 'Izabela' lesz.
• A Ter1 és a Ter2 változó egy szóközt kap értékül. Ez azt jelenti, hogy a számot határoló karaktert a rendszer kétszer értelmezi: a számot ábrázoló karakterlánc utolsó (záró) karaktereként, ill. a szám után következő karakterlánc első karaktereként is.

Ha a Read eljárás végrehajtásakor a fájl végpozícióba kerül, és a VarList változói közül maradt még olyan, amely nem kapott értéket, akkor minden char típusú változó Ctrt-Z karaktert kap értékként, a string típusú változó üres karakterláncot, az integer és a real típusú változók pedig nem kapnak új értéket.
Ha a fájlt a konzolhoz rendeljük hozzá, akkor minden beolvasott sor végén Ctrl-Z karakter lesz. Ennek az a hatása, mintha a fájl minden sor végén végpozícióba kerülne.

Példa
Var
IntVar : integer;
StrVar : string[3];
ChrVar : char;
begin
IntVar:=-2;
StrVar :='jan';
ChrVar :='b';
Read(IntVar,StrVar,ChrVar);
...
end.

• Read eljárás hívását a rendszer a következő hívásként értelmezi: Read (Input,IntVar,StrVar,ChrVar);
• Mivel ez a hívás az alapértelmezés szerinti {$B+} direktíva hatáskörében van, egyenértékű a
  Read (Con,IntVar, StrVar, ChrVar);
  hívással.
• Ha a Read eljárás végrehajtásakor a konzolról egyetlen CR karakter érkezik, akkor ezzel befejeződik az utasítás végrehajtása. E pillanatban az IntVar változó értéke -2, a StrVar változóé ", a ChrVar változóé pedig #26 (Ctrl-Z) lesz.

A Readln eljárás
Hívása:
Readln (TextVar)
Readln (TextVar, VarList)
A TextVar egy text típusú fájlváltozó neve, a VarList pedig egy változónév, ill. char, string, integer vagy real típusú változónevek listája. Ha a TextVar értéke Input, akkor a hívás egyszerűsíthető: az első esetben Readln, a másodikban Readln(VarList) alakra. A Readln(TextVar) típusú hívás karaktereket olvas a fájlból, CR/LF-ig (bezárólag); a beolvasott karakterláncot figyelmen kívül hagyja. Ha a fájl egy logikai eszközhöz kapcsolódik, akkor csak CR-ig (bezárólag) olvassa be a karaktereket, és a beolvasott karakterláncot figyelmen kívül hagyja. Ha a TextVar konzolt jelent, akkor a képernyőre CR/LF-et ír ki. A
Readln (TextVar,VarList)
hívás egyenértékű a
Read (TextVar,VarList); Readln(TextVar)
alakkal, ezért nem igényel további magyarázatot.

Példa
var Count : integer;
Source : text;
Line : string[128];
begin
Assign(Source,'VOLUME.DAT');
Reset(Source);
Count :=0;
while not Eof(Source) do begin
Readln(Source,Line);
Count:= Count+l
end;
Writeln(Count)
end.

• A program kiírja a VOLUME.DAT adatállomány sorainak számát.

A Write eljárás
Hívása: Write (TextVar,ExpList)
A TextVar egy text típusú fájlváltozó neve, az ExpList pedig char, string, integer, real vagy boolean típusú változó neve (vagy ilyen nevek listája). Közvetlenül a felsorolt kifejezések után következhet a :m alakú minősítő tag; real típusú kifejezés után megengedett még a :m:n alakú minősítő is, ahol az m és az a integer típusú kifejezés. Ha a TextVar értéke Output, akkor a hívás Write(ExpList) alakra egyszerűsíthető. Ha a hívás explicit vagy "rejtett" Output paramétert tartalmaz, akkor a TextVar nevet a fordítóprogram Con (vagy a megfelelő programkörnyezetben ezzel egyenértékű Trm) névnek tekinti. A TextVar névvel azonosított fájlnak mindig nyitottnak kell lennie. A Write eljárás a TextVar változóval azonosított fájlba karakterláncot ír be, amely az ExpList-ben szereplő kifejezések értékét képviselő adatokat ábrázolja.
Az említett karakterlánc alakjának értelmezése az ExpList-beli változók) típusától és az m, a minősítők értékétől függ:

1. A char típusú kifejezések
   A rendszer kiviszi a kifejezés által képviselt karaktert. Ha van m minősítő, és m>1, akkor a karaktert m-1 szóköz előzi meg.
2. A string típusú kifejezések
   A rendszer kiviszi a kifejezés által képviselt karakterláncot. Ha van m minősítő, és m nagyobb a karakterlánc I hosszánál, akkor a karakterláncot m-I szóköz előzi meg.
3. Az integer típusú kifejezések
   A rendszer kiviszi a kifejezés értékét ábrázoló legrövidebb karakterláncot. Ha van m minősítő, és m nagyobb a karakterlánc I hosszánál, akkor a karakterláncot m-l szóköz előzi meg.
4. 4. A real típusú kifejezések
   A rendszer kiviszi a kifejezés valós értékét ábrázoló bsd.ddddddddddEsdd alakú karakterláncot, amelyben a b szóközt jelent; az első s a szám előjelét ábrázolja, mégpedig szóközként (nem negatív érték esetén) vagy - (mínusz) karakterként (negatív érték esetén). Minden d egy decimális számjegyet jelent; a második s pedig egy + vagy - (mínusz) karaktert. Ha van m minősítő, és m > 18, akkor a karakterláncot m-18 szóköz előzi meg. Ha m=18, akkor a 4. pont elején megadott minta szerint keletkezik a karakterlánc. Ha m<18, akkor pontosan m karaktert visz ki a rendszer, mégpedig úgy, hogy először a kezdő szóközöket, utána pedig a mantissza utolsó számjegyeit hagyja el, kerekítve. Ha az m értéke 2-nél kevesebb számjegyet hagyna a mantisszából, akkor a rendszer csak a harmadik és az utána következő számjegyeket vágja le, kerekítve. Ha a minősítő tag :m:n alakú, akkor a rendszer olyan valós számformátumot képez, amely exponens nélküli, a darab tizedesjegyű, jobbra igazított, m hosszúságú karakterlánc. Ha a szám nem ábrázolható ilyen formában, akkor az m értéke automatikusan annyival nő, hogy a számot ábrázolni lehessen. Ha n=0, akkor a rendszer a számot tizedespont és tizedesrész nélkül viszi ki; a [0,24] zárt intervallumon kívülre eső a értékek esetén a : m:n minősítőt a rendszer - az előzőekben leírt - : m tagként értelmezi.
5. A boolean típusú kifejezések
   A rendszer kiviszi a kifejezés értékét képviselő TRUE vagy FALSE karakterláncot. Ha van m minősítő, és m nagyobb a képzett karakterlánc I hosszánál, akkor a karakterláncot m-I szóköz előzi meg.
   Példák (A b szimbólum szóközt jelent.)

   Kifejezés	Kivitt karakterlánc
   'j'	j
   'j':2	bj
   'jan'	jan
   'jan':4	bjan
   -44	-44
   44:5	bb44
   23.5	bb2.3500000000E+01
   23.456789 :10	2.3457E+01
   23.456789 : 6	2.3E+01
   23.456789 : 6 : 2	b23.46
   -23.456789 : 6 : 0	bbb-23
   23.456789 : 6 : -2	2.3E+01

• Láthatjuk, hogy az első elhagyott számjegy alapján lehet kerekíteni

A Writeln eljárás
Hívása:
Writeln (TextVar)
Writeln (TextVar,ExpList)
A TextVar egy text típusú fájlváltozó neve, az ExpList pedig char, string, integer, real vagy boolean típusú változó neve (vagy ilyen nevek listája). Közvetlenül a felsorolt kifejezések után következhet a :m alakú minősítő tag; egy real típusú kifejezés után megengedett még a :m :n alakú minősítő is, ahol az m és az n integer típusú kifejezés. Ha a TextVar értéke Output, akkor a hívás egyszerűsíthető: az első esetben Writeln, a másodikban Writeln(ExpList) alakra.
A Writeln(TextVar) típusú hívás a TextVar változóval azonosított fájlba CR/LF karakterpárt visz ki. A
Writeln(TextVar, ExpList)
hívás egyenértékű a
Write(TextVar,ExpList); Writeln(TextVar)
alakkal, ezért nem igényel további magyarázatot.

Példa
Begin
Writeln(false);
Writeln;
Writeln(true)
end.

• A program három sort ír ki a konzolra.
• A második kivitt sor üres.
• Összesen 15 kivitt karakter van: a FALSE és a TRUE felirat, valamint három CR/LF karakterpár.

A Close eljárás
Hívása: Close (TextVar)
A TextVar egy text típusú fájlváltozó neve. A TextVar nem (ehet előre definiált fájlváltozó. A Close eljárás lezárja a TextVar névvel azonosított fájlt.

Példa
Var
Output : text;
begin
Assign(Output,'JB.DOC');
Rewrite(Output);
Writeln(Output,'jasio');
Close(Output)
end.

• A nyílt deklaráció miatt az Output nem egy előre definiált fájlváltozó neve, ezért az Assign eljárás hívása helyes és szükség is van rá.
• A program összesen nyolc karaktert tartalmazó állományt hoz létre.
• A Close eljárás hívása kivisz egy Ctrl-Z karaktert és lezárja a JB.DOC állományt, amely a következő karakterláncot tartalmazza: jasio CR LF Ctrl-Z.

Az Eof függvény
Hívása: Eof (TextVar)
A TextVaregy text típusú fájlváltozó neve. Ha a TextVar értéke Input, akkor a hívás Eof alakúra egyszerűsíthető. Az Eof függvény adatállományhoz és logikai eszközhöz hozzárendelt fájlra is alkalmazható. A függvény mindkét esetben boolean típusú, és false vagy true értéket vehet fel.
Ha a fájl egy állományhoz kapcsolódik, és a Ctrl-Z karakter előtt vagy a végpozícióban állt, akkor az Eof függvény értéke true, egyébként false.
Ha a fájl egy logikai eszközhöz kapcsolódik, és az utolsó értelmezett karakter Ctrl-Z volt, akkor az Eof függvény értéke true, egyébként false.

Az Eoln függvény
Hívása: Eoln (TextVar)
A TextVar egy text típusú fájlváltozó neve. Ha a TextVar értéke Input, akkor a hívás Eoln alakúra egyszerűsíthető. Az Eoln függvény adatállományhoz és logikai eszközhöz hozzárendelt fájlra is alkalmazható. A függvény mindkét esetben boolean típusú, és false vagy true értéket vehet fel.
Ha a fájl egy állományhoz kapcsolódik, és a CR karakter előtt áll, vagy az Eol függvény értéke szintén true lenne, akkor az Eoln függvény értéke true, egyébként false.
Ha a fájl egy logikai eszközhöz kapcsolódik és az utolsó értelmezett karakter CR volt, vagy az Eof függvény értéke szintén true lenne, akkor az Eoln függvény értéke true, egyébként false.

Példa
var ChrVar : char;
TxtVar : text;
begin
Assign(TxtVar,' STRANGE. DOC' );
Reset(TxtVar);
while not Eof(TxtVar) do begin
Writeln(Eoln(TxtVar));
Read(TxtVar,ChrVar)
end
end.

• Feltételezzük, hogy a STRANGE.DOC állomány egyetlen üres sorból (azaz CR, LF, Ctrl-Z karakterekből) áll. Ekkor a program
  TRUE
  FALSE
  feliratot ír ki, mert az LF karakter előtti pozícióban az Eoln függvény false értékű.

• A program kiírja a TEXTDOC nevű állomány karaktereinek számát; a sorzáró szóközöket, tabulátorokat, a CR, LF és Ctrl-Z karaktereket nem veszi figyelembe.

• A program a konzol billentyűzetéről beolvassa egy tetszőleges mágneslemezes állomány nevét, s utána törli ezt az állományt.
• Az állomány elemtípusa közömbös.

Az elemtípus nélküli fájlokon végrehajtható beviteli, ill. kiviteli műveleteket a BIockRead és a BIockWrite eljárás valósítja meg; ezek helyettesítik a megfelelő elemtípusos eljárásokat. Más műveletek (Assign, Reset, Rewrite, Close, Seek és Eof) értelmezése azonos az elemtípusos fájlokéval.

A BIockRead eljárás
Hívása:
BIockRead (FileVar,Buffer,Count,Reply)
BIockRead (FileVar,Buffer,Count)
A FileVar egy elemtípus nélküli fájlváltozó neve, a Buffer tetszőleges változónév, a Count integer típusú kifejezés, a Reply pedig integer típusú változó neve. A BIockRead eljárás a FileVar változóval azonosított fájlból Count számú, 128 bájt méretű objektumot olvas be, a Buffer változó által lefoglalt memóriaterületre. Ha a hívás tartalmazza a Reply paramétert, akkor a Reply változó új értéke a ténylegesen beolvasott objektumok számát adja meg. Ha ez a szám Count nál kisebb, akkor a fájl a végpozícióban van.

A BIockWrite eljárás
Hívása:
BIockWrite (FileVar,Buffer,Count,Reply)
BIockWrite (FileVar,Butfer,Count)
A FileVar egy elemtípus nélküli fájlváltozó neve, a Buffer tetszőleges változónév, a Count integer típusú kifejezés, a Reply pedig egy integer típusú változó neve. A BIockWrite eljárás a FileVar változóval azonosított fájlba Count számú, 128 bájt méretű objektumot ír be, a Buffer változó által lefoglalt memóriaterületről. Ha a hívás tartalmazza a Reply paramétert, akkor a Reply változó új értéke a ténylegesen kivitt objektumok számát adja meg. Ha ez a szám Count-nál kisebb, akkor a kivitel sikertelen volt.

Példa
program Copy;
var
Src,Trg : file;
Buffer : array [0..255, boolean] of byte;
Source, Target : string[40];
Reply : integer;
begin
Write('Source :-');
Readln(Source);
Write('Target :-');
Readln(Target);
Assign(Src,Source);
Assign(Trg,Target);
Reset(Src);
Rewrite(Trg);
repeat
BlockRead(Src,Buffer,4,Reply);
B1ockWrite(Trg,Buffer,Reply)
until Reply<4;
Close(Src);
Close(Trg)
end.

• A program tetszőleges elemtípusú adatállományt másol.

12.5. Beviteli és kiviteli műveletek ellenőrzése
A beviteli és kiviteli műveletek ellenőrzése a program fordításakor kérhető. Az alapértelmezés szerinti {$I+} direktíva érvényességi körén belül a rendszer minden beviteli és kiviteli műveletet ellenőriz. Hiba esetén a program leáll, és hibaüzenet íródik ki a konzolra. A {$I-} direktíva hatáskörében a hibaállapot nem állítja le a program futását, csak felfüggeszti a további beviteli, ill. kiviteli műveleteket. Ez az állapot a beépített IOresult függvény hívásáig áll fenn. A függvény integer típusú értéke megadja a hiba jellegét. Ha ez az érték 0, akkor az eddigi beviteli, ill. kiviteli műveletek hibátlanul végződtek; ha a függvény 0-tól különböző értékkel tér vissza, akkor ez az érték - a Függelékben felsoroltak szerint - a hiba kódját jelenti.

Példa
program Delete;
var
FileVar : file;
FileName : string [40];
Flag : Bodean;
Begin
Write('FileName :-');
Readln(FileName);
Assign(FileVar,FileName);
{$I-} Erase(FileVar); {$I+}
if not (IOresult = 0) then
Writelnt('File'+FileName+' did not exist')
end.

• A program a konzolról beolvassa egy állomány nevét, s utána törli ezt az állományt.
• Ha egy nem létező állomány nevét adtuk meg, akkor erről hibaüzenetet kapunk.
• Ha egy programból kihagynánk a direktívákat, és a törlendő állomány nem létezik, akkor a program az Erase műveletnél "rendszerbeli hiba" üzenettel leállna.

13. Mutatótípusok
A mutatótípusok mindegyike elemi típus. A mutató típusú adat értéke a mutató (pointer). A mutatótípus leírása a ^ karakterből és az azt követő típusnévből áll. E típusnevet nem kötelező előbb definiálni; ez az egyetlen kivétel azon szabály alól, miszerint csak az előzőleg definiált objektumokra hivatkozhatunk.

Példa
Type
EmployeePtrs = ^EmployeeData;
EmployeeData = record
Name : string [30];
Salary : real
end;
var
EmployeeRef : EmployeePtr;
IntRef: ^integer;

• Az EmployeePtr típus az EmployeeData típusú adatokra mutat.
• Az EmployeeRef egy mutató típusú változó neve. Ez a változó EmployeeData típusú változókra mutató adatokat kaphat értékül.
• Az IntRef szintén egy mutató típusú változó neve. Ez a változó integer típusú változókra mutató adatokat kaphat értékül.

A mutatótípusokon és -változókon kívül van egy "üres" mutató is a Turbo Pascal-ban, melyet a nil kulcsszó képvisel. E mutató típusa egyenértékű bármilyen más mutatótípussal. A mutató típusú változók neveit és az üres mutatót az = és a <> (nem egyenlő) relációkban használhatjuk. Az értékadó utasításban kötelező a bal és a jobb oldal típusazonossága. Ez csak akkor teljesül, ha az értékadó szimbólum két oldalán álló nevek azonos típusú változókat képviselnek.

Példa
Type
Days = (Mon,Tue,Wed,Thu,Fri,Sat;Sun);
Week = Mon . . Sun;
Var
Day1: ^Days;
Day2,Day3: ^Week;

• A példában bemutatott definíciók és deklarációk érvényességi körén belül helyesek pl. a
  Day1 :=nil;
  Day2 := Day3
  értékadások, de hibás a
  Day2:=Day1
  utasítás, mert a Day2 és a Day1 változó különböző típusú.

A mutató típusú változók felhasználhatók pl. az operatív tár dinamikus szervezésében (helyfoglalásban). Ehhez nyújtanak segítséget a tárfoglaló és -felszabadító eljárások.

A New eljárás
Hívása: New (PtrVar)
A PtrVar egy mutató típusú változó neve. A New eljárás végrehajtása következtében olyan típusú változó jön létre, mint amilyenre a PtrVar mutat. A művelet elvégzése után a PtrVar éppen a létrehozott változóra fog mutatni. Az új változó a halom-nak (heap) nevezett tárterületen foglal helyet, és ugyanúgy kezelhető, mint tetszőleges más - azonos típusú - változó.

Példa
Type
Matrix = array[boolean] of array[boolean] of real;
var
MatrixPtr :^Matrix;
begin
New(MatrixPtr);
MatrixPtr^[true] [true] :=23.5;
end.

• A New eljárás a halom területén létrehoz egy Matrix típusú változót; a MatrixPtr mutató típusú változó éppen erre az új változóra fog mutatni.
• Az értékadáskor a MatrixPtr^ tömb egyik sarokeleme a 23.5 értéket kapja.
• Jegyezzük meg, hogy a MatrixPtr mutató típusú változó (rövidebben: mutató) a MatrixPtr^ pedig azon objektum neve, amelyre a MatrixPtr mutat.

A Dispose eljárás
Hívása: Dispose (PtrVar)
A PtrVar egy mutató típusú változó neve. A Dispose eljárás végrehajtása következtében megszűnik az a változó, amelyre a PtrVar mutat. A megszüntetendő változót előzőleg a New eljárással kell létrehozni. A változó által eddig lefoglalt tárterület visszakerül a halomba, és más változók létrehozására újra felhasználható.

A Mark eljárás
Hívása: Mark (PtrVar)
A PtrVar egy tetszőleges típusra mutató változó neve. A Mark eljárás végrehajtása következtében a PtrVar változó új értéke a halom pillanatnyi teteje lesz.

A Release eljárás
Hívása: Release (PtrVar)
A PtrVar egy tetszőleges típusra mutató változó neve, amely a Mark eljárással kapott értéket. A Release eljárás végrehajtása következtében megszűnik az a változó, amelyre a PtrVar mutat, és a halmon utána következő összes változó is.
A New-Dispose és a Mark-Release eljárás két különböző halom-szervezési módszert ad a programozónak; egy programban lehetőleg csak az egyiket használjuk! A két módszer közötti lényeges különbséget a következő ábra mutatja, ahol a Ptr változó a var3-ra mutat.

A GetMem eljárás
Hívása: GetMem (PtrVar,IntExp)
A PtrVar egy mutató típusú változó neve, az IntExp pedig integer típusú kifejezés. A GetMem eljárás lefoglalja a halmon az IntExp értékkel meghatározott (bájtban értendő) tárterületet; a PtrVar mutató a lefoglalt területre fog mutatni.

A FreeMem eljárás
Hívása: FreeMem (PtrVar,IntExp)
A PtrVar egy mutató típusú változó neve, az IntExp pedig integer típusú kifejezés. A FreeMem eljárás visszaadja a halomnak a PtrVar mutatóval megcímzett IntExp méretű (bájtban értendő) tárterületet. A FreeMem eljárással visszaadott tárterületnek pontosan akkorának kell lennie, mint a GetMem eljárással lefoglaltnak.

A MaxAvail függvény
Hívása: MaxAvail
A MaxAvail függvény értéke egy integer típusú adat, amely megadja a halmon hozzáférhető legnagyobb összefüggő tárterület méretét (a 8 bites mikroszámítógépekét bájtban, az IBM PC méretét pedig paragrafusban, ahol 1 paragrafus = 16 bájt). Ha az eredmény negatív, akkor a valódi méretet úgy kapjuk meg, hogy az eredményhez a 65 536 valós számot adjuk hozzá.

14. Kezdeti értékadás
A Turbo Pascal nyelv lehetővé teszi, hogy a változóknak kezdeti értéket adhassunk. Ha a program végrehajtásakor ezek a változók megőrzik kezdeti értéküket, akkor konstansoknak tekinthetők. Ha viszont a program futtatásakor más, a kezdeti értéküktől eltérő értéket is kapnak, akkor a program ismételt futtatásakor (ha az az operatív tárban marad) ezek a változók az előző futás befejezése utáni értékkel indulnak. Mivel egy ilyen program futtatásának ismételhetősége elvész, csak a konstans jellegű változók használata ajánlott. Éppen ezért azon változódeklarációk, amelyekben kezdeti értéket adunk, a programban a const kulcsszó (és nem a var kulcsszó) után szerepelnek.

Példa
program Increment;
const
Number : integer = 1;
begin
Writeln('Number = ',Number);
Number:= Number + 1
end.

• A programban az integer típusú Number változó kezdeti értéke 1.
• A program ismételt futtatása (az R direktívával) következtében egymás utáni természetes számok íródnak ki.

A kezdeti értékadással bővített változódeklaráció tehát a következő: változónév, kettőspont, típusleírás, egyenlőségjel, kezdeti érték, pontosvessző. A kezdeti érték alakja a változó típusától függ. Elemi változókban konstans, tömbváltozókban kerek zárójelekkel körülvett kezdeti értékek listája, rekordváltozókban pedig - szintén kerek zárójelekkel körülvett - kezdeti értékek felsorolása.

Példák
Const
LineLength : byte = 132;
Radius : real = 13.64;
FullName : string [12] = 'Jan Bielecki';
CtrlM : char = ^M;
Separator : set of char = [' /',';','.' ];
SexIsMale : boolean = true;
ShortName : string[3] ='Izabela';
WholeReal : real = 44;

• A LineLength változó (byte típusú) kezdeti értéke 132.
• A Radius változó (real típusú) kezdeti értéke 13.64.
• A FuIIName változó (string[12] típusú) kezdeti értéke 'Jan Bielecki'
• A CtrIM változó (char típusú) kezdeti értéke ^M.
• A Separator változó (set of char típusú) kezdeti értéke [' /' ,' ;' ,' .' ].
• A SexIsMale változó (boolean típusú) kezdeti értéke true.
• A ShortName változó (string[3] típusú) kezdeti értéke 'Iza'.
• A WholeReal változó (real típusú) kezdeti értéke 44.0.

Ha a kezdeti értékkel inicializált változó egy tömb, akkor kezdeti értéke kerek zárójelekkel körülvett lista, amely felsorolja a tömb összes elemének kezdeti értékét. Ha a kezdeti értékkel inicializált változó egy rekord, akkor kezdeti értéke kerek zárójelekkel körülvett lista, amely felsorolja a rekord összes (vagy néhány) elemének kezdeti értékét. A kezdeti értékadások felsorolási sorrendjének azonosnak kell lennie a rekordkomponensek deklarációbeli sorrendjével. A lista elemeit pontosvesszők választják el; egy listaelem a rekordmező nevéből, a kettőspontból és a rekordmező kezdeti értékéből áll.

Példák
Type

Color = (Red,Black,Fair);
Person = record
FirstName : string[3];
LastName : string [12];
Hair : Color;
Age : byte
end;
Sex = (male,female);

const

Vector : array [1..3] of Sex = (male,male,female);
Matrix : array[Color,2.. 3] of byte = ((0,0),(1,1),(2,5));
ThreeD : array [boolean,boolean,boolean] of Color = (((Red,Red),(Red,Fair)),((Black,Black),(Red,Black)));

JanB : Person = (FirstName : 'Jan';
LastName : 'Bielecki';
Hair : Black;
Age : 44);

Family : array [1. . 3] of Person =
(FirstName : 'Jan';
LastName : 'Bielecki';
Hair : Black;
Age : 44),
(Firstname : 'Ewa';
LastName : 'Bielecka';
Hair : Black;
Age : 38),
(FirstName : 'Iza';
LastName : 'Bielecka';
Hair : Black;
Age : 3));

• A Vector[2] kezdeti értéke male.
• A Matrix[Fair,3] kezdeti értéke 5.
• A ThreeD[false,true,true] kezdeti értéke Fair.
• A JanB.Age komponens kezdeti értéke 44.
• A Family[2].Age komponens kezdeti értéke 38.
• A Vector változó
  Vector: array[1..3] of Sex = (male,female);
  alakú deklarációja hibás lenne, mert e változó egy háromelemű tömb, a kezdeti értékek listája pedig csak 2 elemből I áll.
• A JanB változó
  JanB : Person = (FirstName : 'Janek');
  alakú deklarációja hibátlan lenne és egyenértékű a
  JanB : Person = (FirstName : 'Jan');
  deklarációjával.

A változó rekordrészt tartalmazó rekordokban a kezdeti értékadásnak csak akkor van értelme, ha azokra a változó rekordrészmezőkre vonatkoznak, amelyek az adott változathoz tartoznak. Ezt a követelményt a fordítóprogram nem ellenőrzi.

15. Függvények és eljárások
A függvények és az eljárások olyan objektumok, amelyek a programmal megvalósított algoritmus jól definiált részeit írják le. Emiatt a továbbiakban alprogramoknak nevezzük őket.
Egyéb strukturált utasításoktól (pl. a kiválasztó utasítástól) eltérően az alprogram végrehajtása igényli az alprogram hívását, azaz - a helyzetnek megfelelően az eljáráshívó utasításnak vagy a függvény hívásának az alkalmazását. Az eljáráshívó utasítás a program mindazon helyein szerepelhet, ahol tetszőleges utasítás állhat; ezzel szemben a függvény hívása csak egy kifejezésben megengedett.
A változókhoz hasonlóan az alprogramokat is deklarálni kell. Az alprogramok deklarációi a blokk deklarációs részében vannak. Az alprogram deklarációja a fejlécből és az alprogram törzsét jelentő blokkból áll. Az eljárás fejléce a következő: a procedure kulcsszó, az eljárásparaméterek felsorolása (kerek zárójelekkel körülvéve) és a pontosvessző. A függvény fejléce a következő: a function kulcsszó, a függvényparaméterek felsorolása (kerek zárójelekkel körülvéve), a kettőspont, a függvény eredményének típusmeghatározása és a pontosvessző. Ha az alprogramnak nincs paramétere, akkor a paraméter-felsorolás a körülvevő zárójelekkel együtt elhagyható.
A függvény végrehajtásakor olyan értékadó utasításnak is lennie kell, amelyben az értékadó szimbólum bal oldalán a függvény azonosítója, jobb oldalán pedig a függvény eredményének típusával azonos típusú kifejezés áll. Ebben az értékadásban a kifejezés értéke a függvény eredménye. A függvény végrehajtása nem korlátozódik az eredmény átadására; a hívás argumentumainak megváltoztatását is jelentheti.
Az alprogram paramétereinek felsorolása pontosvesszővel elválasztott elemekből áll. A felsorolás mindegyik eleme a paraméterazonosítók listája, amelyet kettőspont és a listában szereplő paraméterek típusazonosítója követ.
Az alprogram hívásának pillanatában megtörténik az alprogram paramétereinek és a hívás argumentumainak egymáshoz rendelése. Az argumentumok számának egyenlőnek kell lennie a paraméterek számával; a paraméterek és az argumentumok egymáshoz rendelése az alprogram fejlécében és hívásában meghatározott sorrendű.
A paramétert és az argumentumot kétféleképpen lehet egymáshoz rendelni: érték vagy név szerint. Az érték szerinti hivatkozásban a paraméter az alprogram egyik belső változójának tekinthető, amely az alprogram végrehajtásának pillanatában (az adott hívásra értelmezve) megkapja az argumentum híváskori értékét. A név szerinti hivatkozásban a paraméter magát az argumentumot képviseli. Ennek az az eredménye, hogy a paraméteren értelmezett műveletek úgy hajtódnak végre, mintha az argumentumra vonatkoznának. A név szerinti hivatkozást a paraméterazonosítók listája előtt álló var kulcsszóval jelölhetjük ki.
A név szerinti hivatkozás különleges esetében az argumentum egy alprogram neve. A Pascal nyelv szabványával ellentétben a Turbo Pascal nyelvből hiányzik az ilyen hivatkozás lehetősége.

Példák (2. Kétparaméteres eljárás, név szerinti hivatkozással:)
program ConvertAndSwap;
var
theFloat : real;
theFixed : integer;

procedure Swap(var Float : real; var Fixed : integer);
var
Temp : real;
begin
Temp := Float;
Float := Fixed;
Fixed:=trunc(Temp + 0.5)
end;

begin theFloat :=12.8;
theFixed :=10;
Writeln(theFloat,theFixed:3);
Swap(theFloat,theFixed);
Writeln(theFloat,theFixed:3)
end.

• A ConvertAndSwap program négy deklarációt tartalmaz: a theFloat és a theFixed változókét, a Swap eljárásét és a Temp változóét.
• A Swap eljárás paraméter felsorolósa két elemből áll, melyeket pontosvessző választ el egymástól.
• A paraméterek és az argumentumok egymáshoz rendelése név szerinti.
• A Float paraméteren végrehajtott műveletek valójában a theFloat argumentumra, a Fixed paraméteren végrehajtottak pedig a theFixed argumentumra vonatkoznak.
• A program két sort ír ki; az elsőben 12.8 és 10, a másodikban 10 és 13 jelenik meg.
• Ha a Swap eljárás fejléce
  procedure Swap(Float : real; var Fixed : integer);
  alakú lenne, akkor eredményként a 12.8 és 10, valamint a 12.8 és 13 számok jelennének meg. Ennek az az oka, hogy a megváltozott fejlécben a Float paraméter és a theFloat argumentum egymáshoz rendelése érték szerinti.

Példa (2. A legrövidebb, egy paraméter nélküli eljárás deklarációját és hívását tartalmazó program:)
procedure P;
begin
end;
begin
P
end.

Példa (3. Háromparaméteres függvény:)
program MultiplyDivide;
var
Product : integer;
function Divide(SourceOne,SourceTwo : byte; var Target : integer) : real;
begin
Target:= SourceOne*SourceTwo;
Divide:=SourceOne/SourceTwo
end;
begin
Writeln(Divide(12,4,Product),Product:3)
end.

• A SourceOne és a SourceTwo paraméterérték szerint van hozzárendelve a 12 és a 4 argumentumhoz; a Target paraméter pedig név szerint a Product argumentumhoz; a függvény értéke ekkor real típusú adat.
• A program egy sort ír ki, amelyben 3.0 és 48 jelenik meg.
• Ha a Divide függvény fejléce
  function Divide(SourceOne,SourceTwo : byte; Target : integer) : real;
  alakú, akkor a program hibás, mert a Product változó nem kap semmilyen értéket.

Példa (4. Az alprogramokat képviselő paramétereket tartalmazó alprogram:
program VeryComplicated;
procedure Ext(procedure Par; Flag : boolean);
var
Fix : byte;
procedure Int;
begin
Fix:= Fix+1;
end;
begin {Ext}
Fix:=0;
if Flag then Ext(Int,false)
else Par;
Writeln(Fix)
end;
begin {VeryComplicated}
Ext(Ext,true)
end.

• A program olyan szabványos nyelvi szerkezetet tartalmaz, amelyet nem valósítottak meg a Turbo Pascal nyelvben, ezért hibás.
  A fordítóprogram ellenőrzi a paramétertípus és az argumentumtípus azonosságát, kivéve az ún. típus nélküli paramétert, amelyről a fordítóprogram feltételezi, hogy típusa azonos a hozzárendelt (tetszőleges) argumentum típusával. A nyelv e bővítése a 19.1. szakaszban leírt absolute kulcsszó használatával együtt lehetővé teszi a korábbinál jóval hatékonyabb programok írását.

Példa
program MoveArray;
var
SourceArray : array [1..3,1..4] of integer;
TargetArray : array[1..2,1..6] of integer;
procedure MoveBytes(var Source,Target; Count: integer);
var Index :integer;
type
ByteField = array [1..MaxInt] of byte;
var
Src : ByteField absolute Source;
Trg : ByteField absolute Target;
begin
for Index:=1 to Count do
Trg[Index]:=Src[Index]
end;
...
begin
MoveBytes(SourceArray,TargetArray,24);
end.

• A SourceArray és a TargetArray tömb különböző típusú, ezért nem megengedett a
  TargetArray := SourceArray
  utasítás használata. A célt mégis elérhetjük a MoveBytes eljárás használatával.
• Az eljárásban a Source és a Target típus nélküli paraméter. Az Src és a Trg ByteField típusú lokális változó, és ugyanazon a tárterületen helyezkednek el, mint a hozzájuk rendelt argumentumtömbök.

Az a program, amelyben meghatározott típusú paraméterhez eltérő típusú argumentumot rendelünk, nyilvánvalóan hibás. Kivétel a real típusú paraméter, mert ehhez integer típusú argumentum is hozzárendelhető.
Kizárólag a karakterlánc típusú paraméterek és argumentumok esetén mellőzhető a típusazonosság követelménye. A {$V-} direktíva hatáskörén belül minden karakterlánc típusú paraméter azonos a hozzárendelt karakterlánc típusú argumentummal. Ezáltal tetszőleges típusú karakterláncok feldolgozására nyílik lehetőség.

A többi Algol-szerű nyelvhez hasonlóan a Turbo Pascal nyelvben megírt alprogramok rekurziós változatban is megfogalmazhatók, ez sokszor egyszerűsíti az algoritmust.

Példa
function Fibonacci(Index : byte) : integer;
begin
if Index<3 then
Fibonacci:=1
else
Fibonacci:=Fibonacci(Index-1)+Fibonacci(Index-2)
end

A függvény kiszámítja a Fibonacci-sor elemeit. E sorban az első két elem értéke 1, az összes utána következő elemé pedig egyenlő az őt közvetlenül megelőző két elem összegével.

Ha a rekurziós algoritmus két olyan eljárást használ, amelyben az első hívja a másodikat és a második is hívja az elsőt, lehetetlen úgy átrendezni a deklarációkat, hogy minden hívás a már deklarált objektumra vonatkozzék. Ekkor szükség van az ún. előzetes deklarációra, amely az alprogram fejlécéből, a pontosvesszőből és a forward kulcsszóból áll.
Az előzetes deklaráció után a megfelelő helyen szerepelnie kell az alprogram tulajdonképpeni deklarációjának. Ennek fejléce már nem tartalmazza a zárójelekkel körülvett paraméterfelsorolóst, függvény esetén pedig a kettőspontot és a típusmeghatározást sem.

Példa
function FunOne(var Source : byte; Target : byte) : char; forward;
function FunTwo(Count : byte) : real;
begin
…
Write(FunOne(Count,2 *Count));
…
end;
function FunOne;
begin
…
Write(FunTwo(Source+Target));
…
end;

• Mivel a FunTwo függvény hivatkozik a FunOne függvényre, és a FunOne függvény is hívja a FunTwo függvényt, szükség volt olyan előzetes deklarációra, amelyben a forward kulcsszó helyettesíti a FunOne függvény törzsét.
• A példában bemutatott függvények deklarációi természetesen fordított sorrendben is szerepelhetnek. Ekkor az előzetes deklaráció a FunTwo függvényre vonatkozik és
  function FunTwo(Count : byte) : real; forward;
  alakú

16. Standard alprogramok
A standard alprogram megnevezés azokra a beépített alprogramokra vonatkozik, amelyek nyílt deklarálásuk nélkül használhatók. Számos ilyen alprogramot leírtunk már az előzőekben; ide tartoznak azok az alprogramok, amelyek karakterláncokon végeznek műveleteket (pl. a dinamikus társzervező alprogramok, valamint a beviteli, ill. kiviteli műveleteket megvalósító alprogramok).
E terjedelmes csoport kiegészítői a képernyős és a különleges eljárások, az aritmetikai, a skalár és a konverziós függvények, valamint más segédfüggvények.

16.1. Képernyős eljárások
A képernyős eljárások azokban az implementációkban használhatók, amelyekben installálták őket.

A CIrEoI eljárás
Hívása: CIrEoI
A CIrEoI eljárásnak nincs paramétere. Az eljárás szóközökkel felülírja a kurzor alatti és a tőle jobbra álló karaktereket a sor végéig. A kurzor pozíciója nem változik.

A CIrScr eljárás
Hívása: CIrScr
A CIrScr eljárásnak nincs paramétere. Az eljárás "törli" a képernyőt, azaz szóközökkel tölti fel. A kurzor a képernyő bal felső sarkába kerül. Az installációtól függ, hogy a - később leírt - LowVideo és NormVideo eljárással beállított jellemzők változnak-e.

A Crtlnit eljárás
Hívása: Crtlnit
A Crtlnit eljárásnak nincs paramétere. Az eljárás a Turbo Pascal rendszer installálásakor meghatározott inicializáló karaktersorozatot küld a képernyőre.

A CrtExit eljárás
Hívása: CrtExit
A CrtExit eljárásnak nincs paramétere. Az eljárás a Turbo Pascal rendszer installálásakor meghatározott lezáró karaktersorozatot küld a képernyőre.

A DeILine eljárás
Hívása: DeILine
A DeILine eljárásnak nincs paramétere. Az eljárás törli azt a sort, ahol a kurzor áll. Az alatta levő sorok eggyel feljebb kerülnek, így a képernyő legalsó sora üres lesz. A kurzor pozíciója nem változik.

Az InsLine eljárás
Hívása: InsLine
Az InsLine eljárásnak nincs paramétere. Az eljárás hatására az a sor, ahol a kurzor áll (és az alatta levő sorok) eggyel lejjebb kerül. Így a képernyőn üres lesz a sor, ahol a kurzor áll, a legalsó sor pedig törlődik. A kurzor pozíciója nem változik.

A GotoXY eljárás
Hívása: GotoXY(xPos,yPos)
Az xPos és az yPos integer típusú kifejezés. Az eljárás az (xPos,yPos) koordinátájú karakterpozícióba állítja a kurzort. A képernyő bal felső sarkának koordinátája (1,1); a vízszintes pozíciók balról jobbra, a függőlegesek pedig felülről lefelé növekednek. Ha az xPos vagy az yPos kifejezés értéke nagyobb a sor- vagy oszlopméretnél, akkor a rendszer azt a moduloméret szerint veszi figyelembe.

A LowVideo eljárás
Hívása: LowVideo
A LowVideo eljárásnak nincs paramétere. Az eljárás hatására a legközelebbi NormVideo eljárás hívásáig a képernyőre kivitt karakterek inverzben jelennek meg.

A NormVideo eljárás
Hívása: NormVideo
A NormVideo étjárásnak nincs paramétere. Az eljárás a szokásosra (vö. a LowVideo eljárással) állítja vissza a karaktermegjelenítését.

16.2. Különleges eljárások

A Delay eljárás
Hívása: Delay(Time)
A Time integer típusú kifejezés. Az eljárás a program végrehajtását kb. Time ms időtartamra felfüggeszti. Ha a Time kifejezés értéke negatív, akkor 0-nak tekinti a rendszer.

A FiIIChar eljárás
Hívása: FiIIChar(Var, Cnt, Val)
A Var egy tetszőleges típusú változó neve, a Cnt integer típusú kifejezés, a Va/ pedig char vagy byte típusú kifejezés. Az eljárás a Var változó által lefoglalt tárterület elejétől Cnt számú bájtot feltölt a Val által képviselt bájtos adat értékével.

Az Exit eljárás
Hívása: Exit
Az Exit eljárásnak nincs paramétere. Az eljárás hatására a vezérlés a blokk - amelyben a hívás szerepel - end kulcsszava elé adódik át. Ezzel befejeződik a blokk végrehajtása, ha pedig a programblokkban szerepelt az Exit hívása, akkor ez a program végét jelenti.

A Halt eljárás
Hívása: Halt
A Halt eljárásnak nincs paramétere. Az eljárás hatására befejeződik a program futása.

A Move eljárás
Hívása: Move(Src,Trg,Cnt)
Az Src és a Trg tetszőleges típusú változók neve, a Cnt pedig integer típusú kifejezés. Az eljárás az Src változó által lefoglalt terület elejéről Cnt számú bájtot másol át a Trg változó által lefoglalt terület elejére. Az eljárás akkor is helyesen másol, ha e területek részben vagy egészben fedik egymást.

A Randomize eljárás
Hívása: Randomize
A Randomize eljárásnak nincs paramétere. Az eljárás véletlen értékű adattal inicializálja az álvéletlenszám-generátort.

16.3. Aritmetikai függvények

Az Abs függvény
Hívása: Abs(Num)
A Num real vagy integer típusú kifejezés. Az Abs függvény értéke a Num képviselte adat abszolút értéke, típusa azonos az argumentum típusával.
Abs (-2) = 2
Abs(Pi) = 3.1415926536

Az ArcTan függvény
Hívása: ArcTan(Num)
A Num real vagy integer típusú kifejezés. Az Arctan függvény értéke a Num képviselte adat arkusz tangense, típusa real.
ArcTan(0) = 0.0.
ArcTan(1,0) = 0,7853981634

A Cos függvény
Hívása: Cos(Num)
A Num real vagy integer típusú kifejezés. A Cos függvény értéke a Num képviselte adat koszinusza, típusa real.
Cos(0) -1.0
Cos(Pi) =-1.0

Az Exp függvény
Hívása: Exp(Num)
A Num real vagy integer típusú kifejezés. Az Exp függvény típusa real, értéke az e^num hatványozás eredménye, ahol e a természetes logaritmus alapja: e = 2.7182818285.
Exp(0) -1.0
Exp(-1.0) = 0.36787944117

A Frac függvény
Hívása: Frac(Num)
A Num real vagy integer típusú kifejezés. A Frac függvény értéke a Num képviselte adat törtrésze, típusa real.
Frac(3) = 0.0.
Frac(pi) = 0.1415926536

Az Int függvény
Hívása: Int(Num)
A Num real vagy integer típusú kifejezés. Az Int függvény értéke a Num képviselte adat egészrésze, típusa real.
Int(2) = 2.0
Int(-Pi) = -3.0

Az Ln függvény
Hívása: Ln (Num)
A Num real vagy integer típusú kifejezés. Az Ln függvény értéke a Num képviselte adat természetes alapú logaritmusa, típusa real.
Ln(1)=0.0
Ln(3.0) = 1.0986122887

A Sin függvény
Hívása: Sin(Num)
A Num real vagy integer típusú kifejezés. A Sin függvény értéke a Num képviselte adat szinusza, típusa real.
Sin(0) = 0.0
Sin(Pi/2) =1.0

Az Sqr függvény
Hívása: Sqr (Num)
A Num real vagy integer típusú kifejezés. Az Sqr függvény értéke a Num képviselte adat négyzete, típusa azonos az argumentum típusával.
Sqr(2) = 4
Sqr(2.0) = 4.0

Az Sqrt függvény
Hívása: Sqrt (Num)
A Num real vagy integer típusú kifejezés. Az Sqrt függvény értéke a Num képviselte adat négyzetgyöke, típusa real.
Sqrt(4) = 2.0
Sqrt(4.0) = 2.0

16.4. Skalárfüggvények

Az Odd függvény
Hívása: Odd (Num)
A Num integer típusú kifejezés. Az Odd függvény "a Num kifejezés értéke páratlan szám" mondat logikai értékét adja meg, típusa boolean.
Odd(3) = true
Odd(4) = false

A Pred függvény
Hívása: Pred (Num)
A Num tetszőleges, rendezett típusú kifejezés. A Pred függvény értéke a rendezett típus azon eleme, amely közvetlenül az argumentum képviselte elem előtt áll, típusa azonos az argumentum típusával.
Pred('B') ='A'
Pred(-20) = -21

A Succ függvény
Hívása: Succ (Num)
A Num tetszőleges, rendezett típusú kifejezés. A Succ függvény értéke a rendezett típus azon eleme, amely közvetlenül az argumentum képviselte elem után áll, típusa azonos az argumentum típusával.
Succ(false) = true
Succ(0) = 1

16.5. Konverziós függvények

A Chr függvény
Hívása: Chr (Num)
A Num integer típusú kifejezés. A Chr függvény típusa char, értéke a Num kódú karakter.
Chr(65) = 'A'

Az Ord függvény
Hívása: Ord (Num)
A Num tetszőleges, rendezett típusú kifejezés. Az Ord függvény típusa integer, értéke megadja a Num képviselte adat sorszámát a rendezett típuson belül.
Ord(true) = 1
Ord(-2) = -2

A Round függvény
Hívása: Round (Num)
A Num real típusú kifejezés. A Round függvény típusa integer, értéke a Num képviselte adathoz legközelebb álló szám.
Round(5.5) = 6
Round(-1.5) = -2

A Trunc függvény
Hívása: Trunc (Num)
A Num real típusú kifejezés. A Trunc függvény típusa integer, értéke a Num képviselte adat egészrésze.
Trunc(3.14) = 3
Trunc(-2.9) = -2

16.6. Segédfüggvények

A Hi függvény
Hívása: Hi (Num)
A Num integertípusú kifejezés. A Hi függvény típusa integer, értéke a Num képviselte adat magasabb helyi értékű bájtja.
Hi(256) = 1
Hi(-1) = 255

A KeyPressed függvény
Hívása: KeyPressed
A KeyPressed függvénynek nincs paramétere. A függvény boolean típusú, értéke "a konzol-pufferban van még be nem olvasott karakter" mondat logikai értékét adja meg.

A Lo függvény
Hívása: Lo (Num)
A Num integer típusú kifejezés. A Lo függvény típusa integer, értéke a Num képviselte adat alacsonyabb helyi értékű bájtja.
Lo(256) = 0
Lo(-1) = 255

A Random függvény
Hívása:
Random
Random (Num)
A Num integer típusú kifejezés. A Random függvény értéke paraméter nélküli változatban real típusú véletlen szám, amelynek értéke 0.0 vagy annál nagyobb, de 1.0-nél kisebb. Ha a Random függvénynek van paramétere, akkor az eredmény integer típusú véletlen szám, értéke 0.0 vagy annál nagyobb, de Num-nál kisebb.

A ParamCount függvény
Hívása: ParamCount
A ParamCount függvénynek nincs paramétere. A függvény integer típusú, értéke megadja a program hívásakor átadott paraméterek számát. Feltételezzük, hogy a paramétereket szóközök vagy tabulátorok választják el egymástól.

A ParamStr függvény
Hívása: ParamStr (Num)
A Num integer típusú kifejezés. A ParamStr függvény karaktertánc típusú adat, amely a program hívásakor átadott Num sorszámú paramétert jelenti. Feltételezzük, hogy az első paraméter sorszáma 1.

A SizeOf függvény
Hívása: SizeOf (Nam)
A Nam változónév vagy típusnév. A SizeOf függvény integer típusú, értéke megadja a Nam változónak kiosztott vagy a Nam típusú adat ábrázolásához szükséges bájtok számát.
SizeOf(Boolean) = 1
SizeOf(integer) = 2

A Swap függvény
Hívása: Swap (Num)
A Num integer típusú kifejezés. A Swap függvény integer típusú, értékének magasabb helyi értékű bájtja Lo(Num), alacsonyabb helyi értékű bájtja pedig Hi(Num).
Swap(256) = 1
Swap(1) = 256

Az UpCase függvény
Hívása: UpCase (Chr)
A Chr char típusú kifejezés. Az UpCase függvény char típusú, értéke - ha a Chr betű - nagybetű, különben Char.
UpCase('a') = 'A'
UpCase('.') = '.'

17. Állományok beillesztése
A fordítóprogram fontosabb direktívái közé tartozik az állományt beillesztő direktíva (include). Alakja a következő:
{$I Name}
ahol Name az állomány neve. E direktívát új sorba kell írni. Végrehajtásakor a fordítóprogram helyettesíti a Name nevű állomány tartalmával. Beilleszthetjük vele a programba az előzőleg megírt deklarációs, ill. alprogram-könyvtárakat, forrásnyelvi programrészeket, a beillesztett állományban azonban nem szerepelhet egy újabb beillesztési direktíva.
Figyelembe kell még venni, hogy ha a Name állománynév nem tartalmaz hárombetűs kiterjesztést, akkor a direktívát lezáró kapcsos zárójel és a Name között legalább egy szóköz álljon, mert különben a fordítóprogram az állománynév részének tekinti majd a zárójelet.

18. Álprogramok átlapolása
A Turbo Pascal rendszer lényeges korlátozása, hogy a tárgyprogram és adatai nem lehetnek nagyobbak 64 kbájtnál. E korlátozás megkerülhető az átlapolt alprogramok (overlay módszer) alkalmazásával.
Eljárások és függvények is átlapolhatók; az átlapolt aiprogramok azonban nem hívhatók rekurzív módon, és nem szerepelhetnek előzetes deklarációkban sem. Ez nem jelent akadályt, hiszen deklarálható egy nem átlapolt alprogram is, amely a másik - eredetileg rekurzív módon hívandó - alprogramot hívja.
Hibakereséskor viszont számíthatunk bizonyos nehézségekre, ezért csak a kipróbált, "belőtt" alprogramokat alakítsuk át átlapolttá.
A tárgyprogram számára kiosztott tárterület két részre bontható: tárrezidens részre (amelyet a program állandó része fogfal le) és átlapolási (overlay) területre (ahova az egyes átlapolt programrészek - alprogram-csoportok töltődnek be).
Minden átlapolt alprogram-csoport több alprogramból áll; a csoporthoz egy átlapolási terület tartozik. A program végrehajtásakor az átlapolási területen a csoport egyetlen tagja tartózkodhat. E terület mérete akkora, hogy a csoport minden alprogramja belefér. Ez azt is jelenti, hogy egy átlapolt csoport használatakor a megtakarított tárterület a csoportméret és a csoporton belüli legnagyobb alprogram méretének különbségével egyenlő.
Az operatív tár megtakarításának ára:

• A csoport egyes alprogramjai nem hívhatják egymást;
• Mágneslemezes átvitel (alporgramok betöltése) szükséges azokban az átlapolt alprogramokban, amelyek hívásukkor nincsenek a tárban.

Az átlapolt alprogramcsoportok létrehozási szabálya igen egyszerű: egy vagy több egymás utáni alprogram-deklaráció elé az overlay kulcsszót kell írni. Az így kijelölt alprogramok csoportot alkotnak, melyet a rendszer mágneslemezes állományban tárol. Az állomány neve a főprogram nevével azonos (I. a rendszermenü M parancsát), kiterjesztése háromjegyű. Az első csoport kiterjesztése .000, a másodiké .001 stb. Ha az átlapolt alprogramok között rezidens alprogramok is szerepelnek, akkor az átlapoltak különálló csoportokba kerülnek. Az átlapolt csoportok létrehozási szabálya nem zár ki újbóli átlapolást (az átlapolt alprogramon belül).

19. Néhány kiválasztott implementációs bővítés
A Turbo Pascal rendszer - mint beépített képernyős szövegszerkesztővel rendelkező programozási nyelv - különböző operációs rendszerek környezetében installálható. Mindegyikben biztosítja az adott rendszerre és fordítóprogramra jellemző járulékos szolgáltatásokat:

• a nyílt helyfoglalást a programváltozók számára;
• a különleges rendszerfüggvényeket és -eljárásokat;
• a rendszerrutinok közvetlen hívását;
• a gépi szintű programozási lehetőséget és
• a külső programok indítását.

E bővítéseket a CP/M operációs rendszerben érvényes alakban mutatjuk be.

19.1. Nyílt helyfoglalás programváltozók számára
A változódeklaráció absolute kulcsszavával helyet foglalhatunk a változó számára egy másik változóhoz hozzárendelt címen vagy egy előírt című tárhelyen. Az ilyen deklaráció a deklarált változó nevéből, a kettőspontból, az absolute kulcsszóból, a tárhely-meghatározásból és a pontosvesszőből áll. A tárhely meghatározása egy előzőleg deklarált név vagy egy abszolút cím (a 8 bites mikroszámítógépen egy integer típusú konstans, az IBM PC esetén pedig kettősponttal elválasztott szegmens- és eltolás-érték).

Példa (8 bites mikroszámítógépen:)
var
CharStr : string[6];
StrLen : byte absolute CharStr;
Buffer : array[0..15] of byte absolute $2000;
function Fun(var IntVar : integer) : byte;
var
LSB : byte absolute IntVar;
begin
if LSB = Lo(IntVar) then ...
...
end;

• A CharStr változónak kijelölt tárhely első bájtja azonos a Strlen változó első bájtjával. Eszerint a StrLen-re hivatkozás ugyanazt az adatot képviseli, mint a Length(CharStr) és az ord(CharStr[0]).
• A Buffer változó a memória $2000-es címén kezdődő tárterületet kapja meg.
• Az LSB változó ugyanazt a memóriabájtot kapja helyéül, mint az IntVar paraméterhez hozzárendelt változó alacsonyabb helyi értékű bájtja, ezért a Fun függvényben szereplő reláció mindig igaz.

19.2. Különleges rendszerfüggvények és eljárások

Az Addr függvény
Hívása: Addr (Nam)
A Nam egy változó vagy egy alprogram neve. Az Addr függvény értéke integer típusú adat, a Nam változó (vagy alprogram) kijelölt tárcímét adja meg.
Addr(Mem[2])

Az OvrDrive eljárás
Hívása: OvrDrive (Drv)
A Drv integer típusú kifejezés. Az OvrDrive eljárás hatására az átlapolt programrészek a Drv által meghatározott mágneslemezes egységről töltődnek be (0 = alapértelmezés szerinti egység, 1 = A, 2 = B stb.).
OvrDrive(2)

19.3. Rendszerrutinok hívása (8 bites mikroszámítógép)
A rendszerrutinok falprogramok) a Bdos és Bios eljárással, valamint a Bdos, BdosHL, Bios és BiosHL függvénnyel közvetlenül hívhatók.

A Bdos eljárás
Hívása:
Bdos (Fun,Par)
Bdos (Fun)
A Fun és az (elhagyható) Par integer típusín kifejezés. A Bdos eljárás végrehajtásakor a processzor C regiszterébe betöltődik a Fun képviselte adat alacsonyabb helyi értékű bájtja, ezután a program a 0005-ös címen folytatódik (vagyis a Fun sorszámú BDOS rendszerfunkciót hajtja végre). Ha a hívás kétparaméteres, akkor az említett ugrás előtt a Par képviselte adat a DE regiszterbe kerül.

A Bdos függvény
Hívása:
Bdos (Fun,Par)
Bdos (Fun)
A Fun és az (elhagyható) Par integer típusú kifejezés. A Bdos függvényhívás hatása azonos a Bdos eljáráséval; a függvény értéke byte típusú adat, amelyet a BDOS az A regiszterben ad át.

A BdosHL függvény
Hívása:
BdosHL (Fun,Par)
BdosHL (Fun)
A Fun és az (elhagyható) Par integer típusú kifejezés. A BdosHL függvényhívás hatása azonos a Bdos függvényével; a függvény értéke integer típusú adat, amelyet a BDOS a HL regiszterben ad át.

A Bios eljárás
Hívása:
Bios (Fun,Par)
Bios (Fun)
A Fun és az (elhagyható) Par integer típusú kifejezés. A Bios eljárás a Fun sorszámú BIOS alrendszer-funkciót hajtja végre. Ha a hívásban szerepel a Par paraméter, akkor előtte a Par képviselte adat a processzor BC regiszterébe kerül.

A Bios függvény
Hívása:
Bios (Fun,Par)
Bios (Fun)
A Fun és az (elhagyható) Par integer típusú kifejezés. A Bios függvényhívás hatása azonos a Bios eljáráséval; a függvény értéke byte típusú adat, amelyet a BIOS az A regiszterben ad át.

A BiosHL függvény
Hívása:
BiosHL (Fun,Par)
BiosHL (Fun)
A Fun és az (elhagyható) Par integer típusú kifejezés. A BiosHL függvényhívás hatása azonos a Bios függvényével; a függvény értéke integer típusú adat, amelyet a BDOS a HL regiszterben ad át.

19.4. Gépi szintű programozás
Néha szükség van egy gépi kódú alprogram beillesztésére a Turbo Pascal nyelvben megírt programba (vagy legalább egy gépi szintű "betét"-re). E célra az external és az inline kulcsszót használhatjuk. Ha egy alprogram törzsét képező blokk helyett az
external integer_típusú_ konstans
szerkezet fordul elő, akkor ez azt jelenti, hogy a gépi kódú alprogram e konstanssal meghatározott tárcímen található. Fontos, hogy az alprogram végrehajtásának eredményeként az SP regiszter tartalma (a veremméret) ne változzék!

Példa
function Factorial(Arg : byte) : integer;
external $6000;

• A Factorial függvény deklarációs és végrehajtó részét az external kulcsszót tartalmazó szerkezet helyettesíti.
• A Factorial függvényt gépi kódban írták, és a memória $6000-es címén található.

Az external szerkezet csupán a gépi kódú alprogram helyét mutatja meg, az inline utasítással azonban gépi kódot is generálhatunk. Az inline utasítás az inline kulcsszóból és az azt követő, kerek zárójelekkel körülvett kódelem-sorozatból áll. A kód elemeit perjelek választják el egymástól; minden kódelem + vagy - (mínusz) jellel elválasztott adatelemekből áll. Az adatelem lehet integer típusú konstans, változó vagy egy alprogram azonosítója és a *-gal jelölt programszámláló (PC) pillanatnyi értéke.

Példa
inline(20/$40/Fun-2/ *+3)

Minden elem 1 bájtot vagy 1 szót (2 bájtot) hoz létre. Az előállított adat az adatelemeken végrehajtott műveletek eredménye. A változó vagy az alprogram azonosítója e változó (vagy alprogram) címét képviseli, a programszámláló szimbóluma pedig azt a címet, ahova a generált kód kerül.
Ha egy kódelem kizárólag konstansokból és szeparátorokból áll, értéke pedig 0..255 között van, akkor a fordítóprogram 1 bájtot generál. Ha az érték ennél nagyobb, ill, a kódelem változónevet vagy alprogramnevet, esetleg programszámláló-hivatkozást tartalmaz, akkor a fordítóprogram 1 szót generál. E szóban az alacsonyabb helyi értékű bájt megelőzi a magasabb helyi értékűt.
Ez a szabály felülbírálható a kódelem elé helyezett < vagy > jellel. Az első esetben a szó alacsonyabb helyi értékű bájtja generálódik, a másodikban pedig 2 bájt még akkor is, ha a második (magasabb helyi értékű) bájt tartalma 0.

Példa
inline(>$12/<$3456)

• A kód első eleme 1 bájtnyi adatot képvisel, de a > jel miatt 2 bájtot generál: $12-t és $00-t.
• A kód második eleme egyszavas adatot képvisel, de a < jel miatt csak 1 bájtot generál: $56-ot.
• Az inline utasítás 3 bájtot generál, sorrendjük $12, $00, $56.
• Ha az utasítás alakja
  inline($12/$3456)
  lenne, akkor a generált kód: $12, $56, $34.

19.5. Külső programok indítása
A Turbo Pascal nyelvben írt programokban két segédeljárást használhatunk, ezek külső programok indítását (programok láncolását) teszik lehetővé. E két eljárás az
Execute(FileVar) és a Chain(FileVar),
ahol FileVar egy fájlváltozó neve. E változó azonosítja a betöltendő (külső) programot tartalmazó állományt. Az Execute eljárás :COM kiterjesztésű programot indít, a Chain pedig .CWN kiterjesztésűt.
A Chain eljárással hívott program adatokat kaphat a hívó programból akár globális változók révén, akár fix cím(ek)en levő változó(ko)n keresztül. A globális változókat - ha használjuk őket - mindkét programban az első helyen és azonos sorrendben kell deklarálni. E szabály betartásával a hívó és a hívott programban szereplő (globális) változóhivatkozások ugyanazokra az adatokra vonatkoznak.

Példa
Két program, amelybog az első átad a másodiknak egy karakterlánc típusú és egy számadatot.

program First;
var
LastName : string[8];
Age : byte;
NameFile : file;
begin
Write('Jan ');
LastName:='Bielecki';
Age:=44;
Assign(NameFile,' Second.chn' );
Chain(NameFile)
end.

program Second;
var
Surname : string[8];
Age : byte;
Begin
Writeln(SurName,' is',Age:3,' now')
end.

• Feltételezzük, hogy a lefordított Second program a Second.chn állományba került.
• A 'Bielecki' tartalmú karakterlánc-változót a First programban a LastName név képviseli, a Second programban pedig a SurName név.
• A két program végrehajtásának eredménye a Jan Bielecki is 44 now kiírás.

20. Az adatok ábrázolása (8 bites mikroszámítógépeken)

20.1. Rendezett típusú adatok
A rendezett típusú adatok az operatív tár 1 vagy 2 bájtját foglalják le.
Egybájtos ábrázolásúak a char típusú adatok, valamint azok a felsorolási típusú adatok, amelyek 256 elemnél kisebb elemszámú halmazhoz kapcsolódnak, ill. azok a min..max intervallum típusú adatok, amelyekben az ord(min) és az ord(max) a 0..255 intervallumhoz tartozik. A boolean és a byte típusú adatok is 1 bájt tárhelyet foglalnak le.
Kétbájtos ábrázolásúak az integer típusú adatok, az 1 bájtban nem ábrázolható intervallum típusú adatok, valamint a 256 elemnél nagyobb elemszámú felsorolási típusú adatok. A 2 bájtot elfoglaló adatokban az alacsonyabb helyi értékű bájt mindig megelőzi a magasabb helyi értékűt.

20.2. Valós típusú adatok
A real típusú adatok az operatív tár 6 bájtját foglalják le. Ezek az adatok egybájtos kitevőből és ötbájtos mantisszából tevődnek össze; a legkisebb címen a szám kitevője van, ezt a mantissza bájtjai követik (a legalacsonyabb helyi értékű bájttól a legmagasabbig). A kitevő értéke $80-nal eltolt; a mantissza normalizált alakú, és a legmagasabb helyi értékű bitje nélkül tárolódik. Ez az ún. implicit bit megadja a mantissza előjelét. Egy real típusú, 0.0 értékű adat kitevője csupa 0-s bitből áll.

20.3. Karakterlánc típusú adatok
A string[n] típusú adatok ábrázolása n+1 bájtot igényel. A karakterlánc típusú adat első bájtja megadja ezen adat karaktereinek számát (a karakterlánc hosszát).

20.4. Halmaz tipusú adatok
A min legkisebb és a max legnagyobb elemű rendezett típuson alapuló halmaz típusú adatok a memória
ord(max) div 8 - ord(min) div 8 + 1
bájtját foglalják le. A halmaz típusú adatok úgy ábrázolhatók, mintha a rendezett alaptípus 256 elemből állna. Így egy változónak 32 bájtra lenne szüksége (elem 1 bitet foglal le, így 256 elem 256/9=32 bájtot., amelyek közül azonban az esetek többségében csak keveset használunk (hiszen a halmaz típusú változó általában 256-nál kevesebb elemből áll), ezért a 32 bájtból a rendszer elhagyja azokat a "szélső" bájtokat, amelyek értéke sosem változik.
A set of 10..16 típusú adat ábrázolásához pl. nem 32 bájtra van szükség (az x-szel az adat "aktív" pozícióit jelöltük).
00000000 . . . 00000000 000000x xxxxxx00 00000000,
hanem csak 2 bájt a helyigénye
0000000x xxxxxx00
(a legalacsonyabb helyi értékű bájttól a legmagasabbig).

20.5. Mutató típusú adatok
A mutató típusú adatok 2 bájtot foglalnak le. Ábrázolásuk azonos az integer típusú adatokéval, tartalmuk viszont más: memóriacímet jelentenek. A nil mutató által képviselt adat csupa 0-s bitből áll.

20.6. Tömb típusú adatok
A tömbök elemei soronként helyezkednek el az operatív tárban.

20.7. Rekordtípusok
A rekordmezők deklarációjuk sorrendjében helyezkednek el a memóriában. Ha a rekord nem tartalmaz változórészt (variánst), akkor mérete azonos a mezőméretek összegével, különben a fix rész és a legnagyobb helyigényű változat méretének összege adja meg a rekord ábrázolásához szükséges tárhelyet. Akár tartalmaznak változórészt, akár nem - a rekordok fix méretűek. Ez a tény lényeges a beviteli, ill. kiviteli műveletek szempontjából.

Példa
var RecVar : record
case Selector : integer of
6: (Arr : array (1..3,1..2] of byte);
8: (aSet : set of A'..'z')
end;
begin
with RecVar do
Write(SizeOf(RecVar), SizeOf(Arr):2, SizeOf(aSet): 2)
end.

• A RecVar fix részének mérete 2 bájt.
• Az első variáns hossza 6 bájt, a másodiké 8.
• A rekord összmérete tehát 10 bájt.
• A Write utasítás a következő számokat írja ki: 10, 6 és 8.

Függelék

A Függelék: Hibakódok

Fordítás alatti hibák

Futásidejű hibák
Egy program végrehajtásakor kétféle hiba fordulhat elő: fatális és beviteli, ill. kiviteli hiba. Fatális hiba esetén a következő felirat íródik ki:
Run-time error NN, PC=addr
Program aborted
ahol NN a hiba kódja, az addr pedig a hibát előidéző utasítás memóriacíme.

Beviteli, ill. kiviteli hiba esetén az üzenet alakja:
I/O error NN, PC=addr
Program aborted
ahol NN és addr jelentése azonos az előbbivel.

Fatális hibák
01 Fixpontos túlcsordulás
02 Nullával való osztás
03 Hibás az Sqrt argumentuma
04 Hibás az Ln függvény argumentuma
10 255 karakternél hosszabb karakterlánc létrehozása, ill. 1 karakternél hosszabb karakterlánc char típusú adattá konvertálása
90 Hibás tömbindex
91 Hibás értékadás: az adat értéke a megengedett intervallumon kívülre esik
92 A Trunc vagy a Round függvény argumentuma a megengedett intervallumon kívülre esik
FF Elfogyott a memóriahely

Beviteli, illetve kiviteli hibák
01 A fájl nem létezik
02 A fájl nincs nyitva olvasásra
03 A fájl nincs nyitva írásra
04 A fájl nincs nyitva
10 Számábrázolási hiba
20 Tiltott művelet
21 Tiltott művelet
22 Az Assign eljárás használata nem megengedett
90 Összeférhetetlenség a rekordméreteknél
91 Fájlon kívüli hozzáférés kísérlete
99 Váratlan fájlvég
F0 A mágneslemez írási hibája
F1 Katalógustúlcsordulás
F2 Fájltúlcsordulás
F3 Túl sok fájl van már nyitva
FF Hiányzó fájl

B Függelék: Képernyős szövegszerkesztő

Alapfogalmak
A WordStar képernyős szövegszerkesztőt a MikroPro cég terjesztette el a mikroszámítógépes piacon, 1977-től kezdve. A program fő előnye (és elterjedésének oka) a valódi "full screen" (teljes képernyős) szerkesztési elv, és a program gépfüggetlen installálásának lehetősége. Számos szövegszerkesztő vetélytárs megjelenése után a WordStar megőrizte vezető pozícióját, és néhány "mutációja" a 8 és 16 bites számítógépeken is használható. A következőkben a Turbo Pascal rendszerbeli implementációját mutatjuk be.
Több más szövegszerkesztőtől eltérően a WordStar program főleg a szövegbevitelt támogatja, és kevésbé alkalmas a szövegfeldolgozó parancsok végrehajtására. Ennek következményeként a szövegen végrehajtandó műveletek olyan karakterekkel végezhetők, amelyek láthatóan közvetlenül nem ábrázolhatók. E karaktereket vezérlőkaraktereknek nevezzük; bevitelükhöz a CTRL billentyűt egy vagy két betűjeles billentyűvel együtt kell lenyomni. Mivel a továbbiakban gyakran hivatkozunk a vezérlőkarakterekre, jelképes jelölésükben a ^ jel a CTRL billentyű lenyomását jelenti. Így pl. a CTRL A vezérlőkarakter jelölése ^A, bevitele pedig a CTRL billentyű lenyomott állapotában leütött A billentyűvel lehetséges. Azokban az esetekben, amikor a szövegszerkesztőnek kiadandó parancs két vezérlőkarakterből áll (pl. ^KB), lenyomjuk a CTRL billentyűt, és ezután ütjük le a K és a B billentyűt (a második billentyű leütésekor már nem kell lenyomva tartani a CTRL billentyűt).
A szövegszerkesztő szokásos használata a főmenüből kiadott E paranccsal kezdődik. Ennek hatására elindul a szövegszerkesztő program, amely "kiteríti" a képernyőre az előzőleg W paranccsal azonosított munkaállomány tartalmát (kezdőrészét). A szövegbevitel vagy -módosítás befejeztével a ^KD paranccsal visszatérhetünk a főmenühöz, ahonnan kiadhatjuk az S parancsot, amely mágneslemezre menti ki a munkaállományt.
A szövegszerkesztő program indítása után a számítógép többfunkciós írógépként használható. Az írógép alapvető tulajdonsága, hogy minden bevitt karakter azonnal megjelenik a képernyőn. A hibásan bevitt karaktereket a Backspace billentyűvel törölhetjük. Ha a javítandó hibák a már korábban bevitt szavakban találhatók, akkor a kurzormozgató billentyűkkel a kurzort elvihetjük a javítás helyére, és a módosítást azonnal végre is hajthatjuk. A módosítás szabályait a következő szakasz tartalmazza.

Szövegbevitel, -módosítás és -törlés
Mint már említettük, a szövegszerkesztő program indítása után szöveget gépelünk be vagy módosítunk. E tevékenységek lényegében új szavak bevitelét vagy a már bevitt szavakon végzett műveleteket jelentik. Itt a szó fogalmán tetszőleges karaktersorozatot értünk, amelyet egy szóköz vagy más elválasztó-karakter (pl. vessző, pont, kettőspont, aposztróf) zár le. E definíció értelmében példaprogramunk
program JanB;
begin
Write('I am JanB')
end.
a következő szavakból áll:
program
JanB;
Begin
Write('
I
Am
JanB'
)
end.
A képernyőn megjelenített szövegrészen belül kitüntetett a kurzor feletti karakter szerepe. A szövegmanipulációk mindig e karakterre (vagy az őt tartalmazó szóra, ill. sorra) vonatkoznak. A kurzort karakterenként, szavanként, soronként és laponként mozgathatjuk (a lap több sorból álló szövegrész, mérete egyenlő a képernyő kapacitásával).
A kurzort egy pozícióval balra, jobbra, felfelé vagy lefelé a ^S, ^D, ^E és ^X parancsokkal mozgathatjuk. E parancsok betűjeles billentyűi négyzetet alkotnak. Így könnyű megjegyezni, hogy az ^E parancs egy pozícióval felfelé, a ^X egy pozícióval lefelé, az ^S és a ^D egy pozícióval balra, ill. jobbra mozgatja a kurzort. Látható, hogy a kurzormozgató parancsok ilyen hozzárendelése nem az egyes betűkhöz kapcsolódik, hanem a négy billentyű síkbeli elrendezésén alapul.
A szavankénti kurzormozgatást az ^A és az ^F parancs valósítja meg. Az ^A parancs egy szópozícióval balra (az előző szóra), az ^F pedig egy szópozícióval jobbra (a következő szóra) állítja a kurzort.
Laponkénti kurzormozgatásra (előre- és hátralapozásra) az ^R és a ^C parancs való. Billentyűik az E-X billentyűk által kijelölt tengely jobb oldalán helyezkednek el. E tengely bal oldalán viszont azok a billentyűk kaptak helyet, amelyek a képernyő tartalmát egy sorral lefelé (^W) vagy felfelé (^Z) mozgatják.
Ez az elrendezés könnyen megtanulható, ezért nincs szükség külön billentyűfeliratokra vagy magyarázó táblázatra. A fenti billentyűk jobb oldalán három újabb parancsbillentyűt találunk: ^T, ^Y, ^G. A ^G parancs a kurzor feletti karaktert törli, a ^T parancs a kurzor feletti és a tőle jobbra álló karaktereket a szó végéig, a ^Y parancs pedig az egész sort. Végül megemlítjük a Backspace billentyűt, amely a kurzortól balra eső karaktert törli.

Összefoglalás

Ezeket a parancsokat egészíti ki az ^N parancs, amely egy üres sort hoz létre, és az előbbi kurzormozgató billentyűkhöz hasonló hatású, de nagyobb "lépéssel" értelmezendő parancsok: a ^Q vezérlőkarakter után leütött E, R, S, D, X, C billentyűk valamelyike. A ^QE parancs a kurzort a képernyő első sorába viszi, a ^QX parancs az utolsó sorba, a ^QS a sor elejére, a ^QD pedig a sor végére. A ^QR és a ^QC parancs a szöveg elejére, ill. végére viszi a kurzort.
Az itt felsorolt kurzormozgató parancsok lehetővé teszik a szöveghelyesség ellenőrzését és a szöveg módosítását. Módosításkor előfordulhat a már begépelt szöveg kiegészítése vagy a szöveg helyettesítése más karaktersorozatokkal.
Kiegészítéskor (beszúrás, ínsert) elegendő begépelni az új szöveget; a szövegszerkesztő program automatikusan beszúrja (a kurzor pillanatnyi pozíciójától kezdve) úgy, hogy az utána álló karaktereket jobbra tolja.
Módosításkor (felülírás, overwrite) a ^V paranccsal kikapcsolhatjuk ezt a szolgáltatást, így a begépelt karakterek felülírják a régieket. A ^V parancs újbóli kiadása visszaállítja a beszúrás üzemmódot.

Összetett szövegműveletek
Az eddig leírt parancsok nemcsak szöveges állományok létrehozására alkalmasak, hanem a szövegfeldolgozást is lehetővé teszik. Mégis gyakran szükség van olyan műveletekre, amelyek a szöveg egy részét egyszerre kezelik (pl. szövegmásolás vagy -áthelyezés), vagy pedig képesek mintakeresésre és szöveghelyettesítésre. Erre használhatjuk a következő parancsokat.

A ^QF parancs
Először a képernyőn megjelenő
FIND:
kérdésre adjuk meg a keresendő mondatot (mintát). A mondat tetszőleges karaktersorozat, melyet az Enter billentyű zár le. A következő
OPTIONS:
kérdésre adott válasz meghatározza a keresés módját. A leggyakoribb esetben (keresés a kurzor pozíciójától a szöveg végéig) elegendő az ENTER billentyű leütése. Ha a keresett mondat szerepel a szövegben, akkor a kurzor megáll a megtalált mondat utolsó karaktere mögött. Más keresési opciók pl. a következők:
B - visszafelé keres;
W - csak teljes szavakat keres;
U - a kis- és nagybetűket azonosnak tekinti.
Ha egy a számot adunk meg opcióként, akkor a program a megadott mondat n-edik előfordulását keresi meg.

A ^QA parancs
A ^QA parancs a ^QF bővítése: a keresendő (helyettesítendő) mondat megadása után megjelenik a
REPLACE WITH:
kérdés, amelyre válaszként írjuk be a helyettesítő mondatot. A keresés, ill. helyettesítés módját meghatározó opció lehet még:
G - a művelet az egész szövegállományra vonatkozik, a kurzorpozíció közömbös;
N - feltétel nélkül keres és helyettesít.
Ha az N opciót adtuk meg, akkor minden megtalált mondat helyére a helyettesítő mondat kerül. Ha nem adtuk meg az N opciót, akkor a program minden megtalált mondatnál megkérdezi, hogy kérjük-e a helyettesítést. Az Y billentyű leütése jelenti az igenlő választ; minden más billentyű hatására folytatódik a keresés. A keresési, ill. helyettesítési folyamat az ^U paranccsal bármikor megszakítható.

A ^KB parancs
A ^KB parancs egy blokk kezdetének jelöli ki a pillanatnyi kurzorpozíciót; a teljes szövegblokk meghatározásához szükség van még a ^KK blokkzáró parancsra.

A ^KK parancs
A ^KK parancs egy blokk végének jelöli ki a pillanatnyi kurzorpozícióit. A blokk kijelölésének (a ^KB és a ^KK parancsokkal) pillanatában a blokk összes karaktere inverz ábrázolásban vagy kisebb fényerővel jelenik meg. A következő ^Kx parancsok az így kijelölt szövegrészre vonatkoznak.

A ^KC parancs
A ^KC parancs a ^KB és a ^KK paranccsal kijelölt blokkot átmásolja a pillanatnyi kurzorpozícióba. E művelet után a kurzor az átmásolt blokk első karakterére áll; a blokkmásolat kijelölése érvényben marad.

A ^KV parancs
A ^KV parancs a ^KB és a ^KK paranccsal kijelölt blokkot áthelyezi a pillanatnyi kurzorpozícióba. E művelet után a kurzor az áthelyezett blokk első karakterére áll; a blokk kijelölése érvényben marad.

A ^KY parancs
A ^KY parancs törli a ^KB és a ^KK paranccsal kijelölt blokkot. Megjegyzés: a ^KB, ^KK, ^KY parancssorozat egyetlen hatása a blokk-kijelölés megszüntetése (I. még ^KH parancsot).

A ^KR parancs
A ^KR parancs a mágneslemezes állományban található szöveget beszúrja a pillanatnyi kurzorpozícióba. A feltett
Read block from file:
kérdésre válaszként a beillesztendő szövegállomány nevét kell megadni.

A ^KW parancs
A ^KW parancs mágneslemezes állományba menti ki a ^KB és a ^KK paranccsal kijelölt blokkot. A feltett
Write block to file:
kérdésre válaszként annak a létrehozandó szövegállománynak a nevét kell megadni, amelybe a kijelölt blokk kerül. Ha ilyen nevű állomány már létezik, akkor a kimentés előtt törlődik és újból létrejön.

A ^KH parancs
A ^KH parancs megszünteti a ^KB és a ^KK parancs hatását (érvényteleníti a blokk kijelölését).

Segédparancsok

Az ^N parancs
Az ^N parancs a kurzor pillanatnyi pozíciójába beszúrja a CR/LF karakterpárt, azaz új sort hoz létre.

Az ^I parancs
Az ^I parancs a legközelebbi tabulátorpozícióba viszi a kurzort; a tabulátorpozíciókat itt a kurzor feletti sor szavainak kezdőkarakterei jelentik.

Az ^L parancs
Az ^L parancs megismétli az utolsó ^QF parancsot.

Az ^U parancs
Az ^U parancs bármelyik parancs végrehajtását megszakítja.

A ^P parancs
A ^P parancs hatására az utána közvetlenül leütött vezérlőkarakter kódja bekerül a szövegbe. Így pl. a ^P ^M ^P ^J karaktersorozat a sorokat lezáró CR/LF karakterpárokat jelenti.